Trencsén egészen hangulatos városka, római kori és magyar emlékekkel
Trencsén. A germánverő rómaiak graffitije, Csák Máté és makett-Rákóczi. De mi köze Trencsénnek a visegrádi négyekhez?
Trencsén főtere, a felvidéki építészeti hagyományoknak megfelelően nagyjából orsó alakú Béke tér. Felette az elég impozáns vár.
A ma 60 ezres várost a rómaiak Laugaricio néven tartották számon. Ezt nem holmi legendákból sejtjük, hanem kőbe vésett bizonyítéka is van. A várhegy tövében található, közel 1800 évnél is régebbi római felirat, amelyet csak 1854-ben találtak meg. Mindjárt mutatom!
Kilátás a városra az alsóvárból. A kép jobb szélén látható a „szerelem kútja”. A legenda szerint egy Omar nevű török herceg ásatta, a várúr Szapolyai István ugyanis váltságdíj helyett ennek a szakmunkának az elvégzését kérte azért cserébe, hogy elengedje a magyarok által foglyul ejtett gyönyörűséges Fatimát. Nos, ebből annyi igaz, hogy … kút.
A 16. században ásta a vár helyőrsége. 80 méter mély. A törököknek sosem sikerült elfoglalniuk a várost, amely viszont sokat szenvedett a mohácsi csatát követő Habsburg-Szapolyai polgárháború idején. Viszont legalább tudjuk, miért hívnak a városban Omárnak és Fatimának különféle helyeket.
Trencsén az Árpád-ház férfiági kihalása, 1301 után kialakult polgárháború egyik fontos központja lett. A magyar trónra pályázó és magyar királlyá is koronázott Vencel cseh király – hogy ezzel is gyengítse fő riválisát, Károly Róbertet – szövetségesének, Csák Máténak adományozta. 1302 és 1321 között a trencséni vár volt a nagy hatalmú északnyugat-magyarországi oligarcha székhelye, ahonnan gyakorlatilag önálló kiskirályságát kormányozta. Az 1312-es rozgonyi csatában a megerősödött Károly Róbert legyőzte, ám 1321-es haláláig számos várat, kastélyt, sőt egész vármegyéket birtokolt.
Jobbra a Szapolyai (Zápolya)-palota, balra a rotunda és a Borbála-palota.
1335-ben itt, a trencséni várban írták alá a trencséni szerződést. Ez lett a pár hónappal később, novemberben megkötött magyar-cseh-lengyel visegrádi egyezmény előzménye. A lengyelek átengedték Sziléziát a cseheknek, akik viszont cserében lemondtak lengyel trónigényükről. Visegrádban már Habsburg-ellenes szövetségről is döntöttek.
Szóval a trencséni szerződés volt az előzménye az 1335-ös visegrádi egyezménynek, az pedig a történelmi előképe az 1991-es újabb visegrádi egyezménynek. Ez utóbbi pedig a mai V4 formáció, vagyis a visegrádi négyek, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország együttműködésének.
Ennek a hátterét – sok-sok leágazással – meg is írtam, de túl nagy lélegzetvételű ehhez a poszthoz. Hamarosan jön. Itt vagy máshol.
1708. augusztus 3-án itt, a Trencséntől délre fekvő Turna falunál (a 19. század végi névmagyarosítási hullámban a tisztán szlovák falut Tornyosra keresztelték) zajlott le a Rákóczi-szabadságharc egyik legnagyobb ütközete. A trencséni csatában a Sigbert Heister császári fővezér és Pálffy János lovassági tábornok vezette labancok (köztük 3 ezer szerb határőr) szétverték a kurucok számbeli többségben lévő főseregét. A csatában Rákóczi is leesett a lováról, és csak testőrei tudták kimenekíteni.
Ahogy a korábbi jelentős labanc-kuruc csatákban, itt is nagyon aránytalanok voltak a veszteségek. A leírások szerint a 3 ezer kuruc halottal szemben a császáriak csak 160 főt veszítettek. Ha a háborús pusztítás nem lett volna elég: 1710-ben 1600-an estek a pestisjárvány áldozatául.
Nem csúnya. De nem ezért jöttünk.
A készséges recepciós útbaigazítása alapján felmegyünk az emeletre, és vagy a folyosóról, vagy a várhegyre néző bárból letekintve látható a felirat.
Oké, nem a legjobban olvasható innen. Érdemes belenagyítani.
Azért elég izgalmas, hogy a germán markomannok és kvádok elleni hadjárat idején, 179-ben jártak itt a római légiók. Akkor vésték fel ezt.
Ezt kéne látnunk (zárójelben az véseten elhagyott részletek):
VICTORIAE
AVGVSTORV(m)
EXERCITUS QVI LAV
GARICIONE SEDIT MIL(ites)
L(egionis) II DCCCLV
(Marcus Valerius) MAXIMIANUS LEG(atus) LEG
(ionis) II AD(iutricis) CVR(avit) F(aciendum)
„Császárok győzelmének ajánlotta a II. légió 855 katonája, azon seregből, mely Laugaricioban volt. Készíttette Marcus Valerius Maximianus a II. segéd légió legátusa.”
