Timur Lenk fővárosa, Szamarkand, kisebb legendagyűjteménnyel
Szamarkand – Timur Lenk fővárosa, kisebb legendagyűjteménnyel.
Az 1370 és 1405 között uralkodott brutális hódító a magyar történelemtanításban méltatlanul kevés szerepet kap, pedig nem kis részben neki köszönhető, hogy csak később ért ide hozzánk a török pusztítás, miután ő 1402-ben az ankarai csatában szétverte őket.
A mauzóleum eredetileg Muhammad Szultánnak, Timur kedvelt unokájának és kijelölt, ám idő előtt elhunyt örökösének épült. Amikor azonban Timur egy kínai hadjáraton váratlanul meghalt, szülővárosa, Sahriszabz elérhetetlen volt a hó miatt. Így ide temették.
A középső, feketének tűnő, valójában sötétzöld jáde sírkő Timuré. Körülötte fiai és unokái – így Muhammad Szultán és a híres csillagász Ulugbeg – sírköve. Maguk a sírok ezek alatt, a kriptában találhatók.
Timur sírját 1941 júniusában szovjet régészek tárták fel. A csontváz alapján megállapították, hogy az uralkodó a korban magasnak számító 173 centis volt, és valóban “béna” (lenk=béna), vagyis sánta, és a jobb karja is sérült volt. A valószínűleg alaptalan legenda szerint a kutatókat egy felirat várta, amely azzal fenyegetett, hogy ha megbolygatják a sírt, azzal egy még Timurnál is veszedelmesebb hódítót szabadítanak az országra. 1941. június 22-én indult a német támadás. Szamarkandig mondjuk csak a hadifoglyok jutottak el.
Timur építtette, a korabeli iszlám világ egyik legnagyobb és legdíszesebb épülete volt.
A legenda szerint Timur meseszép kínai felesége szerette volna felgyorsíttatni az építkezést férje távollétében, ám az építész cserébe csókot követelt. Balszerencséjére ezt éppen akkor kapta meg, amikor a váratlanul hazatért Timur maga is szemtanújává vált a fékezett habzású beteljesülésnek. Így a szakembert nemcsak szerelmétől, hanem fejétől is elválasztották. Az éktelen haragra gerjedt uralkodó pedig megparancsolta, hogy attól kezdve minden nő kendőt hordjon, ezzel is mérsékelve a férfiúi érdeklődést mások asszonyai iránt. Valószínűleg egyik elem sem igaz, az iszlámból egyébként nem következő kendőviselést csak később vezették be. Viszont Timur valóban siettette az építkezést, ennek meg is lett a következménye. Az épület hamarosan repedezni, omladozni kezdett.
A szovjet időkre ennyire lepuszult az épületegyüttes. Az 1970-es években megkezdett restauráció az üzbég függetlenség után vett újabb lendületet.
