Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.

Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.

A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.

Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.

Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.

Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.

Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.

Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.

A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.

Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.