Azt hiszem, most értettem meg az az azeri és örményt Trianont

Gandzaszar kolostor

Azt hiszem, most értettem meg az azeri és örményt Trianont

Az azeri Trianont az örmények Trianonja, sokadik nemzeti katasztrófája követi. Öt éve jártam Karabahban. Pár kép és egy hosszú történet következik.

– Ha Sztepanakert nem él, nagyon hamar elveszítjük.
– Mindenki elmegy. Ki akarna a törökök alatt élni?
– Arcah nincs többé!

Az idézet egyik örmény barátom közösségimédia-oldaláról származik. A „törökök” az azerbajdzsániak közkeletű, politikailag nem korrekt megnevezése Örményországban, Arcah Karabah örmény neve. Sztepanakert (oroszosan Sztyepanakert, azeriül Xankəndi, az utóbbi magyarosan Hankendi) pedig a terület fővárosa.

És sorra jönnek a szívfacsaró képek a Karabahot tömegesen elhagyó örmények autókonvojairól. Kiásott sírokról, amelyekből Örményországba viszik a szeretteik hamvait. Templomaiktól búcsúzó hívekről. Házakról, amelyeket inkább felgyújtanak, mintsem hogy azerbajdzsáni kézre jussanak, amikor a következő napokban az örmény katonák ki-, az azeriek pedig bevonulnak. Összhangban a két ország vezetői és Putyin orosz elnök által aláírt egyezménnyel.

Azeri ismerősöm ezzel párhuzamosan arról számol be, hogy egyrészt boldogok, hiszen felszabadították őseik földjét, ahonnan az örmények 1994-ben elűzték őket, és nincs szükség arra, hogy még több fiatal váljék mártírrá (a muszlimok az arab sahid szót használják erre, azeriül şəhid). Másrészt viszont csalódottak, mert a megállapodásban „benne van az oroszok keze”, így azeri területen békefenntartóknak nevezett orosz csapatok fognak állomásozni. A most felgyújtott házakban, illetve azokon a településeken pedig 1994-ig azeriek laktak.

Már ennyiből is látszik, mennyire bonyolult a helyzet, és milyen mélyen gyökereznek az ellentétek. Kölcsönös sérelmek, igazságtalanságok, tömeggyilkosságok. Amikor az egyik fél sérelmére mindig a saját sérelmével tud válaszolni a másik. Az etnikai viszonyok gyökeres megváltozását a történelemben ritkán követi tartós, békés együttélés.

Azt azért rögtön tisztázzuk: bármi is történt a múltban, az nem indokolhat most semmiféle vandalizmust, pusztítást, erőszakot.

Mi történik?

A 2020. november 10-én 0 órakor életbe lépett fegyverszüneti egyezmény (sajtó egy része pongyolán békemegállapodásnak írja, pedig erről szó sincs) értelmében az Arcahi Köztársaságnak, vagyis a lényegében senki által – még Örményország által sem – elismert karabahi örmény államnak az eddigi formájában vége.

A Hegyi-Karabahot körülvevő korábbi „biztonsági övezet” – vagyis az örmények által megszállt azeri járások – és Hegyi-Karabah egy része is visszakerül Azerbajdzsánhoz. A maradék terület biztonságát és Örményországgal való összeköttetését a következő öt évben a most villámgyorsan bevonult 1960 orosz katona fogja szavatolni. És semmi más.

A területet most tömegesen hagyják el az örmények. Mások nem is nagyon tudják, ugyanis 1988 és 1994 között – az akkori háború következtében – a teljes azeri lakosság, mintegy 600 ezer ember menekült el az örmény kézre került területekről (miközben 230 ezer örmény menekült el Azerbajdzsánból, részben éppen ide, Karabahba). Karabah lakossága a mostani háború előtt nagyjából 150 ezer fő volt, remélhetőleg sokan visszatérnek közülük. Arra mindenesetre nem lehet számítani, hogy Hegyi-Karabah gyakorlatilag orosz protektorátussá váló, azeri területekkel körbevett maradéka túl vonzó lakóhely lesz az örmények számára. A most újra azeri ellenőrzés alá kerülő területekre történő örmény visszatérés pedig reménytelennek tűnik, ahogy az volt korábban az azeri menekültek számára is.

És ahogy például a szerbek sem költöztek vissza tömegesen Koszovóba. Miért tették volna?

Háború

Amerikai elnökválasztás és világjárvány. Ezek a témák foglalkoztatták a nemzetközi közvéleményt, amikor 2020. szeptember 27-én a testvérinek tekintett Törökország által tanácsadókkal, korszerű fegyverekkel és Szíriából átdobott zsoldosokkal is megtámogatott, izraeli haditechnikával is rendelkező Azerbajdzsán támadást indított, hogy visszafoglalja az 1991-1994-es háborúban elveszített területeit.

A huszadik századi haditechnikánál megrekedt örmény erőket láthatóan felkészületlenül érte a nyomasztó azeri fölény, amely mindenekelőtt a nagy hatékonysággal alkalmazott katonai drónoknak, különösen a beszédes nevű Bayraktar TB2 török gyártmányú pilóta nélküli légi harcjárműnek (UCAV) volt köszönhető.

Az információs háború részeként az azeri hadügy folyamatosan közölt meglehetősen durva felvételeket az interneten, amelyeken drónok semmisítenek meg örmény tankokat és más harci járműveket, légvédelmi és tüzérségi lövegeket, gyalogsági harcálláspontokat. Bár az örmények eleinte szintén hírt adtak azeri harcjárművek kilövéséről, és tagadták az azeri sikereket, a harcok vége felé tőlük már inkább csak a „visszavertük a támadásokat”, „a harcot folytatjuk” jellegű üzenetek érkeztek.

A fegyverszünet napján, 2020. november 10-én Arcah (Hegyi-Karabah) elnöke, Arajik Harutjunjan is elismerte, hogy a stratégiai és lélektani szempontból is kiemelkedő fontosságú Susa feletti ellenőrzést már november 5-én elveszítették, november 7-én pedig már teljesen azeri kézre került a város. Pedig még 9-én is arról beszéltek az örmények, hogy folynak a harcok Susáért. Harutjunjan arról is szólt, hogy az egyre csökkenő morállal bíró, kimerült alakulatok 43 napot töltöttek a fronton, váltás nélkül, a koronavírustól és hasmenéstől is gyötörve. Ráadásul az utolsó napokban olyan drónok jelentek meg, amelyek ellen végképp képtelenek voltak védekezni. A fegyverszünet elkerülhetetlen volt, különben napokon belül egész Arcahot elveszítik. Ebben biztosan igaza volt.

Fegyverszünet

Azeri nézőpontból a mostani helyzet úgy fest, hogy többezres veszteség árán nagy győzelmet arattak, viszont Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén oroszok fognak állomásozni, és örmény kézen marad Karabah jelentős része. Örmény oldalról pedig úgy, hogy szinte mindent elveszítettek, amit a korábbi véres háborúban elértek. Sok örmény pedig egyenesen úgy látja, hogy a 2018-ban egy miniforradalom útján hatalomra került, Oroszország helyett a nyugat felé forduló Nikol Pasinjan vezette kormány eljátszotta, feladta Arcahot, és a „törökök” bevonulnak az ősi örmény területre. Mindezt azok után, hogy 2400 örmény halt meg a háborúban, a hadsereg felszerelése pedig jórészt megsemmisült.

A megállapodás értelmében az azeriek megtartják az összes általuk elfoglalt területet, Susával az élen, hozzá – egy puskalövés nélkül – december 1-ig megkapják a Hegyi-Karabah körüli, az előző háború óta örmény megszállás alatt lévő járásokat. Arcah közepén, Sztepanakert központtal pedig egy kis, katonailag nehezen védhető terület marad csak, ahova nem vonul be az azeri hadsereg.

Az azeriek által elfoglalt Susa (azeriül Şuşa, örményül Շուշի, vagyis Susi) Sztepanakerttől légvonalban mindössze 5 kilométerre fekszik, ráadásul egy magaslaton, a Sztepanakertet a lacsini korridoron keresztül Örményországgal összekötő út mentén. Az előző háborúban nagy szerepet játszott, hogy a magaslaton lévő Susából remekül be lehet lőni Sztepanakertet és az utat. Nem véletlen, hogy a mostani háború éppen Susa elfoglalásával ért véget. És az sem véletlen, hogy a tűzszüneti megállapodás egyik eleme egy olyan új út építése, amely Susa megkerülésével köti össze Sztepanakertet Örményországgal.

A megállapodás nem rendelkezik Hegyi-Karabah státuszáról, tehát az nemzetközi jogi értelemben egyértelműen Azerbajdzsán része továbbra is. (A győzelem utáni televíziós beszédében Aliyev azeri elnök éppen ezt dörgölte hahotázva Pasinjan örmény miniszterelnök orra alá.)

Sokáig nem volt egyértelmű, mi az oroszok célja, és miért nézik végig látszólag ölbe tett kézzel, hogy Azerbajdzsánon keresztül az őt támogató Törökország ennyire megerősödik a régióban. A fegyverszünet azonban sok szempontból választ adott a kérdésekre: Moszkvában továbbra is nagy sakkjátékosok ülnek. (Gondolom, senki nem feltételezi, hogy egy tűzszüneti megállapodás és egy bevonulási-megszállási terv kidolgozása párórás munka lenne.)

Törökország regionális befolyásának erősödése elkerülhetetlennek tűnik, ehhez képest mégis megkerülhetetlenné tették magukat az oroszok a régióban. Sőt biztosították, hogy a törököknek ne legyen lényegi szerepük a tűzszünet fenntartásában. Az orosz katonák immár ott vannak Azerbajdzsánban is, a Grúzián keresztül nyugat felé tartó olaj- és gázvezetékek közvetlen közelében. És ők ellenőrzik a lacsini korridort is, amely összeköttetést biztosít Hegyi-Karabah és Örményország között.

A Törökországból az Azerbajdzsánhoz tartozó nahicseváni exklávén át Bakuig és így a Kaszpi-tengerig tartó, a következő években felfejlesztendő közlekedési folyosó legkritikusabb pontja, az iráni határ menti örmény szakasz szintén orosz ellenőrzés alatt lesz. Ez utóbbi lehet a fő garancia arra, hogy az azeriek öt év múlva ne mondják fel az egész megállapodást. Az biztos, hogy Örményország és a maradék Arcah számára egyenesen létkérdés az orosz jelenlét.

(Külön elemzést érdemelne Irán megváltozott helyzete. Az izraeli haditechnika megjelenése Azerbajdzsánban, a meghosszabbodott azeri-iráni határ és az orosz jelenlét megerősödése közvetlenül a határainál egészen új dimenzió. Fontos körülmény, hogy Iránban a becslések szerint 12-20 millió azeri él, több, mint a tízmilliós Azerbajdzsánban!)

Oroszország emellett – Grúzia és Ukrajna után – Örményországon is demonstrálta a Putyin-doktrína működését: a volt Szovjetunió területén nem érdemes a nyugat felé fordulással kacérkodni; aki így tesz, az hamar területeket fog veszíteni, és politikai káoszba süllyed.

Az USA, az EU, a nemzetközi szervezetek – a tárgyalóasztal közelébe sem jutottak.

Az örmények pedig a számukra katasztrofális huszadik század után a huszonegyedikben is súlyos csapást kénytelenek elviselni.

(A következő kép alatt a történelmi háttérről írok. Mitől lehet Karabah az azeriek és az örmények Erdélye? Mit neveznek egyáltalán Karabahnak? Perzsák, türkök, oroszok. Csak fanatikusoknak!)

A képen a 13. századi Gandzaszar kolostor
A képen a 13. századi Gandzaszar kolostor
Az előző részek tartalmából – Karabah története

Nehéz belekezdeni Karabah történetének még nagyon leegyszerűsített felvázolásába is. Természetes, hogy egész máshogy látják az örmények és az azeriek. Nem nehéz ezt elképzelni, ha belegondolunk, mit tud, mit gondol Erdélyről, mit érez Erdéllyel kapcsolatban egy győri magyar és egy konstancai román, vagy éppen egy hátszegi román és egy csíki székely. Pláne, hogy hogy vélekedtek ezekről Trianon után közvetlenül. (És mit tud minderről egy amerikai, francia vagy éppen brazil.)

A trianonos hasonlat nem véletlen. Karabah bizonyos szempontból „Erdély” az örményeknek és az azerieknek is. Mindkét nép identitásában, történelmi tudatában meghatározó szerepet játszik a terület. Azeri szemszögből örmény többségű területek „mögött” lakott évszázadok óta sok azeri, örmény szempontból azeri többségű területek „mögött” lakott ősidők óta sok örmény.

Azerbajdzsánt járva – sok helyen jártam vidéken is – mindenhol „Nagy-Azerbajdzsán”, vagyis a Karabahot is magában foglaló ország képe köszön vissza. Posztereken, emlékműveken, mindenhol. Nagyjából úgy, mint az 1920-as, 1930-as évek Magyarországán Nagy-Magyarország és a „Nem! Nem! Soha!” fogadalom.

Az azeriek a Szovjetunió felbomlása után, 1994-ben veszítették el „Erdélyüket”, vagyis Hegyi-Karabahot és az azt körbevevő, túlnyomórészt azeri lakosságú területeket, amelyeket szintén megszállt az akkor győztes örmény-arcahi hadsereg. A többszázezer menekült a „csonka” Azerbajdzsánban talált új otthont magának, ahogy például az elmenekült erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarok tömege is a román, csehszlovák, délszláv bevonulás(ok) után Magyarországon. Azóta napi szinten meghatározó téma Azerbajdzsánban az elveszített területek visszaszerzése, ahogy Magyarországon is az volt a két világháború között.

A most vesztes örmények pedig most élnek át – újra – egy Trianonhoz hasonlítható katasztrófát.

Mi az a Karabah?

 

Mielőtt visszatekintenénk a terület történelmére, egy fontos distinkció: Karabah és Hegyi-Karabah nem ugyanaz. Bár az elnevezések különbségéből ennek evidensnek kéne lennie, sokszor úgy tűnik: egyáltalán nem az. Pedig éppen ebből a különbözőségből fakad, hogy valahol mindenkinek igaza van.

Az azeriek ugyanis azt mondhatják, hogy az 1994-ben véget ért előző háború előtt azeri többségű volt Karabah, az örmények pedig azt, hogy örmény többségű volt Hegyi-Karabah. És mindkettő stimmel is. Ahogy román többségű Erdély, de magyar többségű Székelyföld.

A Karabah név a legáltalánosabb nézet szerint a türk kara = fekete és a perzsa bah (bagh) = kert szavak összetétele. Ez az elnevezés az 1230-as években bekövetkezett mongol hódítás óta használatos a mai Örményország déli és Azerbajdzsán nyugati részére.

Tehát történelmi, tág értelemben Karabah Dél-Örményországot is magában foglalja. Szűkebb értelemben a mai Örményországtól keletre levő, eddig örmény ellenőrzés alatt állt területekre érthető. Hegyi-Karabah pedig tágabb értelemben Karabah hegyes része, szűkebb értelemben ebből az, ahol 1923-ban megszervezték a Hegyi-Karabahi Autonóm Területet. Most pedig egy még szűkebb jelentését fogjuk megtanulni. De erről bővebben később. (Igen, bonyolult. De gondoljunk bele, hogy Erdély definíciója sem egyértelmű. Ma általában az összes Magyarországtól Romániához került területet nevezik Erdélynek, hozzáadva a kelet-magyarországi, máramarosi, temesközi részeket is. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna.)

Örmények, türkök, perzsák és oroszok

 

Ez a terület már sokkal korábban, a Kr.e. 2. (más források szerint 4.) században az ókori Nagy-Örményország része lett. Itt szervezték meg Arcah tartományt, innen ered Karabah ma is használatos örmény neve.

A későbbi évszázadok folyamatos háborúi, a perzsa, arab, aztán török és mongol támadások elől egyre több örmény menekült el. Részben messzi tájakra (például éppen Erdélybe), részben pedig a jobban védhető, hegyes területekre, vagyis – ahogy ma ismerjük – Hegyi-Karabahba.

A mai törökök és azeriek ősei, a türk nyelvű oguzok, magyarosan úzok a 11. századtól, tehát az első magyar királyok idejében érkeztek a térségbe, ahol fokozatosan többségbe kerültek.
Az örmény, keresztény államalakulatok pedig függésbe kerültek, illetve felbomlottak. A helyüket muzulmán, türk dominanciájú, többnyire perzsa fennhatóság alatt álló tartományok, államok vették át. Ilyen volt az 1748-tól fennállt Karabahi Kánság is. Miután a terjeszkedő oroszok legyőzték a perzsákat, az 1813-as gulisztáni béke következtében a terület az Orosz Birodalom része lett.

Az 1820-as, 1830-as évek orosz statisztikái szerint Karabah egészében mintegy 90 százalék volt a muszlim lakosság, a hegyi Karabahban viszont pont fordítva, 90 százalék feletti volt az örmény. A korábbi évtizedekben elmenekült örmények – az orosz kormányzat által támogatott – visszatérése és a muszlimok kivándorlása miatt nőtt a keresztények aránya, így 1845-ben Karabah egészében nagyjából egyharmadra jöttek fel az örmények. Érdekesség, hogy ekkoriban a helyi, türk nyelven beszélő muszlimokat, akiket ma azerbajdzsánoknak vagy röviden azerieknek nevezünk, az oroszok akkor tatárnak, vagy kaukázusi tatárnak hívták.

A 20. század elejére az etnikai-vallási konfliktusok véres összecsapásokhoz, pogromokhoz, tömeggyilkosságokhoz vezettek. (Ez az írás nem erről szól, de fontos megemlíteni, hogy ekkoriban, 1915-től kezdődően bontakozott ki az örmények másik nagy tragédiája, a törökországi örmények jelentős részének elűzése, meggyilkolása is.) Az első világháború és az Orosz Birodalom összeomlása, az orosz katonaság távozása (és a törökök, majd a britek megjelenése) után nyílt örmény-azeri háború alakult ki, amelyet több helyen brutális tömegmészárlások kísértek. Bakuban 1918. márciusban 3-12 ezer azerit, szeptemberben pedig 10-30 ezer örményt mészároltak le (a becslések jelentősen eltérnek egymástól). 1920 márciusában Karabah akkori fővárosa, Susa örmény részét elpusztították a muszlimok, 500 és 20 ezer közötti örményt gyilkoltak meg, a többiek pedig elmenekültek.

Szovjet idők

 

1920 áprilisára végül az egész területet elfoglalták a bolsevikok, és létrehozták az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaságot és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságot. Az örmény többségű Hegyi-Karabah és az azt körülvevő, azeri többségű területek – az akkor nemzetiségi népbiztos, Sztálin nyomására és egyes korábbi ígéretekkel szemben – az Azerbajdzsán SzSzK részévé váltak.

Ezek a bolsevik hatalom által megrajzolt határok a mai, nemzetközileg elfogadott határok is. Így alakult ki mára az a bizarrnak tűnő helyzet, hogy a nemzetközi jog a Kaukázusban a Sztálin által megrajzolt határokat védi.

Hegyi-Karabah örmény többségű részeiből 1923-ban alakították ki a Hegyi-Karabahi Autonóm Területet (oroszul Нагорно-Карабахская автономная область), ahol a lakosság 94 százalékát tették ki az örmények. (Nem számítva a nagy számú azeri nomádot, akik nyaranta állataikkal együtt vándoroltak fel a hegyekbe.) 1987-re a hivatalos adatok szerint 77 százalékra csökkent az örmények aránya.)

A következő évtizedekben az örmények újabb és újabb akciókkal, tüntetésekkel követelték Örményország és Hegyi-Karabah egyesítését. Ugyan a kettő területe nem volt határos, de hasonló példáért egyáltalán nem kellett volna messzire menni. Csak a szomszédba. Azerbajdzsán része ugyanis egy másik autonóm terület, a Törökországgal határos Nahicseván, amelyet éppen Örményország választ el a többi azeri területtől. (És ahonnan a száz éve még 40 százalékos örmény kisebbség mára teljesen eltűnt.) Nem véletlen, hogy a mostani háborút lezáró egyezmény sarkalatos pontja a nahicseváni exklávé és Azerbajdzsán többi része közötti közlekedési folyosó biztosítása – örmény területen keresztül.

1988-1994: etnikai feszültségek és háború

 

Az 1980-as évek végén a recsegő-ropogó Szovjetunióban új erőre kapott az örmény nemzeti mozgalom, és egyre hangosabban kezdték követelni Hegyi-Karabah Örményországhoz csatolását. 1988 februárjában a Hegyi-Karabahi Autonóm Terület parlamentje kérte, hogy a terület kerüljön át Azerbajdzsántól Örményországhoz.

A felerősödő etnikai feszültség újra pogromokhoz vezetett. Még 1988 februárjában több azerit is meggyilkoltak Hegyi-Karabahban, aztán az azeri fővároshoz, Bakuhoz közeli Szumgaitban hivatalosan 32, örmény források szerint kétszáznál több örményt gyilkoltak meg azeriek, a város örmény lakossága elmenekült. Hasonló örményellenes események történtek ugyanabban az évben Kirovabadban (a mai Gandzsában, azeriul Gəncə), aztán 1990-ben Bakuban is. Azerbajdzsán szerint ezekben az években többszáz azerit öltek meg örmények Karabahban.

1991 szeptemberében kikiáltották a Hegyi-Karabahi Köztársaságot, 1991. december 10-én pedig az örmény többség az azeriek által bojkottált népszavazáson erősítette meg, hogy el kívánja hagyni Azerbajdzsánt. A karabahi örmények nemzeti önrendelkezéshez fűződő jogát viszont más országok nem ismerték el, elismerték viszont a Szovjetunió felbomlásával függetlenné váló Azerbajdzsán határait.

1992-ben történt az azeri közgondolkodásban meghatározó és gyakran hivatkozott tragédia, a nyugati közvéleményben mégis kevéssé ismert hodzsali mészárlás, amikor a hegyi-karabahi Hodzsali településen az azeri források szerint 613 (más források szerint legalább 161) civilt mészároltak le örmény és más nemzetiségű katonák. Azerbajdzsánban sok helyütt emlékművek, táblák, poszterek emlékeztetnek erre a vérontásra.

Ezt követően, 1992 májusában foglalták el az örmények az azeriek legfontosabb hegyi-karabahi városát, Susát, ahonnan addig rendszeresen lőtték az örmény lakosságú fővárost, Sztepanakertet. (A két „főváros” már 1988-ban elűzte a másik oldalhoz tartozó kisebbségét.) Az örmények innentől fogva fokozatosan felülkerekedtek, Azerbajdzsán pedig képtelen volt ellenállni. Ebben szerepet játszott az oroszok támogatása, és egyesek szerint az is, hogy az afganisztáni háborúban a szovjet hadsereg inkább támaszkodott a keresztény örmény katonákra, mint a muzulmánokra, így az előbbiek katonailag képzettebbek voltak.

Miután az örmények már nemcsak Hegyi-Karabah majd’ egészét ellenőrizték, hanem a környező azeri járások elfoglalásával „biztonsági övezetet” is kialakítottak körülötte, a helyzet azzal fenyegetett, hogy Azerbajdzsán szívébe támadnak. Végül 1994 májusában – az EBESZ közvetítésével – aláírták a fegyverszünetet, ami teljes örmény győzelmet jelentett.

Nehéz nem összevetni Hegyi-Karabah helyzetét Koszovóéval. Míg az albánok nemzeti önrendelkezését elismerte a nemzetközi közösség, sőt a világ országainak több mint fele Koszovó önálló államiságát is, Hegyi-Karabah és az ott lakó örmények ezt soha nem érték el. Ha az örmények helyzetét nem az albánokéhoz, hanem éppenhogy a szerbekéhez hasonlítjuk, akkor most azt mondhatnánk, hogy ahogy Koszovóban szerb templomok váltak elhagyatottá, most Karabahban lesznek elhagyatott örmény templomok. Ahogy Koszovóból, a szerbek ősi földjéről sok szerb távozott Szerbiába, most Karabahból, az örmények ősi földjéről távozik sok örmény Örményországba.

Mindkét megközelítéshez képest különbség azonban, hogy az örmények (részben vagy egészben) hét környező azeri járást is elfoglaltak Hegyi-Karabahon kívül, ahonnan a teljes azeri lakosság elmenekült. Az ENSZ biztonsági tanácsa 1993-ban négy határozatban is követelte a megszállt azeri területek kiürítését. Az örmények az 1988-1994-es háborúban – ha lehet ilyet mondani – túlnyerték magukat. Számukra nem volt elfogadható a területek feladása és az azeri lakosság visszatérése, az azeriek számára pedig semmi, ami Azerbajdzsán területi egységének megbontását jelentette volna. Ez pedig békés eszközökkel feloldhatatlan ellentétnek bizonyult.

26 év Arcah

 

Ahogy láttuk, Hegyi-Karabahból és az örmények által elfoglalt többi azeri területről gyakorlatilag a teljes azeri népesség elmenekült, és nem lehet azt állítani, hogy az örmények igyekeztek volna megállítani ezt a folyamatot. A „biztonsági övezetben” lévő, korábban szinte teljesen azeriek által lakott települések jórészt romokban álltak. Az azeriek különös sérelme, hogy – bár az utóbbi években volt példa mecsetfelújításra is – sok mecset lepusztult, üresen állt, némelyikükben elbeszélések szerint egyenesen állatokat tartottak. (Most remélhetőleg nem hasonló fog történni az örmény templomokkal.)

Hiába jött azonban létre a területileg Örményországgal összefüggő, kizárólag örmény lakosságú Arcah, vagyis az el nem ismert Hegyi-Karabah Köztársaság, oda csak kis számú örmény érkezett, a terület ritkán lakott, elmaradott, szegény térség maradt. A fiatalok betelepülési kedvét valószínűleg a folyamatos háborús fenyegetés sem növelte.

A következő 26 évben mindkét oldalról számos katona halt meg a határvillongások során, nyílt háború azonban nem tört ki. A 2000-es években viszont gyökeresen eltolódtak az erőviszonyok az olajban gazdag, a mindössze hárommilliós Örményországnál több mint háromszor nagyobb lakosságú, állandó revansvágyban égő és fegyverkező Azerbajdzsán javára.

A folytatást ismerjük.

(A mostani háború és a kialakult helyzet bemutatása a poszt elején olvasható.)

A tűzszüneti egyezmény összefoglalása a BBC térképén
A tűzszüneti egyezmény összefoglalása a BBC térképén

Bal alul a tágabb térség áttekintő térképe. A színes részek voltak eddig örmény ellenőrzés alatt.
A sötétkék az ebből a mostani háború alatt Azerbajdzsán által elfoglalt területek, a világosabb kékek pedig az örmények által december 1-ig kiürítendő járások. A piros terület marad meg örmény-karabahi (arcahi) ellenőrzés alatt. Ezekre a területekre vonultak most be az orosz csapatok. Figyeljük meg balra a kis piros farkincát: az a lacsini korridor, amely összeköttetést biztosít Örményország és Hegyi-Karabah között.
Jól látható, mennyire közel van az örmény Sztepanakert és az azeri Susa.

 

Noravank, 13. századi kolostor
Noravank, 13. századi kolostor

Visszaugrunk az időben és a térben is. 2015-ben mentem be Örményországból Karabahba. Ez még nem Karabah.

Úton Karabah, örményül Arcah (angolosan Artsakh) felé
Úton Karabah, örményül Arcah (angolosan Artsakh) felé
Keresztül az örmény borvidéken
Keresztül az örmény borvidéken
Termelői vörösbor kólásüvegből. Azt mondják, azért, hogy az erre áthaladó iráni kamionsofőrök így könnyebben tudják álcázni. Iránban ugyanis tilos az alkoholfogyasztás.
Kézműves installáció régi szovjet rubelekből, örmény karabahi (arcahi) zászlóval

Ez már Karabah, Sztepenakert. Kézműves installáció régi szovjet rubelekből, örmény karabahi (arcahi) zászlóval. Ez itt a külügyminisztérium. Ide kellett bejönni vízumért. Egy későbbi képen megmutatom.

Sztepanakerti életkép
Sztepanakerti életkép

A város 1923-ban, Sztepan Saumian, 1918-ban kivégzett örmény kommunistáról kapta a nevét. Ebből is kitűnik, hogy Sztyepanakertnek csak akkor nevezzük a várost, ha ezt kimondottan oroszosan szeretnénk megtenni. Az örmény kiejtésben nincs ty betű. Az itt állt település középkori örmény neve Vararakn (gyors forrás) volt, a 19. század közepétől pedig a türk-azeri Xankəndi (Hankendi, magyarul kb. kánfalva) néven volt ismert.

Szintén Sztepanakert
Szintén Sztepanakert
A mostani háborúban sok épület megsérült.
Gandzaszar kolostor
Visszatérünk a nyitóképen látott Gandzaszar kolostorba. Hegyi-Karabak észak-nyugati részébe. 1270 méter magasan fekszik. A fő templomot 1216 és 1238 között építette Haszan-Dzsalal Dawla, örmény herceg. Tehát a magyar aranybulla idejében. Azóta áll itt.
Gandzaszar kolostor
Gandzaszar kincses hegyet jelent örményül. A kolostort a szovjet időkben bezárták.
Gandzaszar kolostor
Jókedélyű szerzetes keresztelőt figyel
Gandzaszar kolostor
A kolostor kőkerítésébe csapódott lövedék
1992-1993-ban heves harcok dúltak itt, amikor azeri csapatok támadták.
Karabahi örmény zászlóval fotózkodó turista Gandzaszarnál
Karabahi örmény zászlóval fotózkodó turista Gandzaszarnál
Gandzaszar balra fent. Vank településről nézve.
Gandzaszar balra fent. Vank településről nézve.

A képen a sárga gázvezeték alatti fal a lényeg. Szovjet rendszámtáblákkal rakták ki.

Az arcahi Tigranakert erődje
Az arcahi Tigranakert erődje
Ez a terület az agdami rajonhoz (járáshoz) tartozik. Most visszakerül Azerbajdzsánhoz.
Az arcahi Tigranakert erődje
A 4-6. században épült bazilika alapzata a tigranakerti ásatási területen

Örményország a világ első keresztény állama. 301-ben lett államvallás a kereszténység. A Római Birodalomban ez csak 380-ban történt meg. Innen most kivonulnak az örmények.

Terepszínű buszmegálló Tigranakertnél
Terepszínű buszmegálló Tigranakertnél
Agdam romjai az útról
Agdam romjai az útról
A kilencvenes évek elején 40 ezres város volt. Az előző háborúban heves harcok színhelye. Az azeriek sokáig támadták innen Hegyi-Karabahot. Az örmények 1993-ban elfoglalták, az azeri lakosság pedig elmenekült. Onnantól kezdve romváros, az örmények által megszállt azeri terület, a “biztonsági övezet” része. Belenagyítással a többi rom között látható a város mecsete. A fegyverszüneti megállapodás értelmében 2020. november 20-án veszik át az azeri csapatok.
Aszkeran (Mayraberd) erődje a Karabahi Kánság idejéből
Aszkeran (Mayraberd) erődje a Karabahi Kánság idejéből
aszkeran erődje
"Dicsőség az örmény hadseregnek!" - poszter az erőd oldalán
Örmény emlékmű t-72-es
Keresztes T-72-es tank

Örmény emlékmű, amely Susi (azeriül Susa) 1992-es elfoglalására emlékeztet.
Balra Sztepanakert (azeriül Hankendi), jobbra Susa. Innen is jól látszik, milyen stratégiai jelentősége van annak, kinek a kezén van a magaslaton fekvő Susa. Innen lőtték a légvonalban mindössze 5 km-re fekvő Sztepanakertet az azeriek. A mostani, 2020-es háború végét Susa azeri elfoglalása jelentette. Nem tudom, egész pontosan hol húzódik most a fegyverszüneti határ. Lehet, hogy már nincs ott a tank.

Az előbbi tank más szögből. A löveg Susát célozza.
Az előbbi tank más szögből. A löveg Susát célozza.
Susa főutcája
Susa főutcája

Szovjet kultúrház romjai – Ladával. Jól látszik a vörös csillag és talán a címer (vagy Lenin?) hűlt helye.

susa utcakép
A főutca tovább

Balra a kultúrház romja, aztán lakóépületek. Most lehetett videókat látni arról, ahogy a várost elfoglaló azeri katonák ezen erkélyek valamelyikén teáznak. Az elmenekült örmények lakásában. Az előző háború előtt túlnyomórészt azeriek laktak itt, ők akkor menekültek el. 1920-ban pedig az akkori lakosság felét kitevő örményeket gyilkolták le, illetve űzték el innen.

felső Govhar Aga mecset
felső Govhar Aga mecset

Az előző kép jobbszélén már látható volt Susa nagymecsete, a felső Govhar Aga mecset. 1768 és 1885 között épült. Emlékeztetőül: a kép 2015-ben készült. Éppen tavaly, 2019 októberében adták át felújítva. Érdemes mostani képeket keresni róla a neten. A restaurálást a hegyi-karabahi (tehát örmény) kormány rendelte meg, iráni szakértők bevonásával. Az azeriek kritizálták a felújítást, mert az nem utal a mecset azeri múltjára. A napokban lehetett olyan videót látni, amelyen egy azeri katona müezzinként, az egyik minaretből szólította imára a híveket.

felső govhar aga mecset
A felújítás előtt így nézett ki a mecset belseje
felső govhar aga mecset
Kilátás a mecsettől a 2015-ben éppen felújítás alatt álló főutcára
Kicsit odébb: az alsó Govhar Aga mecset romjai
Kicsit odébb: az alsó Govhar Aga mecset romjai
Most biztosan újraépítik az azeriek.
2015-ben még mindenhol az 1992-es ostrom romjai látszottak Susában
2015-ben még mindenhol az 1992-es ostrom romjai látszottak Susában
Ghazanchetsots (Gazancsecoc) katedrális
Ghazanchetsots (Gazancsecoc) katedrális

Susi/Susa örmény keresztény katedrálisa. 1868 és 1887 között épült. Az 1920-as pogromban elpusztították az örmény városrészt, amelynek a központjában állt. A szovjet időkben gabonaraktárnak és garázsnak használták. 1998-ban felújították.
A 2020. október 8-án kétszer is azeri találat érte.

57 százalékos arcahi eperpálinka az arcahi vízumon
57 százalékos arcahi eperpálinka az arcahi vízumon

Ezt a vízumot ragasztották be a sztepanakerti külügyminisztériumban az útlevelembe. Az emlékbe hozott ital sokáig megvolt, csak kiemelt (és bátor) vendégek kaptak belőle.

Arcah jelképe Sztepanakert mellett
Arcah jelképe Sztepanakert mellett

1967-ben állították. A hegyi-karabahi örmény párt ábrázoló emlékmű hivatalos elnevezése “Mi vagyunk a hegyeink”. Leginkább viszont tatik-papik, vagyis nagymama-nagypapa a közkeletű neve.
Kívánjuk a legjobbakat mindenkinek Karabahban!

Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból

Régészeti feltárás, Mohács

Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból

Újabb hírek és képek a mohácsi tömegsír feltárásáról.

Meg szerettem volna örökíteni az egyik csontváz kiemelését. Nemcsak rám, több régészre és sok látogatóra is nagy hatást gyakorolt a jó állapotban megmaradt, a sátorba belépőkkel egyenesen szembenéző koponya. A 95-ös számú. 494 év után hagyta el a tömegsírt.
Folytatódik a csatatér kutatása is. A fémkeresős önkéntesek számos leletet, puskagolyót, patkót találtak az emlékpark melletti mezőn.
Mohács 500

Régészeti feltárás, Mohács

Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője kiemeli a 95-ös váz koponyáját. Teljes csend a sátorban. Megható, szép pillanat.

Régészeti feltárás, Mohács
A 95-ös csontváz a kiemelés előtt
Bal karja behajlítva, kézfeje a fej felett.
Régészeti feltárás, Mohács
Önkéntes fémkeresők

Egy héttel korábban. Az egész országból érkezett önkéntes fémkeresők pásztázzák a mohácsi emlékhelytől dél-délkeletre fekvő mezőt. Kevesebb, mint 4 kilométer innen az udvari határátkelőhely és Horvátország. A fémkeresésre engedéllyel rendelkező önkéntesek 2016 óta rendszeresen jönnek el ide, hogy saját költségükön kutassanak a mohácsi csata emlékei után. A legtöbb, a csatához köthető tárgy – lövedék, sarkantyú, patkó -, innen nagyjából 4 kilométerre nyugatra, Majs falu innenső határában került elő. (Ez a képen a háttérben látható vékony zöld csíktól – magaslattól – felénk eső rész.) Minden bizonnyal ott volt a leghevesebb az összecsapás. Egy másik kutatócsoport szerint egyébként inkább itt, a kép előterében, az eszéki hadiút mellett lehetett a csata. Szerintük itt, a képhez viszonyítva a hátunk mögött állt az a domb, ahonnan a török források szerint Szulejmán szultán megtekintette a csatát, és ahol aztán török győzelmi emlékmű is állt.

Régészeti feltárás, Mohács
Vinis Zoltán

Vinis Zoltán gyakorlott fémkereső. Pár perc alatt talál is egy ólomgolyót a földben. Bár a régészek a fémkeresőzés előtt azt sem tartották kizártnak, hogy “nullás” lesz a terület, vagyis semmit sem találnak itt, végül számos tárgy előkerült. Könnyen lehet, hogy a keresztény sereg menekülésének emlékei.

Régészeti feltárás, Mohács
Kicsit később, az én kezemben: egy jó állapotú ólomgolyó, a fémkeresős kutatás egyik erdeménye.
Régészeti feltárás, Mohács
Haramza Márk történész mutatja nekem a nap során előkerült leleteket.
Régészeti feltárás, Mohács
Patkó

Talán a nap legfontosabb találata. Patkó. Márk azt mondja, tipikusan ilyeneket használtak a 16. században a török hadseregben. A török lovak a magyaroknál, pláne a nyugat-európaiaknál kisebb termetűek voltak. Az sem kizárható, hogy itt nem ló, hanem öszvér vagy szamár patkóját látjuk.

Régészeti feltárás, Mohács
Visszatérünk az emlékparkba és a III. számú tömegsír fölé vert sátorba, ahol 2020 augusztusa óta zajlik a feltárás. A mostani becslések szerint akár 200-250 holttestet is rejthet a sír.
Régészeti feltárás, Mohács

Neményi Réka régész mutatja a tömegsír északkeleti sarkát. Azon a részen különösen sok, a váz többi része nélküli végtagot, vagyis kezet, lábat találtak. Sok lehetett a csata közben levágott végtag, de elképzelhető, hogy az itt láthatókat a tömegsírban a testek bomlása során keletkezett gázok nyomták ki a gödör szélére.

Régészeti feltárás, Mohács
Sorra érkeznek a látogatók. A legtöbben megdöbbennek. Volt, aki azt mondta, majdnem elsírta magát a látványtól. A régészek készségesen válaszolnak a kérdésekre. Mindenképp érdemes ellátogatni ide. A 95-ös csontváz koponyája a kép bal alsó sarkában, a sárga tálka felett látható. Szembenéz a látogatókkal.
Régészeti feltárás, Mohács
Kereszt a pallókból. Alatta a csata után teljesen rendezetlenül bedobált csontvázak. Minden bizonnyal a keresztény tábor őrzői vagy a csata után a győztesek által kivégzett hadifoglyok fekszenek itt. Ez utóbbira utalhatnak a koponya nélküli vázak és váz nélküli koponyák, valamint a súlyos fejsérülések is.
Régészeti feltárás, Mohács
Az egyik legmegdöbbentőbb sérülés. Elsőre nehezen kivehető, de itt a kép közepén egy koponya látható hátulról. Balra a hozzá tartozó állkapocscsont. A koponyán látható, hogy először egy nagy, de nem halálos, a koponya berepedését okozó csapást mértek az áldozat fejére. A második csapás már végzetes volt: egy éles tárgy, minden bizonnyal kard lesuhintotta a koponya felső részét.
Régészeti feltárás, Mohács

Állkapocs, combcsont, borda, medencecsont, ujjpercek. Látható, micsoda összevisszaságban hajigálták be a holttesteket. Elképesztő munkát végeznek az antropológusok és a régészek.

Régészeti feltárás, Mohács

Egy kép az előző posztból. Számomra talán a legerősebb. A palló alól a 95-ös számmal jelölt csontváz koponyája néz velünk szembe. Már az első látogatásomkor nagy hatást gyakorolt rám. Amikor megkértem a régészeket, engedjék meg, hogy követhessem egy csontváz kiemelését, és lenne is jelöltem erre, Réka egyből tudta, hogy arra a vázra gondoltam. Mint kiderült – bármilyen furcsán is hangzik – neki is a szívéhez nőtt ez a csontváz. Ha úgy tetszik, tekintetével sok héten át követte a feltárást. Most pedig eljött az idő a kiemelésére.

Régészeti feltárás, Mohács
A kiemelés előtt

A 95-ös csontváz. Nézzük meg a fej teteje és a hátranyúló, behajlított kar vége közötti, üres részt. Innen szedték fel pár perccel korábban a bal kézfej csontjait.

Régészeti feltárás, Mohács
Közelebbről az említett rész, még a kiemelés előtt
Látható az egyik ujjperc zöldes elszíneződése. Minden bizonnyal valamilyen bronztárgy lehetett itt hosszú időn keresztül, amely korrodált és megszínezte a csontot. Talán később kiderül, pontosan mi volt az.
Régészeti feltárás, Mohács
Pálfi György és Neményi Réka távolítja el a váz körüli földet
Régészeti feltárás, Mohács

Látható, hogy egy másik koponya, az 55-ös számú áldozaté közel 500 éven át szorosan a 95-ösé mellett feküdt.
Az ásatáson természetesen nem néma csendben dolgoznak. Ennek a koponyának a kiemeléskor azonban – szó szerint – síri csend volt. A sokat látott régészek is némán figyeltek.
Majd’ fél évezred után távozik társai mellől a III/95-ös számú hősi halott. Hamarosan méltó módon temetik el.
Megható, felemelő pillanat volt. Köszönöm, hogy ott lehettem.

Régészeti feltárás, Mohács
Az antropológus Pálfi György első látásra azt mondja, rendkívül erős, maszkulin, magas, 30-35 év körüli férfi csontvázát tárták fel.
Régészeti feltárás, Mohács

A koponya dobozba kerül. A többi csont, a csigolyák, karcsontok kiemelése folytatódik. A váz többi része fokozatosan kerül a felszínre. Mivel a testeket sebtében, mindenféle kegyeletet mellőzve dobták a sírba, sok csontváz teljesen kitekert, elfordult, akár közel ülő pozícióban található. A mostani feltárás egyik fő célja éppen az, hogy megadhassák a végtisztességet az áldozatoknak, és keresztény szertartás után külön sírokban nyugodhassanak.

Régészeti feltárás, Mohács

A 95-ös hősi halott koponyája ebben a dobozban várja, hogy a váz többi részével együtt antropológiai és egyéb vizsgálatokra a Magyar Természettudományi Múzeumba kerüljenek. Igyekszem követni a sorsát. Honnan jött? Hogy élt? Hogy halt meg? Remélhetőleg még sokat tudhatunk meg róla.

koszorúk a mohácsi emlékhelyen
Koszorúk az emlékpark központi részén, az I. és II. tömegsír felett. A háttérben a III. sír feletti sátor.
Régészeti feltárás, Mohács
Szöveg nélkül

Megdöbbentő, elszomorító és felemelő is: folyik a mohácsi tömegsír feltárása

Régészeti feltárás, Mohács

Megdöbbentő, elszomorító és felemelő is: folyik a mohácsi tömegsír feltárása

Egyszerre megdöbbentő, elszomorító és felemelő. Elképesztő élmény.
Folyik az egyik mohácsi tömegsír feltárása.

Az 1526. augusztus 29-ei csatában és utána lemészároltak holttestét ilyen gödrökbe hajították. A testek-csontvázak rendezetlenül, összegabalyodva töltötték az elmúlt közel 500 évet.
Régészeink, antropológusaink aprólékos munkával dokumentálják, kiemelik és megvizsgáják a csontokat. A cél az, hogy 2026-ra külön, méltó módon temethessék el az áldozatokat. De mit keres egy francia antropológus Mohácson?

A fantasztikus munkát itt tudjátok követni:
Mohács 500

Régészeti feltárás, Mohács
A III. számú tömegsír

Mohácsi Nemzeti Emlékhely mai területén 1960-ban és a csata 450. évfordulóján, 1976-ban tártak fel tömegsírokat, amelyeket aztán a dokumentálás után visszatemettek. Ma ezen a területen öt tömegsírt tartanak számon, de könnyen elképzelhető, hogy még több ehhez hasonlót fognak találni itt és másutt. Ez utóbbira a legvalószínűbb az innen délnyugatra fekvő Majs falu Sátorhely felé eső határa. Ezen a területen folyhatott a leghevesebb küzdelem 1526. augusztus 29-én. Ezt látszik bizonyítani az a nagy számú lelet is – lövedékek, sarkantyúk, érmék, patkók – amelyet az utóbbi években találtak ott régészek, fémkeresős önkéntesek bevonásával.

Régészeti feltárás, Mohács
Roncsolódott koponya a III. tömegsírban

A nemzeti emlékhely területén mintegy 1700-an nyugszanak az ismert tömegsírokban. Mivel a csatában csak a keresztény oldalon elesettek akár 14-20 ezren is lehettek, szükségszerűen kell lenniük további síroknak. Nem beszélve a többezer itt meghalt török nyughelyéről.

Mohácsi csata emlékhely Sátorhelynél
Mohácsi Nemzeti Emlékhely Sátorhelynél

Az emlékhely a Mohács központjától mintegy 7 kilométerre délnyugatra fekvő Sátorhely falu külterületén fekszik. A feltételezések szerint itt lehetett a keresztény csapatok tábora. 1976-ban a kor betont nem sajnáló építészeti stílusában állítottak itt emlékművet (hátrébb, ezen a képen nem látszik). 2011-ben pedig – uniós támogatásból – ezt a Szent Koronára halványan emlékeztető, de sem nem praktikus, sem nem szép, inkább a kilencvenes évek kazah építészetét imitáló múzeumot-rendezvényközpontot építették ide. A kapuzat megint teljesen más stílus. [sóhaj]
Szerencsére az emlékparknak éppen a legfontosabb része, a tömegsírok területe a legelfogadhatóbb. Ott egyszerű kopjafák, illetve azokra rímelő, immár jó negyvenéves faszobrok emlékeztetnek a csata résztvevőire.

Régészeti feltárás, Mohács

2020. augusztus 11. óta tart a feltárás a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös, Mohács 500 csatatérkutatási programjának részeként. Érdemes követni a blogjukat: Mohács 500. A projektet Bertók Gábor vezeti. (A sátor felirata némiképp meglepő ebben a kontextusban..)

Régészeti feltárás, Mohács

Nagyjából dél felől lépünk be a régészek sátrába. A távolban a korábban látott múzeumi épület. Jobbra a számítógép előtt folyik a dokumentálás, illetve a munka digitális támogatása, például a valószínűsíthetően összetartozó csontok meghatározása. Balra a tömegsírban régészek és antropológusok.

Régészeti feltárás, Mohács

Ez a tömegsír mindössze 4,5×3,5 méteres. Az általam korábban látott képeken nagyobbnak tűnt, mint a helyszínen. Viszont ezen a kis helyen is már 97 csontvázat különböztettek meg (többet, mint az 1976-os feltáráskor). Mivel azonban a halottakat teljesen rendezetlenül, szó szerint egymás hegyére-hátára hajigálták a sírgödörbe, egyelőre csak becsülni lehet, mennyi lesz a végső szám. Akár kétszázan is nyugodhatnak ebben az egy sírban. Balra fent láthatók az említett kopjafák.

Régészeti feltárás, Mohács

Ahogy a csontok közül és a csontokról eltávolítják a földet, fokozatosan rajzolódnak ki a csontvázak. Ottjártamig már több mint huszat emeltek ki a sírgödörből. Jól látható, mennyire egymásba fonódnak a végtagok. A halottakat minden bizonnyal több nappal a csata után, a melegben oszlásnak indult állapotban, sebtében vethették a gödrökbe. Van olyan feltételezés is, amely szerint a magyar tábor erődítésére a csata előtt kiásott árkokat használták fel erre a célra.

Régészeti feltárás, Mohács
Fényképezővel

Személyes kitérő. Kisgyerek koromban őszinte izgalommal és gyakorta lapoztam a Mohács emlékezete című, nagyalakú könyvet. (Erősen történelmi érdeklődésű nagypapámnál, akinek – és ez nem lesz meglepő azok számára, akik egy ideje már követik a Keletiből Hongkongba posztjait – nagy hatékonysággal sikerült továbbörökítenie eme érdeklődését.)
Ebben láttam először felvételeket az 1976-os ásatásokról. Jól emlékszem, hogy már akkor, rossz minőségű fekete-fehér fotókon is milyen megdöbbentő volt látni az akkor 450 éves tömegsírokat, az egymásba gabalyodott csontvázakat, és elképzelni, min mentek keresztül az ott fekvő áldozatok. Aztán jóval később, nagyjából tíz éve végigrágtam magam az Osiris Nemzet és emlékezet sorozatának 650 oldalas, Mohács című forrásgyűjteményén is. (Bár elsőre félelmetesnek hangozhat, valójában félelmetesen izgalmas olvasmány, amely rengeteget elárul a korszakon túl a magyar történelem egészéről, a diplomácia, a politika és a hadvezetés természetéről is. Erről bővebben talán máskor.) Szóval. Mindezek után elképzelhető, milyen élmény volt számomra pár centire állni ettől a magyar történelemben túlbecsülhetetlen jelentőségű helytől. Vagyis pontosan ott.

Régészeti feltárás, Mohács

A régészek és antropológusok a csontokon gyakran találkoznak vágott vagy zúzott sérülések nyomaival. Éles fegyverrel ejtett metszés, levágott combcsontfej, buzogánnyal betört koponya. A korban gyakori volt – a török források büszkélkednek is ezzel – hogy az igazán jónak számító katonák egyetlen suhintással igyekeztek elválasztani az ellenfél fejét a törzsétől. Valószínű, hogy itt, a tábor területén a támadók inkább könnyű vágó- és zúzófegyverellel ellátott könnyűlovasok voltak, ők kaszabolhatták le a később itt eltemetetteket. A csontokon nyomot hagyó lőtt sebek, illetve lövedékek jelenléte ezekben a sírokban nem jellemző. Minden bizonnyal más volt a helyzet a frontvonalban, ahol a keresztény csapatok puskákkal-pisztolyokkal és ágyúkkal is szembekerültek. De ne rohanjunk előre, a mostani ásatás egyik lényegi eleme – az ádozatok méltó eltemetésén túl – ugyanis éppen az, hogy minden lehetséges és elérhető módszerrel megvizsgálják a csontokat. Pontosan mi okozta a halálukat, esetleg milyen betegségük volt, hány évesek voltak, stb-stb. A mai eszközökkel ezen túl nem csak a genetikai eredet, hanem még az is vizsgálható, honnan, melyik területről származott a vizsgált harcos. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a keresztény seregben ezres nagyságrendben voltak németek, lengyelek, horvátok is. (Ne felejtsük, hogy II. Lajos cseh király is volt, nem csak magyar.)

Régészeti feltárás, Mohács

A sírban nagyon kevés a melléklet, vagyis kifosztott, minden bizonnyal szinte meztelenre vagy alsóneműre vetkőztetett halottak fekszenek itt.
Kevéssé közismert Magyarországon, hogy a források szerint a csata másnapján a győztes szultán előtt mintegy kétezer keresztény hadifoglyot fejeztek le. Az 1976-os ásatás során is feljegyezték a régészek, hogy a sírokban sok, a vázaktól külön álló koponyát találtak. Persze – ahogy erről fentebb írtam – ez lehet a korabeli “normális” harcmodor eredménye is. Talán erről is többet tudunk majd meg a mostani vizsgálatok után.
Ha már 1976. Sajnos az akkori feltárás és visszatemetés után a sírokra került földréteg tömege károkat is okozott, esetenként elmozdítva, még rosszabb esetben eltörve a korábban ép(ebb) állapotban dokumentált csontokat.

Régészeti feltárás, Mohács
Tasakok
Borda+lapocka+szegycsont.
Régészeti feltárás, Mohács
Leletek

A 2026-os évfordulóig a III.-on kívül még legalább egy tömegsírt szeretnének feltárni. Bőven marad még kutatnivaló a későbbi, még jobb eszközökkel rendelkező régészgenerációk számára.

Régészeti feltárás, Mohács

Minden tisztelet az ásatáson dolgozóknak! A képek alapján el lehet képzelni, milyen szellemi és fizikai koncentrációt igényel ez a munka. Pallókon egyensúlyozva, a sír fölé görnyedve, forróságban és hamarosan a hidegben is, napi sok órán át. Mindezt úgy, hogy véletlenül se okozzanak kárt a leletekben. Ezúton is köszönöm az ottjártamkor a sátorban dolgozók segítségét és türelmét. Nagyon jófejek voltak, és példásan állták kérdéseim zaklatásszámba menően hosszú sorát. Lehet, hogy megbánják még, de azt ígérték, hogy minden látogatónak szívesen mesélnek.

Régészeti feltárás, Mohács

“De akkor marad egy plusz kezem” – már egy ilyen, a régészszakma kihívásaira kendőzetlenül rávilágító (kisebb képzavar) felkiáltásért is érdemes ellátogatni Mohácsra. Munkaidőben. Ha kifogjuk, olyat is hallhatunk, hogy “lapockaszendvics”.

Régészeti feltárás, Mohács

Egy mohácsi mikrotörténet. A kép előterében William látható. Angolos neve ellenére francia. Francia antropológus Normandiából. Mégis itt dolgozik most Mohácson. Szakmailag érdekesnek tartja, és örül, hogy segíthet. Egyébként a kutatási területe – figyelem! – honfoglaláskori lovasíjászat. Nem vicc! Pontosabban annak is az a vetülete, hogy hogyan változtatja meg az ember csontozatát, izomzatát, vagyis a vázrendszerét a lovagló, pláne a lovasíjász életmód. A magyar honfoglaláskori sírokba sokak mellé temettek lovat. Nos, elég magas szignifikanciaszinten feltételezhető, hogy a lóval eltemetett ember életében lovon járt. Szóval számára a magyar régészet igazi aranybánya.
Most mindenesetre fél évezrede élt magyarok csontvázait segít összerakni. Köszi, William!

Régészeti feltárás, Mohács

Végezetül pár, talán letaglózó kép, szöveg nélkül.

Folytatjuk.

Régészeti feltárás, Mohács
.
Régészeti feltárás, Mohács
..
Régészeti feltárás, Mohács
...

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Ez a Meidum piramis

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Ez a Meidum piramis
Ez a Meidum piramis
Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.
Ez még a hajnali indulás Kairóból. A gízai piramisok az út mentén.
Ez még a hajnali indulás Kairóból. A gízai piramisok az út mentén.
meidum piramis
A távolban Meidum
Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.
meidum piramis
Érdekes árképzés
A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.
meidum piramis
Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.
meidum piramis
Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.
nilus csatornájában mosnak az asszonyok
Délebbre autózunk
Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.
Férfiak egyiptomban
Férfiak
nilus Zöld mindenütt
Zöld mindenütt
Megbeszélés egyiptomban
Megbeszélés
tuna el-gebel
Ez pedig már Tuna el-Gebel, az ókori Hermopolis Magna város nekropolisza
Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.
tuna el-gebel
Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.
tuna el-gebel
A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.
Ez Iszidóra mauzóleuma
Ez Iszidóra mauzóleuma
Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.
Mauzóleumok Tuna el-Gebelben.
Mauzóleumok Tuna el-Gebelben. Jobbra Petosziriszé.
tuna el-gebel
Kicsit odébb. Katakombák rengeteg mumifikált állat, főleg pávián, íbisz, sólyom számára. Ez az oltár itt épp egy ma is megtekinthető páviánt rejt.
asmunin
Tuna el-Gebel nekropoliszából Asmunin településre megyünk. Óriási pávián képében jelentkezik Toth istenség.
Ezek az oszlopok a hellenisztikus Hermopolisz (Hermész isten városa) romjai
Ezek az oszlopok a hellenisztikus Hermopolisz (Hermész isten városa) romjai
Egy harmadik századi papirusz szerint hétemeletes épületek is álltak itt.
asmunin
Naplemente
egyiptomi utcakép
Egyiptomban is vannak Borussia Dortmund-drukkerek
sült galamb minja
Megérkeztünk Minya (Minja) városába. Egy szállodahajón alszunk, de előbb megkóstoljuk a helyi specialitást: sült galamb. Nagyon csontos, de finom.
pirkadat a niluson

Ez már a következő nap hajnala. Pirkadat a Níluson. A folytatásban megnézzük Ehnaton fáraó fővárosát Amarnában, aztán jön Abüdosz.

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Dzsószer fáraó piramisa

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Még egy kis piramisozás. Ez a legrégibb piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában. Megnézzük továbbá pl. “Gazdag” Ti sírját és Ramszesz memphiszi kolosszusát. Aztán kis esti séta Kairóban. Bónusz: gázpalack-szállító lovaskocsi és az utolsó perzsa sah nyughelye.

dzsózser fáraó piramisa
Dzsózser fáraó piramisa
Dzsózser (Zoser) fáraó a Kr.e. 2600-as évek közepén uralkodott. Az ő 60 méter magas síremlékét tartják a világ első piramisának. Az előző posztban látott vörös piramis előtt mintegy fél évszázaddal épült. Elképesztő jelentőségű építmény. Innentől kezdett az emberi civilizáció valóban a magasba törni – építészetileg is.
memphisz utcakép

Az előbb látott Szakkara az ősi Memphisz halotti városa, nekropolisza volt. Memphisz (arabul Menf) fekszik a Nílus melletti termékeny síkságon, a nekropolisz pedig attól kicsit nyugatra, a sivatagban. Most kicsit visszatérünk Memphiszbe. Emlékszünk, ugye, a falafelárusra? Ez ugyanott egy gázszállító jármű.

Ez pedig szfinx az ókori Memphisz rommezején, ma Mit Rahina nevű településen
Ez pedig szfinx az ókori Memphisz rommezején, ma Mit Rahina nevű településen
Memphiszt a hagyomány szerint Kr.e. 3100 (máshol 2950) körül alapította az Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő legendás uralkodó Ménész vagy Meni, akit általában azonosítanak Narmer fáraóval. Azért itt, mert ez volt a két korábbi királyság határa. A délről északra folyó Nílus itt válik szét több ágra, vagyis itt kezdődik a Nílus deltája.
mit rahina II. Ramszesz impresszív szobra
II. Ramszesz impresszív szobra

Minden bizonnyal többszáz évvel korábbi alkotás, és csak később vésték rá Ramszesz nevét. Megvannak a rendőrök jobbra, a fa alatt? Az a trükkjük, hogy odacsalnak a szobor hátoldalához, hogy megmutassanak valamit (meg, hogy takarásban legyenek az esetleges felettestől), aztán baksisért fényképezkednek a turistákkal. Oké, én is csináltam velük fotót…

mit rahina II. Ramszesz impresszív szobra
Ugyanott
mit rahina II. Ramszesz

Nagyjából kétszáz méterrel odébb egy erre a célra emelt épületben őrzik II. Ramszesz másik, mintegy 10 méteres kolosszusát. Jól látszanak az arányok. 1820-ban találta meg Giovanni Caviglia olasz régész, arccal lefele egy mocsaras területen az egykor itt állt Ptah templom romjainál. Először úgy volt, hogy Itáliába, majd hogy a British Museumba szállítják, de szerencsére senki nem vállalta a költségeket.

mit rahina II. Ramszesz
A fáraó Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli
mit rahina szfinx
A szfinx az eredeti helyén áll nagyjából 3400 éve
Dzsószer fáraó piramisa
Dzsószer fáraó piramisa

És akkor átjövünk Szakkarába. (Arabul egyébként a második szótagon van a hangsúly.) Az előző posztban nagyon messziről láthattuk, most viszont itt állunk előtte: ez Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa.
Kr.e. 2650-ben kérte fel Dzsószer fáraó a főépítészét, Imhotepet, hogy építsen neki síremléket. Addig a masztaba (arabul padot jelent) típusú temetkezési helyek voltak divatban. Téglalap alakú építmény, amely alatt a mélyben volt a sírkamra. Ez az épület is így indult, de aztán a masztabát közel négyzetté bővítették, majd ráépítettek egy szintet, meg még egyet, meg még egyet stb. Így lett az egész egy hat szintes lépcsős piramis, amely mintegy az égbe vezető lépcsőként is funkcionált az ide temetett fáraó számára. Csodálatos építmény! Bemenni még (már) nem lehetett, éppen munkások dolgoztak bent, megerősítendő az épület szerkezetét. Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy korábban arról lehetett hallani, hogy az összedőlés határán áll a világ első piramisa.

Dzsószer fáraó piramisa
Megkezdjük a lenyűgöző díszítésű sírok feldolgozását. Masztabákról, főtisztviselők síremlékeiről, tehát nem piramisokról beszélünk. Ez itt Kagemni, Teti fáraó főbírája sírja, a falon a Nílusban halászó, aztán a zsákmányt szállító emberekkel. Jó lesz vigyázni, a Nílusban krokodilok is vannak! (Voltak.)
Itt az eredeti festés is megmaradt a domborműveken
Dzsószer fáraó piramisa
Írnokképző iskola
Dzsószer fáraó piramisa
Majom és kutya (sakál?) pórázon
Dzsószer fáraó piramisa
Kicsit odébb: Mereruka sírja és életnagyságú szobra
Ti sírja
Ti sírja

Ez pedig a legszebben díszített masztaba Szakkarában. A “gazdag” előnévvel illetett Ti sírja. Ti a Szakkara és Gíza között elterülő abu szíri piramisok felügyelője volt, de övé volt az “udvari fő fodrász” és “a király egyetlen barátja” megtisztelő címe is. Ezekkel biztosan jól lehetett menőzni akkortájt.

ti sirja
Az oszlopcsarnok után erre a gazdagon díszített folyosóra jutunk. Jobbra álajtó.
ti sirja
Mindennapi jelenetek a falakon
Felül maga Ti. Lent pedig mészárosok szarvasmarhát vágnak.
ti sirja
Szerény raktárhelyiség
ti sirja
A szentély
ti sirja
Ti és segédei a Níluson minden bizonnyal vízilovakra vadásznak
Ti után kicsit odébb: a Szerapeum
Ti után kicsit odébb: a Szerapeum

Nem kevesebb, mint ezer éven keresztül temették ide a Memphiszben szentként tisztelt és kényeztetett Ápisz-bikákat, miután mumifikálták őket, akárcsak a fáraókat. Az Ápisz-bikákat Ptah isten megtestesülésének tartották. 1851-ben találta meg a homok alatt Auguste Mariette francia régész. Ő ásta ki többek között a fentebb látott memphiszi szfinxet és Ti sírját is.

Ti után kicsit odébb: a Szerapeum
A hatalmas gránit- vagy mészkőszarkofágok akár 80 tonnát is nyomhatnak. Persze nekem meg sem kottyan egy ilyen sírfedél. A sok szarkofágból egyetlen egyet találtak meg sértetlenül, az összes többit sok évszázada feltörték és kirabolták.
abu sziri piramisok
Indulunk hazafelé
A háttérben az abu szíri piramisok sejlenek fel. Illetve nagyon piciben, balra a gízai nagy piramis. Dzsószer piramisa most nagyjából mögöttünk van, attól még inkább mögöttünk pedig Dahsúr és a vörös, valamint a tört piramis.
dzsózser fáraó piramisa
Búcsú Szakkarától
szakkara múzeum
Illetve még zárás előtt gyorsan beugrunk az itteni múzeumba. Ez itt Imhotep, az építészetet forradalmasító királyi főépítész fakoporsója.
szakkara múzeum

Ez pedig egy megdöbbentő, 4300 éves dombormű, amely eredetileg Unasz fáraó szakkarai sétányán állt. Az éhező, csontsovány emberek ábrázolása a kutatók szerint egy akkortájt bekövetkezett éghajlatváltozásra és az ennek következtében kialakult éhínségre emlékeztet.

Ez egy véletlenszerű fotó Kairó egyik külső kerületéből
Ez egy véletlenszerű fotó Kairó egyik külső kerületéből
Azért tettem ide, mert elég tipikus. Hosszú szakaszokon ez látszik. Több helyen is úgy tűnik, hogy a tűzfalakba is ablakokat vágnak, ami nem mondható túl biztonságos megoldásnak.
Kairó citadellája alkonyatkor
Kairó citadellája alkonyatkor

Még a híres Szaláh ad-Dín (Szaladin) szultán építtette a 12. században. Egészen a 19. századig ez volt az egyiptomi uralkodók, helytartók székhelye. Az albán származású Muhammad Ali, aki helytartóként, alkirályként jórészt függetlenítette magát az Isztambulban székelő török szultántól, 1811-ben ide hívta egy nagy szabású lakomára a mameluk vezetőket, vagyis a számára potenciálisan rivális urakat. A buli végén a távozni készülő urakat a Muhammad Alihoz hű albán csapatok a citadella falai között csapdába csalták, és mind egy szálig lemészárolták. Muhammad Ali pedig Egyiptom megkérdőjelezhetetlen ura lett.
Emlékszünk a magyar történelmi párhuzamra? Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) megvakíttatta testvérét, Álmost és annak fiát, Bélát, hogy semmiképpen ne legyenek alkalmasak trónkövetelőnek. Miután azonban Kálmán fia, II. István király 1131-ben meghalt, a trónért folyó küzdelemből mégis (Vak) Béla került ki győztesen, és II. Béla néven ő lépett a trónra. Aztán a főurakat országgyűlésre hívta Arad mellé. Aztán amikor szépen összegyűltek, berontottak a királyi csapatok, és a potenciálisan vele ellenséges urakat, hatvannyolcat, lemészároltatta.

hasszan szultán mecsete al-rifai mecset
Az előző helyről másik irányba nézve két szép épület

Balra Hasszán szultán mecsete és medreszéje 1363-ból. Jobbra pedig az Al-Rifai mecset, amely 1912-ben készült el. Ami miatt különösen érdekes, az az, hogy ide temették el az iráni uralkodót, Reza Pahlavi sahot 1944-ben. Később visszaszállították a holttestét Teheránba, ahol mauzóleumát 1979-ben üresen találták az iszlamista forradalmárok. Pár éve került elő mumifikálódott holtteste egy közeli építkezésen. Erről írtam is itt tavaly áprilisban. A 79-es iszlám forradalom elől apjához hasonlóan emigrációba menekült az utódja Mohammad Reza Pahlavi sah is. Őt is itt temették el, ő viszont a mai napig itt nyugszik.

Ez csak egy kis ízelítő a kairói lakóházak hangulatából
Ez csak egy kis ízelítő a kairói lakóházak hangulatából
kairó utcakép
Milyen autón is van itt merci-jelvény? (apropó, ez már a harmadik kutya a posztban)
kairó utcakép
Aha, egy német rendszámú Fiat 128
el abd cukrászda kairóban
Az egyik legmenőbb édességbolt, az El Abd cukrászda a leárazott termékekért rohamozó helyiekkel
sakara sör
És még egy kis jutalomital a szálláson. Sakara sör, 15 százalék alkohollal. Kevés – keresztények által üzemeltetett – italbolt van Egyiptomban, onnan van. Ott a lépcsős piramis, de mintha eggyel kevesebb szintje lenne. Sebaj, egész finom volt.
A következő posztban elhagyjuk Kairót, és elkezdjük felderíteni az ország középső, a turisták által rendszerint kihagyott szakaszát. Legközelebb Al-Minya városban alszunk.

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Tört falú piramis

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Tört piramis, vörös piramis, fekete piramis – kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisok Kairótól délre, Dahsúrban. Bónusz: falafelezés (taamijázás) Mempfiszben.

Tört falú piramis
Tört falú piramis
Első látásra is feltűnő, hogy itt valami nem stimmel. Ez a tört falú piramis. Más néven kettős lejtésű, megint más néven romboid, eredetileg pedig “déli ragyogó” piramis. Gyerekkoromban sokat nézegettem könyvekben.. Úgyhogy mindjárt be is megyünk!
memphisz főutcája
Ez pedig húsüzlet, mellette fűszeres Memphisz főutcáján. Ide is hamarosan visszatérünk.
dahsur

Szóval megérkeztünk Kairóból a 40 kilométerre délre fekvő Dahsúrba. A Kr.e. 2600-as, 2500-as években épült két piramis otthonába. Igen, ezek a piramisok a híres gízai piramisok ELŐTT épültek. Jobbra a vörös, vagy északi piramis, középen a tört piramis, mindkettőt Szneferu vagy más néven Sznofru fáraó építtette. Balra nagyon kicsiben látszik a fekete piramis, III. Amenemhat jóval később, a Kr.e. 1800-as években épített síremléke.

vörös piramis
Vörös piramis

Itt már megkerültük a vörös piramist. Az is felsejlik, hogy miért nevezték vörösnek. Ez az első, a mai felfogás szerint “piramis formájú”, szóval négyzetes gúla alakú piramis.
Jobbra, a távolban pedig a legrégibbnek tartott piramis, Dzsószer (Zoszer) fáraó lépcsős piramisa a 2600-as évekből. Dzsószer 2648 körül halt meg, Szneferu, a vörös piramis építtetője 2589 környékén.

tört falu piramis

A remekül sikerült vörös piramis előtt Szneferu más épületekkel is kísérletezett. Összesen három vagy négy piramis fűzödik a nevéhez. Meg is nézünk majd még egyet, most viszont itt a mai fő attrakciónk, Szneferu tört falú piramisa (angolul Bent Pyramid néven ismert). Ugye milyen szép?
Pedig valószínűleg egyszerűen el lett … tervezve.
Ez LETT VOLNA az első gúla alakú piramis, aztán mégsem az lett.
Meredek, 54 fokos szögben kezdték el építeni, így 125 méter magas lett volna. Igen ám, de minden bizonnyal repedésék keletkeztek az épületen, és a statikai problémák miatt 45 méteres magasságnál úgy döntöttek, lecsapják a végét, és tompább, 43 fokos szögben fejezik be a piramist.
Főnök, 43 lett, maradhat?
Így 100 méter magas lett.

tört falu piramis

Voltak kétségeim, hogy be szabad-e menni. 4600 éve veszélyesnek nyilvánították. Azóta talán javult az állapota?? Na mindegy. Először megyünk 74 métert lefelé.

tört falu piramis
Aztán felfelé
tört falu piramis
A piramisfitnesz új gyakorlata. Felfelé a piramis középpontjában.
tört falu piramis
tört falu piramis
Ez pedig a sírkamra. Illetve az annak szánt helyiség.

Valószínűleg sosem temettek ide.
Sok-sok denevér viszont jól érzi itt magát.
– Na jól van, ez sem sikerült. Akkor építsünk egy újat – mondta Szneferu, és belefogtak a vörös piramisba párszáz méterrel odébb. Elképesztő belegondolni, hogy az akkori GDP mekkora százalékát fordították ezekre a megalomán presztízsberuházásokra.

tört falu piramis

Egy piramis megvolt. És még rám sem dőlt.

tört falu piramis
Ja, ott kellett bemenni. Az őr bácsi kedvesen integet. Pedig, azt hiszem, nem is kapott borravalót.
tört falu piramis
A túloldalról. Balra egy kisebb kísérő piramis, minden bizonnyal valamelyik fáraónének/hercegnőnek épült.
tört falu piramis

Jól látszik, hogy nagy felületen megmaradt az eredeti mészkőborítás. El lehet képzelni, milyen volt teljesen befedve. Balra, a háttérben a vörös piramis. Mindjárt oda is bemegyünk.

tört falu piramis
Itt látható közelről. A lépcsőzetesen egymás fölé rakott rétegekből a megfelelő méretre szabott mészkőelemekkel alakítottak ki sima felületet.
tört falu piramis
Azért ez nagyon szép. Én legalábbis sokáig nézegettem.
vörös piramis

Átjövünk a vörös piramishoz. Na, ez sikerült! Valószínűleg Szneferu is megnyugodott. És biztos sokszor megmutatta az építkezést kisfiának.
Hogy mi volt a fiú neve? Hufu mond valamit?
Bizony, ő lett Hufu, vagy más néven Keopsz fáraó! És ő építtette a valaha volt legnagyobb piramist. Innen északnyugatra, Gízában. Szneferu büszke lett volna, ha látja.
Szóval ez az első négyzetes gúla alakú piramis. 105 méter magas volt, még ma is megvan 100. Nem bízták a véletlenre a dőlésszöget, a tört piramis felső részének megfelelő szögben építették az egészet.
A sírkamrában találtak csontvázat, de egyáltalán nem biztos, hogy Szneferué.
Csak most látom, hogy kicsiben ott van jobbra a tört piramis is.

vörös piramis
Befelé
vörös piramis
A sírrablók erre mentek
vörös piramis
A sírkamra előtti helyiség
Jól látszik a szerkezet.
nílus egyik csatornája mentén
Elhagyjuk Dahsúrt. A Nílus egyik csatornája mentén haladunk Memphisz felé.
nílus egyik csatornája vasút
Hív a vasút!
memphisz
Megérkeztünk Memphiszbe, arabul Menfbe

Kicsit máshogy néz ki, mint az amerikai Memphis, Tennessee-ben. De garantáltan ez az eredeti! Innen kapta a nevét az 1819-ben alapított amerikai város.
Mutatom az óriási mangókat!

fűszeres memphisz
Készül a baharát nevű fűszerkeverék...
falafel memphisz
és a falafel, egyiptomiul taamija
A legjobb falafel, amit valaha ettem, komolyan! Mindenki keresse ott, a piros feliratú étkezdében, Menfben! (A csomagolóanyag a havi alapanyag-rendelési lista.)
ebéd memphiszben
Ebéd a taxi csomagtartóján. A nejlonzacskóban sült padlizsános étel volt.

Most megtekintjük Mempfisz ókori emlékeit, aztán a tört piramis felkeresése után egy másik gyerekkori vágyam is teljesül: megnézzük Dzsószer fáraó lépcsőzetes piramisát, a világ első piramisát! Szakkarában.
A következő posztban.

Tömény történelem-kontent az Egyiptomi Múzeum kincseivel Kairóban

kairói Egyiptomi Múzeum

Tömény történelem-kontent az Egyiptomi Múzeum kincseivel Kairóban

Kairó – Az Egyiptomi Múzeum kincsei, a kopt (keresztény) negyed és Kairó első mecsete. Vigyázat! Időigényes poszt, tömény történelmi tartalom. Viszont ha feldolgozzuk, megvan az alapfokú egyiptomi turista fokozat, és jöhet az önfeledt szórakozás.
Bónusz: Egyiptom kedvenc étele, a kosari.

Tutanhamon fáraó arany trónusa az Egyiptomi Múzeumban
Tutanhamon fáraó arany trónusa az Egyiptomi Múzeumban
Howard Carter 1922-ben találta meg a KV (Kings’ Valley / Királyok Völgye) 62-es számú sírban, a Nílus Luxorral átellenes, nyugati partján. Balra ül Tutanhamon, jobbról neje (mellesleg féltestvére, egyúttal a fejszobráról híres Nofertiti lánya), Anheszenamon, aki olajjal kenegeti a fáraót. 3450 éves bútordarab..
kairói egyiptomi múzeum
Egy részlet a trónszékről
Balra Tutanhamon egyik cartouche-a, magyarosan kártusa. A fáraók neveit ilyen, keretbe foglalt módon ábrázolták. Ez segített a rosette-i kő és a hieroglifák megfejtésében is. Ez itt Tutanhamon ötödik kártusa. Nem a Tutankhamon („Amon élő képmása”) nevet, hanem Alsó- és Felső Egyiptom uralkodójának címét jeleníti meg: Nebheperuré, vagyis Ré isteni megtestesülése (máshol „Ré, a megjelenések ura”). Finom munka.
kairói egyiptomi múzeum
További aranyozott sírmellékletek
kairó keresztény negyede
Kicsit visszaugrunk. Ez Kairó keresztény negyede. Jézus és Szűz Mária szőnyegformátumban. A mintegy százmilliós ország lakosságából az adott becsléstől függően 10-15-20 millió keresztény, messze a legnagyobb részben kopt.
A Kopt Múzeum bejárata, a háttérben a Szent György görög ortodox templom
A Kopt Múzeum bejárata, a háttérben a Szent György görög ortodox templom
Mennyezetrészlet a Kopt Múzeumban
Mennyezetrészlet a Kopt Múzeumban
Udvar a Kopt Múzeumban
Udvar a Kopt Múzeumban
Udvar a Kopt Múzeumban
Szintén
A legtöbbek által ismert keresztény egyházszakadás, görögösen szkizma 1054-ben történt, ekkor vált el a nyugati, római katolicizmus és a keleti, ortodox kereszténység. A koptok ennél jóval korábban elszakadtak. Mégpedig 451-ben, a khalkedoni zsinaton. A koptok és más keleti keresztény gyülekezetek tartották magukat ahhoz, hogy Krisztus egy természetű (mono füszisz, innen jön az ebben hívők monofizita megnevezése), vagyis csak isteni lényegű. Az egyház többsége viszont úgy döntött, Krisztus diafizita, vagyis emberi és isteni természete is van.
Ez Abu Tarek híres kosarizó étterme
Ez Abu Tarek híres kosarizó étterme

A kosari az egyiptomiak nagy kedvence. Sajnos a képen csak kevéssé vehető ki az itt készülő egytálétel. Van benne rövid makaróni- és spagettiszerű hosszúkás tészta, rizs, lencse, csípős paradicsomszósz és pirított hagyma. Vegetariánus.
Senkit nem szeretnék megbántani, de – ha nem tudnék arról, mennyire imádják az egyiptomiak – inkább hóvégi fiúkollégiumi vagy agglegényételnek tippelném.
Emlékezzünk meg viszont a nagy magyar történész Kosáry Domokosról. Görgei pedig nem volt áruló! (De erről majd talán egy másik posztban..)

Poire cukrászda kairo
Poire cukrászda
Most újra nekivágunk az egyiptomi múzeumnak. Vele szemben a Poire (franciául körte) nevű menő cukrászdába biztonsági átvilágítás után lehet csak belépni.
kairói Egyiptomi Múzeum
Egyiptomi Múzeum

A Tahrír tér északi felén álló Egyiptomi Múzeumot 1902-ben adták át. Marcel Dourgnon, francia építész tervezte. Ez a világ legnagyobb és legtekintélyesebb egyiptomi gyűjteményének otthona. De már nem sokáig. A Nílus túlpartján, a Gízai-fennsíkon, a piramisok közelében már épül az új, Nagy Egyiptomi Múzeum. Sőt, már a műkincsek átköltöztetése is gőzerővel folyik. Ha minden jól megy, még idén meg is nyílik.

kairói egyiptomi múzeum
Ahogy azt már legkésőbb az előző poszt óta tudjuk, a három gízai piramis közül a legkisebb Menkauré fáraóé. Itt ő látható középen. A Kr.e. 2500-as években uralkodott. Balra Hathor istennő, akivel még sokat fogunk találkozni Egyiptomban. Gyönyörű alkotás.
kairói egyiptomi múzeum
Koporsótetrisz
kairói egyiptomi múzeum
Díszes, festett koporsók mindenütt.
kairói egyiptomi múzeum
Az Egyiptomi Múzeum legértékesebb tárgyai Tutanhamon fáraó sírjából származnak. Az ő szarkofágját négy, egymásba illeszkedő aranyborítású faszentély vette körül. Ezek mind ebben a múzeumban vannak kiállítva. Ha nem tévedek, ez éppen kívülről a második. Annak is a bal oldali ajtaja. Az Alsó- és Felső-Egyiptom egyesített koronáját viselő fáraó (középen) Ozirisz istennel találkozik.
kairói egyiptomi múzeum

Talán ez a kedvencem a leletegyüttesből. Tutanhamon sírkamrájától jobbra nyílt egy Carter által kincstárnak elnevezett kisebb helyiség. Ott egy Anubisz-szobor őrizte a mintegy két méter magas, aranyozott kanópuszedény-tartó szentélyt. Ezt pedig négy oldalról egy-egy istennőszobor oltalmazta. Ő az egyikük. Ki tudja, melyik istennő ő?

kairói egyiptomi múzeum

Az előbb látott szentélyben helyezték el a négy kanópuszedényt, illetve alabástromból készült urnát. Ezek láthatók ezen a képen. Ezekben volt egy-egy mini aranykoporsó, és ezek szolgáltak tulajdonképpeni kanópusz-edényekként, vagyis ezekben őrizték a fáraó belső szerveit. Hagyományosan a négy kanópuszedénybe került az elhalt tüdeje, mája, gyomra, valamint az egyéb belső szervei. Az agy a mumifikálás során megsemmisült. Az orron át feltolt kampószerű eszközökkel lényegében cseppfolyósították, aztán kifolyatták. További érdekesség, hogy a szívet – amit az intelligencia és az érzelmek központjának tartottak – a múmiában hagyták.

kairói egyiptomi múzeum

Tutanhamon híres halotti maszkja más értékes leletekkel együtt egy külön teremben van, ahol nem szabad fényképezni. Így én sem (nagyon) fotóztam.
Itt van viszont két másik, kevésbé híres, bár nem kevésbé izgalmas halotti maszk. Ők Tuja és férje, Juja. Jobbra Juja, aki egy gazdag és befolyásos nemes és minden bizonnyal Ehnaton fáraó nagyapja volt. (Egyes feltételezések szerint Ehnaton fia volt Tutanhamon.) Esélyes, hogy ő volt Tutanhamon utódja, Ay fáraó apja is. (Az ókori Egyiptom urainál elég gyakori volt a közeli családtagok közötti házasodás, így nem érdemes nagyon fennakadni.)
Tutanhamon sírjának felfedezése előtt Juja és Tuja sírja volt az egyik legépebben megtalált egyiptomi sír (KV46). Juja és Tuja összes koporsója és szarkofágja is megvan. Ezek is itt vannak kiállítva, ahogy mindkettejük múmiája is.
Számos fáraó múmiája is itt fekszik egyébként, meglehetősen méltatlan körülmények között, egy fizetős különteremben. Nagyjából a látogatók derékmagasságában fekszenek szegények koporsójuk és díszeik nélkül, teljesen kiszolgáltatott módon, kicsit sem emelkedett környezetben. Remélhetőleg ez is változni fog az új múzeumban.

kairói egyiptomi múzeum
A múzeum vécéinek bejáratánál négy nyelven van kiírva, hogy ne adj borravalót. Ehhez képest a vécésnénik, -bácsik első szavai bent: baksis, baksis. Egész Egyiptomban epidemikus a borravalókunyerálás. Ha van cserében szolgáltatás, ha nincs.
kairói egyiptomi múzeum
Gőzerővel folyik a múzeum költöztetése az új, nagy múzeumba. Muszáj lesz hamarosan visszatérnem Kairóba.. Tud valaki szponzort?
kairói egyiptomi múzeum
Ez a Hórusz isten védelmezte kisfiú nem más, mint a talán legnagyobb egyiptomi fáraó, a nagy hódító és építtető, II. Ramszesz ifjú kiadása. Kr.e. 1279-től 1213-ig uralkodott, vagyis 66 évig! Az ő múmiája is itt fekszik a fent említett különteremben. 90 vagy 91 évesen halt meg, ami igencsak matuzsálemi kornak számított akkoriban.
kairói egyiptomi múzeum
Az itt látható festett sztélén a már idősebb II. Ramszeszt látjuk, amint éppen hadifoglyokat részesít lealacsonyító bánásmódban. Sok ehhez hasonlóval fogunk még találkozni, ahogy a Níluson felfele (vagyis délre) haladunk. Figyeljük meg, hogy a foglyok között van egészen sötét bőrű núbiai, valamint szakállas kis-ázsiai (talán hettita) figura is, ezzel is jelképezve, hogy a fáraó minden égtájon aprította az ellent.
kairói egyiptomi múzeum

Eknaton fáraó légkondival. A feltételezések szerint Eknaton (Akhenaton) volt Tutanhamon apja, és bizonyosan az ő első számú felesége volt a híres fejszobráról ismert Nofertiti/Nefertiti. Eknaton különösen izgalmas személyisége az egyiptomi történelemnek. Kr.e. 1353 és 1336 között uralkodott, eredetileg IV. Amenhotep néven, amely névben megjelenik Amon isten neve, aki akkoriban a sok közül a leginkább tisztelt istenség volt Egyiptomban. Igen ám, de a fáraó úgy gondolta, véget vet az Amon-papság uralmának és az istenkavalkádnak, és – talán a világtörténelemben elsőként – egyistenhitet vezetett be: Aton napisten kultuszát. A nevét Ekn-Atonra változtatta. A fővárost Tébából (a mai Luxorból) a ma Amarna néven ismert település környékére, Ahet-Atonba költöztette, és gazdagon díszítette Aton isten sugaras napkorongjával. Ezt hívják a történészek Amarna-reformnak.
Utóda, Tutanhaton folytatta művét, de csak egy darabig. A papság és még ki tudja mi nyomására visszatért az Amon-hithez, és a nevét is megváltoztatta: így lett Tutanhamon. Hoppá! Minden mindennel összefügg. Mindennel is.

kairói egyiptomi múzeum
Megvan, mi a Lonely Planet címlapján látható motívum! Ez Ehnaton fáraó koporsója.
kairói egyiptomi múzeum
Híres ülőírnok-szobor. Portrészerűen. Mintegy 4700 éves.. Egy másik, még híresebb írnokszobor a párizsi Louvre-ben van.
kairói egyiptomi múzeum
És egy másik híres írnok és pap, Kaaper faszobra, a Kr.e. 2500-as évekből, Szakkarából.
kairói egyiptomi múzeum
Felirat csak a legnagyobb világnyelveken: angol, arab, szerbhorvát, francia, német, magyar és lengyel. Az Egyiptomi Múzeum boltjának bejárata.
kairói egyiptomi múzeum
Ránk esteledett, amíg bent voltunk
A Tahrír tér napnyugtakor
A Tahrír tér napnyugtakor
al-azhar mecset és egyetem
Al-Azhar mecset és egyetem

Az ókor után egy kis muszlim Kairó. Ez itt az Al-Azhar mecset és egyetem. Több mint ezer éves, 972-ben, a Fatimida kalifátus idején kezdte meg működését. Mára a szunnita iszlám egyik világszerte leginkább elismert létesítménye. Számos magyar orientalista is itt tanult, és a 19. századi felújításában nagy szerepet játszott az Alexandriában már megismert Herz Miksa.
Izgalmas a balra látható dupla minaret. 1509-ben építtette al-Ghuri. Tőle jobbra régi alexandriai és rasidi ismerősünk, Káitbej minarete. Ez az 1400-as évek végén épült. Tehát mindkettő még Egyiptom (és Magyarország) török inváziója előtt.

al-azhar mecset és egyetem
Imám tanítja a híveket a Mekka és az ima irányát jelző mihráb és kibla előtt
al-azhar mecset és egyetem
Még egy jó csoportszelfi a mecset udvarán
al-azhar mecset és egyetem
Public Relations
iszlám negyed bazárjában kairóban
Kenyérárus fiú az iszlám negyed bazárjában
Vacsorázó helyiek a kairói Husszein-mecset előtt
Vacsorázó helyiek a kairói Husszein-mecset előtt
A Husszein-mecset minaretje
A Husszein-mecset minaretje
1154-ben épült eredetileg. Az Egyiptomban erős kisebbségben lévő síiták úgy tartják, itt temették el Mohammed próféta unokája, Ali kalifa fia, a 680-as kerbalai csatában elesett Husszein fejét.

És végül egy bónuszfotó. Nem én készítettem, több okból sem.
Azt ábrázolja, ahogy Howard Carter felnyitja a már eltávolított első aranyozott szentély után a második, a harmadik és a negyedik ajtaját is, és megpillantja Tutanhamon szarkofágját. A Királyok Völgyében, 1922-ben.
Szorgalmi feladat: visszalapozni ahhoz a képhez, amely ezt az előtérben látható ajtót ábrázolja!
Kimerítő poszt volt, tudom, viszont most megvan az alapfokú egyiptomi utazó képzésünk, úgyhogy elindulhatunk dél felé! (Kikérdezem!)