régészet Archives - A Keletiből Hongkongba

Újra a mohácsi ásatáson jártam

Bereczky Geza — Sun, 14 Jul 2024 05:14:52 +0000

Újra a mohácsi ásatáson jártam

Újra a mohácsi ásatáson jártam. Az 1526-os csata után Szülejmán szultán által kivégeztetett keresztény hadifoglyok tömegsírjai találhatók itt. Az öt ismert sír közül most a legkisebbet, a IV. számút tárják fel a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei és Szegedi Tudományegyetem antropológusai.
A III. számú tömegsírból – amelyről korábban én is többször írtam itt – 2022 októberére szedték fel az utolsó csontokat.
Halálos vágások, beforrott sebek, és egy 500 éves ruhakapocs – eredeti cérnával. Továbbá embertani, régészeti, dokumentációs és oktatómunka – a forróságban, a sátorhelyi emlékparkban és azon túl.
Hány hősi halott csontvázát rejtette a III. tömegsír? És hányan fekszenek a most ásott IV.-ben? Mi történik a csontokkal és az emlékhellyel a 2026-os 500. évfordulóig?
Linkek a korábbi, kapcsolódó írásaimhoz:
A mohácsi csata emlékei Isztambulban (2021. augusztus)
Mohácsi ásatás 1. (2020.szeptember)
Mohácsi ásatás 2. – A 95-ös csontváz kivétele (2020. október)
Mohácsi ásatás 3. (2020. november)
Mohácsi ásatás 4. – Az ásatás újraindulása (2021. július)
Mohácsi ásatás 5. (2021. szeptember)
Janus Pannonius Múzeum Duna-Dráva Nemzeti Park Mohács 500

Gondolom, sokaknak feltűnt, milyen kifogástalan volt a frizurám Stein Aurél sírjánál. Nos, azért, mert előtte elmentem fodrászhoz. És még ilyen remek zöld arcpakolást is kaptam.

Itt pedig már a Sakhi (Szahi) mecsetnél, Kabul egyik jelképénél. Hamarosan visszatérünk ide. De előbb..

Reggel a szállodában.

Ez volt a kabuli szállodai szobám.

A szálloda kívülről. A közelben volt a fodrászat.

A mester kezei között. A tálibok a nők számára betiltották a fodrász-, illetve kozmetikai szalonokat.

Indulunk Kabul felfedezésére.

Ez már az afgán nemzeti múzeum. Buddhista falfestmény a 3-4. századból. A lelőhely Mes Aynak (Mesz Ajnak), amely egy jelentős buddhista központ volt a Kusán birodalomban, egyben a Selyemút jelentős állomása. Zoroasztriánus templom maradványait is megtalálták itt. A várost afgán és szovjet régészek tárták fel az 1970-es években. A környéke egyben rézlelőhely is, ezért sem lehet jelenleg látogatni. Remélhetőleg marad még belőle valami, mire majd lehet.

Buddha-fej és más leletek Mes Aynakból.

Ülő Buddha a lótusz trónuson.

És még egy kusán Buddha a 3-4. századból.

Ezen a térképen összegyűjtötték a fő afganisztáni buddhista lelőhelyeket.

Ez pedig már bőven iszlám kor, 12-16. század. Rézedény nagyon érdekes – az iszlámban általában tiltott – állatábrázolással. Mindjárt két fejjel.

És egy másik réztárgy.

Kaniska kusán király szobrának maradványa Surkh kotalból a 2. századból.

A szabadtéri részlegen gőzmozdony. Afgán múzeumi őr portréjával.

Darulaman palota, a nemzeti múzeum mellett. Amanullah afgán emír, aztán király számára épült az 1920-as években. Azóta sokszor felgyújtották, megtámadták – a tálibok is -, 2019-ben pedig felújították. Sajnos ez a városrész nem látogatható.

Vissza délről Kabul központi városrésze felé. Karte Sakhi.

A hegy lábánál hatalmas temető.

Innen már jól látszik a Sakhi mecset.

Az őrök kicsit vonakodtak beengedni. De aztán sikerült, azzal, hogy a szentélybe nem léphetek be. Ez nagy kár volt. Azt mondták, a tálibok két évvel ezelőtti hatalomátvételéig ez sima volt. Talán hamarosan újra az lesz.

Erősen tűzött a nap.

A hagyomány szerint nyolc hónapon át itt őrizték Mohamed próféta korábban Szamarkandban, aztán Indiában, aztán az észak-afganisztáni Balkhban, végül Fayzabadban őrzött ruháját, mielőtt 1768-ban az afgán uralkodó, Durrani Ahmad sah parancsára továbbszállították volna Kandahárba. A ruhát ráadásul a történet szerint a próféta Fatima lányával, valamint az ő férjével, Alival, továbbá két fiukkal, Haszannal és Huszeinnel közösen szőtte. Az utóbbi három szereplő egyúttal a síiták első három imámja is, ebből is sejthető, hogy a szentély kiemelkedően fontos az afganisztáni síiták számára. A legtöbb hazara nemzetiségű ember síita. 2018-ban legalább 33 zarándok meghalt, 65 pedig megsérült egy itteni öngyilkos merényletben.

Neo-szafavida stílusú csempék borítják az épületet.

A hagyomány szerint az egyébként több mint 1100 évvel korábban, 661-ben Kufában meghalt Ali imám többször is megjelent a helyszínen, hogy megtekintse a próféta ruháját.. Az egyik ilyen alkalommal a kardját egy sziklára helyezte. Ebben a kardban fedezte fel az egyik zarándok Ali kardját, a Zulfikart. Ahol feküdt a kard, oda építették a szentélyt.

Nem csúnya.. A fentebb említett Ahmad sah finanszírozta az első szentély építését. A mai külalakját a 2008 és 2016 közötti felújítás során nyerte el.

A mecset oldalában, árnyékában helyiek időztek. Köztük sok nő és gyerek. Falatoztak, beszélgettek. Fotózni természetesen nem igazán lehetett őket.

Szép, na.

Kilépünk a mecset udvaráról. Ez a korábban mutatott temető másik oldala. Iskolás fiú megy haza éppen.

Felkapaszkodunk a hegyre.

Itt már fentről nézzük a szentélyt.

The post Újra a mohácsi ásatáson jártam appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Újra kis Mohács! A feltárás fejleményei

akeletibolhongkongba — Sun, 05 Sep 2021 21:47:00 +0000

Újra kis Mohács! A feltárás fejleményei

Magyarország

Egy harmadik ólomgolyó is előkerült a sírból, sőt egy Hunyadi Mátyás korából származó aranypénz is. Több szövetdarabot is találtak, és már 90 felett van a sírban lelt kisebb tárgyak, kapcsok száma. Horvát régészeket is bevonnak a kutatásba. Az ásatás vezetője és vezető antropológusa is megszólal ebben a posztban.

Törökország után tehát visszaugrunk a sátorhelyi Mohácsi Nemzeti Emlékparkba. Utána – retrospektíve – folytatjuk Isztambullal, aztán Görögországgal: Delfivel, a Thermopülai-szorossal és Krétával!

Az előzmény: a mohácsi csata emlékei Isztambulban

További linkek korábbi poszokhoz:
Másfél perces klip a tömegsír feltárásáról

Mohácsi ásatás 1. (2020.szeptember)

Mohácsi ásatás 2. – A 95-ös csontváz kivétele (2020. október)

Mohácsi ásatás 3. (2020. november)

Mohácsi ásatás 4. – Az ásatás újraindulása (2021. július)

A Keletiből által moderált kerekasztalbeszélgetés Pécsett (2021. július)

Janus Pannonius Múzeum
Duna-Dráva Nemzeti Park
Mohács 500

Elég bizarr kép. Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője a III. számú sátorhelyi tömegsír szélén a csontokról mesél. Koncentrálnak: az ALTIN ELMA oszmánhagyomány-őrzői Budapestről. A kép a csata augusztus 29-ei – esős – évfordulóján készült. Mindjárt visszatérünk az ásatásra.

Az egyik török elragadta a magyar vitéz Árpád-sávos zászlaját.

Pontosabban Udvar és a Horvátországhoz tartozó Drávaszög felett. Akár arrafele is lehetett a csata. Az évfordulón is dolgoztak arra a fémkeresős csatatérkutatók. A legtöbb lelet mindenesetre továbbra is ettől nyugat-északnyugatra, Majs falu határában került elő.

Bertók Gábor ásatásvezető, aki a pécsi Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója is, azt mondta a Keletiből Hongkongba blognak (kicsit furán hangzik ez, szóval nekem), hogy a napokban előkerült egy harmadik ólomgolyó is a sírból. Roncsolódott, tehát jó eséllyel valamilyen kemény tárgyba, vagy akár csontba, páncélba csapódhatott. A lövedéket még csak most vizsgálják, tehát biztosat nem lehet mondani róla, mindenesetre azt mindenképpen jelzi, hogy nem egyedi, elszigetelt eset volt, hogy golyót találtak a sírban. Olyan feltételezés is létezik, amely szerint több itt fekvő ember is a csatát túlélve, lövedékkel a testében érkezhetett halála, kivégzése helyszínére. A golyók előkerülése támpontot nyújthat a csatatér meghatározásához is. Ha ugyanis a sírban talált golyóknak megfelelőket találnak a Sátorhely körüli területeken – találtak már ilyeneket szép számmal –, feltételezhető, hogy ott a mohácsi csata valamelyik eseménye zajlott.

Az erősen töredezett csontok között egy viszonylag ép koponya.
Arra a kérdésemre, hogy ha eddig is fémkeresőztek a sírban, hogyhogy csak most találták meg ezt a lövedéket, valamint a bevezetőben is említett aranypénzt, Bertók Gábor azt mondta, ezek ott kerültek elő, ahol a fémkereső már korábban fémtárgyat jelzett. Ezeket a pontokat ilyenkor leszúrt szívószálakkal jelzik a régészek, de értelemszerűen nem rángathatják ki alóluk a csontokat, hogy hamarabb túrják ki a fémet. Az aranynál kimondottan szép jelet mutatott a gép – így az ásatásvezető.
A júliusi posztban mutattam is ilyen szívószálat, és oda is írtam, hogy akár golyót is találhatnak itt. Azt nem tudom, hogy pont itt volt-e a legújabban meglelt lövedék, mindenesetre szívószál már jelölte a helyét.

Bertók Gábor kiemelte még, hogy egyre nagyobb területen érték el a sír alját, bizonyos helyeken már 60-70 centire jutottak a sírgödör egyébként függőlegesnek bizonyult falaitól. A sír alja – ahogy eddig is feltételezték – nem vízszintes, hanem inkább teknőszerűen mélyül középen. Itt egy nyári felvételen Neményi Réka ásatásvezető-helyettes és Pálfi György látható a sír szélén.

A hármas számú tömegsír feltárása 2020 augusztusa óta folyik. A régészek és antropológusok szerettek volna végezni ezzel a fázissal a csata 495. évfordulójára, vagyis 2021. augusztus 29-re, de ez a cél még mindig messzinek tűnik. Pálfi György antropológus azt mondta nekem, hogy még mindig a sírban lehet az ide elhantoltak negyede. A Szegedi Tudományegyetem antropológus csapata átlagosan 4-5 fővel dolgozott a feltáráson (összesen 20-an fordultak meg közülük az ásatáson) „másfélszer annyi munkanapot teljesítve a 9 nyári hét alatt, mint a tavaly őszi 13 hét alatt”. Pálfi György szerint két fő oka volt annak, hogy még ez sem volt elég. Egyrészt „több csontváz volt még bent, mint hittük. Kiszedtünk annyit a 9 hét alatt, mint tavaly ősszel, de a tavaly becsülthöz képest legalább 50-nel nagyobb a létszám”. Másrészt „a gödör aljához közeledve sokkal nehezebb haladni, sokkal kevertebb az anyag, több a kallódó szórvány csont, nagyobb a káosz.”

Ez a káosz számomra is erősen szembeötlő volt. A töredezett csontokat látva sokkal nehezebb a régészek és antropológusok munkája most, mint a felsőbb rétegeknél, ahol jobb állapotban voltak a csontvázak.

Erősen roncsolódott csontok a sírgödör alján.

A képen jól látszik, hogyan haladnak a sír széleitől a közepe felé. Pálfi György azt mondta, nincs változás a korábbiakhoz képest a kiemelt áldozatok demográfiai összetételében. Nagyjából 90 százalék a fiatal férfi. Négy-öt csontvázról gondolják, hogy nőé lehet, és az eddig kiemelt nagyjából 200 vázból mintegy 20 lehet 11-14 éves gyereké. Az antropológus hangsúlyozta, hogy teljes bizonyossággal még semmit nem lehet kijelenteni, mindenesetre sok a sírban a kiszolgáltatott helyzetben lefejezett ember, akár többször átvágott nyakcsigolyával, ez pedig kivégzésre utalhat. Hogy itt nem az oszmán hadseregre egyébként jellemző koponyagyűjtés folyt, azt az is jelzi, hogy az így megölt emberek feje is jellemzően a váz egyéb részeivel együtt került elő, tehát nem is feltétlenül választották el teljesen a fejet a testtől a csapások. Egyes csontokon találtak szifiliszes megbetegedésre utaló elváltozásokat is.

Neményi Réka ásatásvezető-helyettes, aki a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályvezetője is, óvatosan fogalmaz abban a kérdésben, hogy tömeges kivégzés áldozatai fekszenek-e a sírban. Kérdeztem a sírból előkerült tárgyakról. A golyókon és a Hunyadi Mátyás korából származó aranypénzen túl már többtucat kisebb tárgy került elő a sírból. Ezek többnyire zsinórvégek, illetve az alsóruházat rögzítésére szolgáló, a korban nagyon elterjedt párizsi kapcsok. Neményi Réka fontos leletként említette a sírban lelt textildarabokat is. Olyat is találtak – valószínűleg alsóing darabja lehet – amelyet a kar csontjával együtt emeltek ki a sírból. Ezeket a szöveteket jelenleg a múzeumban restaurálják.

Kérdeztem Rékát a sokakra – rám is – nagy hatást gyakorolt 95-ös csontvázról, amely koponyájának a kiemelését itt is megénekeltem.
Azt mondta, a koponyán, a mellkason és az egyik karon kívül további azonosítható része nem került elő (itt már elérték a sír alját). Elképzelhető, hogy a bomlás során a sír szélén jelentősen elmozdult a váz többi része, ahogy ez sok más csontnál is megfigyelhető volt. Elméletileg elképzelhető, hogy később még egy most más számmal felvett vázrészletről kiderül, a 95-ös vázhoz tartozik, és összeállítható lesz a csontváz. (De az sem kizárható, hogy egy félbevágott testet dobtak a sírba, és sosem lesz meg a többi része.)
A régészek és antropológusok most úgy becsülik, hogy összesen 300-340 halott lehetett a sírgödörben.

A délnyugati sarok. Itt, a kép bal felső részén feküdt a 95-ös test. Látható, hogy egy nagyjából félméteres sávban már a sír aljához ért az ásatás.

Az aranypénzt szintén most tisztítják és vizsgálják a pécsi múzeumban. Én sajnos nem tudtam megnézni, csak fotót láttam róla. Ennek alapján feltúrtam az otthoni könyvtáramat, és Gyöngyössy Márton Középkori magyar aranyforintok c. könyvében ezeket az igen hasonló érméket találtam. Tehát jó eséllyel I. Mátyás király harmadik, Körmöcbányán vert, madonnás aranyforintjáról van szó. (Ez csak az én szakértetlen sejtésem, semmiképpen nem hivatalos vélemény!) Madonnás, vagyis Szűz Mária és a kis Jézus van rajta, nem pedig a király címere, mint a Mátyás-aranyak másik nagy csoportjába tartozó érméken. Ezeket a pénzeket 1479-1484 között verték. Az aranyérmék hosszú ideig forgalomban voltak, tehát nincs semmi meglepő abban, hogy akár 40-45 éves arannyal ment a csatába valaki. Az eggyel meglepőbb lehet, hogy ezek szerint ezt az érmét nem találták meg a győztesek hullarablói.

Neményi Réka régész is azt mondta, sokkal rosszabb megtartásúak a csontok a sír alján, sokkal kevésbé látszik rendezettség, mint a felső rétegekben.

Még egy újdonság. Horvát régészek is bekapcsolódnak a mohácsi csatával összefüggő kutatásokba. A csata évfordulóján együttműködési megállapodást írt alá horvát oldalról az Eszéki Régészeti Múzeum (Arheološki muzej Osijek), illetve magyar részről a Duna-Dráva Nemzeti Park (a képen balra Závoczky Szabolcs igazgató), a Janus Pannonius Múzeum (jobbra Bertók Gábor megbízott igazgató), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Mohács 500 Egyesület. Ennek a magyarországi feltárásokon túl jelentősége lehet abból a szempontból is, hogy egyes feltételezések szerint a csata, illetve annak egyes eseményei Udvar községtől délre, a ma Horvátországhoz tartozó területen történtek volna. Bonyolítja az ügyet, hogy Horvátországban szigorúan tilos a fémkeresőzés, még régészeti felügyelet mellett is. (Szajcsán Éva felvétele)

Magyar lovaskatona immár zászlajával.
Végezetül podcastajánló következik. Minden Mohács iránt érdeklődő figyelmébe ajánlom a Digitális legendárium pár anyagát:
Varga Szabolcs történész barátom az egyikben Mohács jelentőségéről, az Európai összefüggésekről, II. Lajos királyról és Mohács utóéletéről beszél.
https://www.youtube.com/watch?v=e3oqphmgA6A
A másikban pedig Buda ostromairól 1526 és 1541 között (sőt egy kicsit azon is túl). (A korábbi posztomban megmutattam az 1526-ban a budai várból zsákmányolt gyertyatartókat Isztambulban.) A királyi főváros ezen kívül is folyamatosan a magyarországi polgárháború középpontjában állt. Habsburg, magyar, török csapatok Buda alatt.
https://www.youtube.com/watch?v=LAE2uKRD5uQ

B. Szabó János a mohácsi csata nemzetközi környezetéről, az oszmán és a keresztény hadseregről és a csata részleteiről szól egy másik podcastban. Különösen érdekes, amikor arról beszél, hogy hatottak a nagy földrajzi felfedezések az Oszmán Birodalomra és ezen keresztül Magyarországra. Amerika felfedezése és az ottani arany beáramlása a Habsburg országokba, illetve a portugál terjeszkedés India felé, valamint az erre adott oszmán reakció, ideértve Egyiptom elfoglalását is. Sőt megemlíti a szintén 1526-os első panipati csatát is, amelyről üzbegisztáni utam és Andidzsán kapcsán magam is írtam. (Vagy csak akartam írni?) Amikor Timur leszármazottja, Babur másodszorra is elvesztette Szamarkandot, dél felé vette az irányt, és India meghódításába kezdett. Így jött létre a Mogul Birodalom. Na de ez csak mellékszál. Még rengeteg érdekesség itt:
https://www.youtube.com/watch?v=OWBy3ZdweSQ

Ebben a részben pedig a mostani poszt egyik főszereplője, Pálfi György beszél a sír feltárásáról antropológus szemmel. De nem csak arról! Sokat tudhatunk meg az embertan mibenlétéről is.
https://www.youtube.com/watch?v=EPP7wcVICbs

Most búcsúzunk Mohácstól. Garantáltan csatamentes témákkal folytatjuk.
Ja nem, Konstantinápoly, Thermopülai-szoros stb. De Pompeiben is voltam nemrégiben – két teljes napot, meg Herculaneumban egy harmadikat. Igyekszem ezekről is beszámolni.

The post Újra kis Mohács! A feltárás fejleményei appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Téliesítették a mohácsi tömegsírt, tavasszal folytatódnak az ásatások

akeletibolhongkongba — Thu, 03 Dec 2020 16:09:00 +0000

Téliesítették a mohácsi tömegsírt, tavasszal folytatódnak az ásatások

Magyarország

Tegnap befedték a feltárt mohácsi tömegsírt, hogy a téli fagyok ne tegyenek kárt a csontokban. Még akár százan is fekhetnek itt az 1526-os mohácsi csata áldozatai közül.

Hamarosan részletes poszt jön erről, valamint a sírban talált tárgyakról, például arról az ólomlövedékről, amely akár az egyik áldozat testében is lehetett. Az itt látható timelapse elsőre do it yourself házépítő videónak tűnhet, valójában azt mutatja, ahogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai szigetelik a sírt. Az ásatás tavasszal folytatódhat. Mohács 500

The post Téliesítették a mohácsi tömegsírt, tavasszal folytatódnak az ásatások appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Ólomgolyót is használtak a mohácsi csatában – meglepő emlékek kerültek elő

akeletibolhongkongba — Fri, 20 Nov 2020 15:05:00 +0000

Ólomgolyót is használtak a mohácsi csatában - meglepő emlékek kerültek elő

Magyarország

Egyre valószínűbb, hogy a mohácsi csata utáni tömeges kivégzés áldozatait rejti a most feltárt tömegsír. Brutális vérengzésre, kiszolgáltatott emberek lemészárlására utalnak a súlyos sérülések.

Sok kép az ásatásról és a Természettudományi Múzeumból, ahol megvizsgálják a sírból kiemelt maradványokat.
Újdonság, hogy előkerült egy fontos lelet: ólomgolyót találtak a sírban. Olyat, amilyenből sok előkerült a fémkeresős csatatérkutatás során is.

Mohács 500

A 140-es csontváz koponyáját tartom.
Nem így terveztem, Pálfi György antropológus adta át, amíg a hozzá tartozó nyakcsigolyákat kereste. Megrendítő érzés. Az alábbiakban megmutatom, milyen sérüléseket szerzett ez a férfi.
Mivel kimondottan jó állapotban került elő ez a koponya, remény van rá, hogy arcrekonstrukció készüljön róla, vagyis hogy megismerhessük az arcvonásait.
Valószínűleg lehetséges az előző poszt főszereplője, a 95-ös halott arcrekonstrukciója is. Az ő koponyája is jó megtartásúnak tűnik.

Budapestre ugrunk, a Magyar Természettudományi Múzeumba. Ő Buzár Ágota antropológus, a múzeum főigazgató-helyettese. Egy a mohácsi tömegsírból előkerült áldozat combcsontját tartja. Hamarosan innen is mutatok még képeket. Kemény lesz.

Vissza Sátorhely falu mellé, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyre. A hármas számú tömegsír feltárása 2020 augusztusa óta folyik. Régészek és antropológusok munka közben. A korábbi posztokból megismert Neményi Réka és Pálfi György a pallókon.

Az előző posztban még a tömegsírban láthattuk ezt a koponyát, a 115-öst (érdemes visszakeresni). Azóta kiemelték. Jól látható, hogy gyakorlatilag lecsapták a koponyatetőt.

Itt ugyanaz a koponya – közvetlenül a sírból való kivétel után – a lecsapott részekkel. Valószínűleg a fejbőr tartotta össze a darabokat, amikor a sírba hajították az áldozatot. (Pálfi György felvétele).
A nagy számban előforduló brutális fejsérülések – egy fejen adott esetben több – egyre inkább arra engednek következtetni, hogy ezek nem csatában, hanem teljesen kiszolgáltatott helyzetben, kivégzés közben keletkeztek. A következő képen mutatok egy lehetséges szcenáriót.

Bertók Gábor ásatásvezető régész (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) hívta fel a figyelmemet erre az 1470 körüli könyvillusztrációra. Azt ábrázolja, ahogy az 1396-os nikápolyi csata után a törökök – szultánjuk előtt – lemészárolják a keresztény foglyokat. Ez történt volna Mohácsnál is?
A nikápolyi csatában a keresztesek nemzetközi serege (a Zsigmond király vezette magyarok, francia és johannita lovagok, havasalföldi, bolgár, német és más seregek) súlyos vereséget szenvedtek.
A leírások szerint I. Bajezid szultán éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a franciák a csata előtt a közeli Rahovo város (ma Orjahovo, Bulgária) muszlim lakosságát lemészárolták. Ezért a csata után elrendelte többezer keresztény fogoly kivégzését. Csak a húsz évnél fiatalabbak és azok menekültek meg, akikért váltságdíjat reméltek (kaptak is végül, vagyonokat).
Szóval a foglyokat levetkőztették, kisebb csoportokba osztották, és a kivégzőosztagok elé vezették. Ott vagy lefejezéssel, vagy a végtagok levágásával lekaszabolták őket. Figyeljük meg a képet, amelyet egy flandriai művész (“a Drezdai imakönyv mestere” néven ismert) készített. A kép közepén a kivégzésre ítélt foglyok még alsóneműben, aztán meztelenül, halálos sérülésekkel. A szultán a sátra előtt állva követi a vérfürdőt. Tőle balra a megkímélt, gazdagabb lovagok, akiknek a családjaitól majd szép summát zsebelnek be a törökök.
Természetesen nem dokumentarista jellegű ez a csata után mintegy hetven évvel készült ábrázolás. Viszont a Nyugat-Európába visszajutott, rabságból kiváltott foglyok visszaemlékezésein alapul.
Elképzelhető, hogy Mohácson is hasonló történt. Ez elég sokat megmagyarázhat a tömegével talált sérülésekből.
Az 1526-os hadjáratról szóló egyik oszmán leírás szerint a mohácsi csata utáni második napon Szulejmán szultánnak aranytrónt állítottak fel, elhatározták, hogy Buda elfoglalására indulnak, aztán “az élve elfogottakat összegyűjtötték és lefejezték, körülbelül 2000 embert”. Elképzelhető, hogy az ő holttesteiket rejti a nemzeti emlékhely öt tömegsírja.
A nikápolyi győző, Bajezid szultán egyébként nem végezte szépen. Miután Timur Lenk legyőzte az 1402-es ankarai csatában, rabságba vetette, ahol – egyes leírások szerint – haláláig válogatott megaláztatások közepette sínylődött.
Timur Lenkről üzbegisztáni utazásaimnál írtam. Érdemes visszalapozni.

Sok, a váz egyéb részei nélkül fekvő végtag található itt. Olyan feltételezés is van – a korábbi posztban írtam róla -, amely szerint a sírban a bomlás során keletkezett gázok nyomták volna ki ezeket a csontokat a sír szélére. A fentiek alapján az sem elképzelhetetlen, hogy a tömegmészárlás során levagdalt lábakat, karokat dobálták ide.

Balra Simon Zsófia, a Kőszegi Városi Múzeum régésze. Jobbra régi ismerősünk, Pálfi György antropológus, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője.
Embertani Tanszék – Department of Biological Anthropology, Szeged, Hungary

A feltárás kiemelten fontos része a dokumentálás. Rengeteg fotó készül, amelyekből a szoftver torzításmentes, felülnézeti ortofotókat állít elő. A leletek pontos helyét is folyamatosan rögzítik. A képen Simon Béla régész-technikus dolgozik a dokumentáción. Az ablakon kinézve az emlékpark kapuja.

Itt pedig újra Budapest és a Magyar Természettudományi Múzeum. Buzár Ágota főigazgató-helyettes súlyos fejsérüléseket mutat nekem a mohácsi tömegsírból előkerült koponyákon. Felkavaró képek következnek. A leírásokkal együtt legalábbis eléggé azok..

Ez minden bizonnyal egy női koponya. Látható, hogy a csapások szétzúzták a koponyát, ezért a múzeumban eltávolítható ragasztóval állították össze. A jobb oldalon a koponya síkjával párhuzamos vágás nyoma látszik, amely a koponyacsont szivacsos állományáig lemetszette a fejtetőt. Ez önmagában is súlyos, halálos vérzést okozhatott. Ez a bal szem feletti rész. Szemből érkezett a vágás.

Az egyik legbrutálisabb kaszabolás egy másik koponyán. Látható, mennyi helyen törték szét a koponyát a vágások. És ezzel még nem volt vége.

Ugyanaz a koponya alulról. Látható, hogy egy nagy erejű csapás a koponya alsó részén félbevágta az áldozat fejét. Ilyen súlyos sérülések sorozata nem valószínű csatahelyzetben. Ott egy halálos vagy súlyos sérülést okozó csapás bőven elég. Egy harcos a csata hevében nem ér rá újabb és újabb halálos sérüléseket okozni. Itt minden bizonnyal vérszomjból, virtusból vagdalkoztak.

Egy harmadik koponya. Hatalmas erejű csapás metszette be a koponyát. Olyan erővel, hogy az több irányban továbbrepedt.

Itt, így tisztítják meg a csontokat. Igen, mosogatóban, csapvízzel, fogkefével. Aztán száradni hagyják őket, és következnek a vizsgálatok.

És újra Mohácson. Illetve az emlékhelyen, Sátorhely falu mellett. Nem is olyan rég még ilyen szép idő volt.

Pálfi György a 140-es csontváz nyakcsigolyáit helyezi a koponyára. A halálos csapás itt a lefejezés volt. A kard átvágta az egyik nyakcsigolyát. Előtte azonban más is történt.

Látható a koponya bal alsó részét bemetsző csapás nyoma.

Pálfi György azt mutatja, hogy a csapás levitte a bal állkapocs szögletét (angulus mandibulae) is. Valószínűleg az történt, hogy a kivégző egyszerűen elrontotta az első csapást, vagy elkapta a fejét az áldozat. Ezt követte a nyak átvágása. Az antropológus szerint nagyjából ilyen irányban állhatott az áldozat feje a csapás pillanatában.

Elképesztő kavarodás. Lehet hogy itt a bal oldalon látható koponyához tartozik a jobbra megfigyelhető medence és combcsont. Rajta viszont még más testek részei fekszenek.

A sír északi oldalán nemrégiben egy ólomgolyót találtak a régészek. Mérete alapján olyat, amilyenhez hasonlóból sok előkerült az elmúlt évek fémkeresős csatatérkutatásai során. Egy lehetséges forgatókönyv szerint valamelyik áldozat ezzel a golyóval a testében érkezhetett a kivégzőhelyre.

Sötétben, hidegben is folyik a munka a sátorban. Nagy fagyban nem. Az ásatás a tél beköszönte előtt véget ér, és jövőre folytatódik. Balra a II. számú tömegsíron kopjafa, a háttérben pedig az emlékhely központi épülete.

Folytatjuk.

The post Ólomgolyót is használtak a mohácsi csatában – meglepő emlékek kerültek elő appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból

akeletibolhongkongba — Fri, 16 Oct 2020 14:01:00 +0000

Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból

Magyarország

Újabb hírek és képek a mohácsi tömegsír feltárásáról.

Meg szerettem volna örökíteni az egyik csontváz kiemelését. Nemcsak rám, több régészre és sok látogatóra is nagy hatást gyakorolt a jó állapotban megmaradt, a sátorba belépőkkel egyenesen szembenéző koponya. A 95-ös számú. 494 év után hagyta el a tömegsírt.
Folytatódik a csatatér kutatása is. A fémkeresős önkéntesek számos leletet, puskagolyót, patkót találtak az emlékpark melletti mezőn.
Mohács 500

Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője kiemeli a 95-ös váz koponyáját. Teljes csend a sátorban. Megható, szép pillanat.

Bal karja behajlítva, kézfeje a fej felett.

Egy héttel korábban. Az egész országból érkezett önkéntes fémkeresők pásztázzák a mohácsi emlékhelytől dél-délkeletre fekvő mezőt. Kevesebb, mint 4 kilométer innen az udvari határátkelőhely és Horvátország. A fémkeresésre engedéllyel rendelkező önkéntesek 2016 óta rendszeresen jönnek el ide, hogy saját költségükön kutassanak a mohácsi csata emlékei után. A legtöbb, a csatához köthető tárgy – lövedék, sarkantyú, patkó -, innen nagyjából 4 kilométerre nyugatra, Majs falu innenső határában került elő. (Ez a képen a háttérben látható vékony zöld csíktól – magaslattól – felénk eső rész.) Minden bizonnyal ott volt a leghevesebb az összecsapás. Egy másik kutatócsoport szerint egyébként inkább itt, a kép előterében, az eszéki hadiút mellett lehetett a csata. Szerintük itt, a képhez viszonyítva a hátunk mögött állt az a domb, ahonnan a török források szerint Szulejmán szultán megtekintette a csatát, és ahol aztán török győzelmi emlékmű is állt.

Vinis Zoltán gyakorlott fémkereső. Pár perc alatt talál is egy ólomgolyót a földben. Bár a régészek a fémkeresőzés előtt azt sem tartották kizártnak, hogy “nullás” lesz a terület, vagyis semmit sem találnak itt, végül számos tárgy előkerült. Könnyen lehet, hogy a keresztény sereg menekülésének emlékei.

Kicsit később, az én kezemben: egy jó állapotú ólomgolyó, a fémkeresős kutatás egyik erdeménye.

Haramza Márk történész mutatja nekem a nap során előkerült leleteket.

Talán a nap legfontosabb találata. Patkó. Márk azt mondja, tipikusan ilyeneket használtak a 16. században a török hadseregben. A török lovak a magyaroknál, pláne a nyugat-európaiaknál kisebb termetűek voltak. Az sem kizárható, hogy itt nem ló, hanem öszvér vagy szamár patkóját látjuk.

Visszatérünk az emlékparkba és a III. számú tömegsír fölé vert sátorba, ahol 2020 augusztusa óta zajlik a feltárás. A mostani becslések szerint akár 200-250 holttestet is rejthet a sír.

Neményi Réka régész mutatja a tömegsír északkeleti sarkát. Azon a részen különösen sok, a váz többi része nélküli végtagot, vagyis kezet, lábat találtak. Sok lehetett a csata közben levágott végtag, de elképzelhető, hogy az itt láthatókat a tömegsírban a testek bomlása során keletkezett gázok nyomták ki a gödör szélére.

Sorra érkeznek a látogatók. A legtöbben megdöbbennek. Volt, aki azt mondta, majdnem elsírta magát a látványtól. A régészek készségesen válaszolnak a kérdésekre. Mindenképp érdemes ellátogatni ide. A 95-ös csontváz koponyája a kép bal alsó sarkában, a sárga tálka felett látható. Szembenéz a látogatókkal.

Kereszt a pallókból. Alatta a csata után teljesen rendezetlenül bedobált csontvázak. Minden bizonnyal a keresztény tábor őrzői vagy a csata után a győztesek által kivégzett hadifoglyok fekszenek itt. Ez utóbbira utalhatnak a koponya nélküli vázak és váz nélküli koponyák, valamint a súlyos fejsérülések is.

Az egyik legmegdöbbentőbb sérülés. Elsőre nehezen kivehető, de itt a kép közepén egy koponya látható hátulról. Balra a hozzá tartozó állkapocscsont. A koponyán látható, hogy először egy nagy, de nem halálos, a koponya berepedését okozó csapást mértek az áldozat fejére. A második csapás már végzetes volt: egy éles tárgy, minden bizonnyal kard lesuhintotta a koponya felső részét.

Állkapocs, combcsont, borda, medencecsont, ujjpercek. Látható, micsoda összevisszaságban hajigálták be a holttesteket. Elképesztő munkát végeznek az antropológusok és a régészek.

Egy kép az előző posztból. Számomra talán a legerősebb. A palló alól a 95-ös számmal jelölt csontváz koponyája néz velünk szembe. Már az első látogatásomkor nagy hatást gyakorolt rám. Amikor megkértem a régészeket, engedjék meg, hogy követhessem egy csontváz kiemelését, és lenne is jelöltem erre, Réka egyből tudta, hogy arra a vázra gondoltam. Mint kiderült – bármilyen furcsán is hangzik – neki is a szívéhez nőtt ez a csontváz. Ha úgy tetszik, tekintetével sok héten át követte a feltárást. Most pedig eljött az idő a kiemelésére.

A 95-ös csontváz. Nézzük meg a fej teteje és a hátranyúló, behajlított kar vége közötti, üres részt. Innen szedték fel pár perccel korábban a bal kézfej csontjait.

Látható az egyik ujjperc zöldes elszíneződése. Minden bizonnyal valamilyen bronztárgy lehetett itt hosszú időn keresztül, amely korrodált és megszínezte a csontot. Talán később kiderül, pontosan mi volt az.

Látható, hogy egy másik koponya, az 55-ös számú áldozaté közel 500 éven át szorosan a 95-ösé mellett feküdt.
Az ásatáson természetesen nem néma csendben dolgoznak. Ennek a koponyának a kiemeléskor azonban – szó szerint – síri csend volt. A sokat látott régészek is némán figyeltek.
Majd’ fél évezred után távozik társai mellől a III/95-ös számú hősi halott. Hamarosan méltó módon temetik el.
Megható, felemelő pillanat volt. Köszönöm, hogy ott lehettem.

Az antropológus Pálfi György első látásra azt mondja, rendkívül erős, maszkulin, magas, 30-35 év körüli férfi csontvázát tárták fel.

A koponya dobozba kerül. A többi csont, a csigolyák, karcsontok kiemelése folytatódik. A váz többi része fokozatosan kerül a felszínre. Mivel a testeket sebtében, mindenféle kegyeletet mellőzve dobták a sírba, sok csontváz teljesen kitekert, elfordult, akár közel ülő pozícióban található. A mostani feltárás egyik fő célja éppen az, hogy megadhassák a végtisztességet az áldozatoknak, és keresztény szertartás után külön sírokban nyugodhassanak.

A 95-ös hősi halott koponyája ebben a dobozban várja, hogy a váz többi részével együtt antropológiai és egyéb vizsgálatokra a Magyar Természettudományi Múzeumba kerüljenek. Igyekszem követni a sorsát. Honnan jött? Hogy élt? Hogy halt meg? Remélhetőleg még sokat tudhatunk meg róla.

The post Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból appeared first on A Keletiből Hongkongba.

Megdöbbentő, elszomorító és felemelő is: folyik a mohácsi tömegsír feltárása

akeletibolhongkongba — Fri, 18 Sep 2020 13:04:00 +0000

Megdöbbentő, elszomorító és felemelő is: folyik a mohácsi tömegsír feltárása

Magyarország

Egyszerre megdöbbentő, elszomorító és felemelő. Elképesztő élmény.
Folyik az egyik mohácsi tömegsír feltárása.

Az 1526. augusztus 29-ei csatában és utána lemészároltak holttestét ilyen gödrökbe hajították. A testek-csontvázak rendezetlenül, összegabalyodva töltötték az elmúlt közel 500 évet.
Régészeink, antropológusaink aprólékos munkával dokumentálják, kiemelik és megvizsgáják a csontokat. A cél az, hogy 2026-ra külön, méltó módon temethessék el az áldozatokat. De mit keres egy francia antropológus Mohácson?

A fantasztikus munkát itt tudjátok követni:
Mohács 500

Mohácsi Nemzeti Emlékhely mai területén 1960-ban és a csata 450. évfordulóján, 1976-ban tártak fel tömegsírokat, amelyeket aztán a dokumentálás után visszatemettek. Ma ezen a területen öt tömegsírt tartanak számon, de könnyen elképzelhető, hogy még több ehhez hasonlót fognak találni itt és másutt. Ez utóbbira a legvalószínűbb az innen délnyugatra fekvő Majs falu Sátorhely felé eső határa. Ezen a területen folyhatott a leghevesebb küzdelem 1526. augusztus 29-én. Ezt látszik bizonyítani az a nagy számú lelet is – lövedékek, sarkantyúk, érmék, patkók – amelyet az utóbbi években találtak ott régészek, fémkeresős önkéntesek bevonásával.

A nemzeti emlékhely területén mintegy 1700-an nyugszanak az ismert tömegsírokban. Mivel a csatában csak a keresztény oldalon elesettek akár 14-20 ezren is lehettek, szükségszerűen kell lenniük további síroknak. Nem beszélve a többezer itt meghalt török nyughelyéről.

Az emlékhely a Mohács központjától mintegy 7 kilométerre délnyugatra fekvő Sátorhely falu külterületén fekszik. A feltételezések szerint itt lehetett a keresztény csapatok tábora. 1976-ban a kor betont nem sajnáló építészeti stílusában állítottak itt emlékművet (hátrébb, ezen a képen nem látszik). 2011-ben pedig – uniós támogatásból – ezt a Szent Koronára halványan emlékeztető, de sem nem praktikus, sem nem szép, inkább a kilencvenes évek kazah építészetét imitáló múzeumot-rendezvényközpontot építették ide. A kapuzat megint teljesen más stílus. [sóhaj]
Szerencsére az emlékparknak éppen a legfontosabb része, a tömegsírok területe a legelfogadhatóbb. Ott egyszerű kopjafák, illetve azokra rímelő, immár jó negyvenéves faszobrok emlékeztetnek a csata résztvevőire.

2020. augusztus 11. óta tart a feltárás a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös, Mohács 500 csatatérkutatási programjának részeként. Érdemes követni a blogjukat: Mohács 500. A projektet Bertók Gábor vezeti. (A sátor felirata némiképp meglepő ebben a kontextusban..)

Nagyjából dél felől lépünk be a régészek sátrába. A távolban a korábban látott múzeumi épület. Jobbra a számítógép előtt folyik a dokumentálás, illetve a munka digitális támogatása, például a valószínűsíthetően összetartozó csontok meghatározása. Balra a tömegsírban régészek és antropológusok.

Ez a tömegsír mindössze 4,5×3,5 méteres. Az általam korábban látott képeken nagyobbnak tűnt, mint a helyszínen. Viszont ezen a kis helyen is már 97 csontvázat különböztettek meg (többet, mint az 1976-os feltáráskor). Mivel azonban a halottakat teljesen rendezetlenül, szó szerint egymás hegyére-hátára hajigálták a sírgödörbe, egyelőre csak becsülni lehet, mennyi lesz a végső szám. Akár kétszázan is nyugodhatnak ebben az egy sírban. Balra fent láthatók az említett kopjafák.

Ahogy a csontok közül és a csontokról eltávolítják a földet, fokozatosan rajzolódnak ki a csontvázak. Ottjártamig már több mint huszat emeltek ki a sírgödörből. Jól látható, mennyire egymásba fonódnak a végtagok. A halottakat minden bizonnyal több nappal a csata után, a melegben oszlásnak indult állapotban, sebtében vethették a gödrökbe. Van olyan feltételezés is, amely szerint a magyar tábor erődítésére a csata előtt kiásott árkokat használták fel erre a célra.

Személyes kitérő. Kisgyerek koromban őszinte izgalommal és gyakorta lapoztam a Mohács emlékezete című, nagyalakú könyvet. (Erősen történelmi érdeklődésű nagypapámnál, akinek – és ez nem lesz meglepő azok számára, akik egy ideje már követik a Keletiből Hongkongba posztjait – nagy hatékonysággal sikerült továbbörökítenie eme érdeklődését.)
Ebben láttam először felvételeket az 1976-os ásatásokról. Jól emlékszem, hogy már akkor, rossz minőségű fekete-fehér fotókon is milyen megdöbbentő volt látni az akkor 450 éves tömegsírokat, az egymásba gabalyodott csontvázakat, és elképzelni, min mentek keresztül az ott fekvő áldozatok. Aztán jóval később, nagyjából tíz éve végigrágtam magam az Osiris Nemzet és emlékezet sorozatának 650 oldalas, Mohács című forrásgyűjteményén is. (Bár elsőre félelmetesnek hangozhat, valójában félelmetesen izgalmas olvasmány, amely rengeteget elárul a korszakon túl a magyar történelem egészéről, a diplomácia, a politika és a hadvezetés természetéről is. Erről bővebben talán máskor.) Szóval. Mindezek után elképzelhető, milyen élmény volt számomra pár centire állni ettől a magyar történelemben túlbecsülhetetlen jelentőségű helytől. Vagyis pontosan ott.

A régészek és antropológusok a csontokon gyakran találkoznak vágott vagy zúzott sérülések nyomaival. Éles fegyverrel ejtett metszés, levágott combcsontfej, buzogánnyal betört koponya. A korban gyakori volt – a török források büszkélkednek is ezzel – hogy az igazán jónak számító katonák egyetlen suhintással igyekeztek elválasztani az ellenfél fejét a törzsétől. Valószínű, hogy itt, a tábor területén a támadók inkább könnyű vágó- és zúzófegyverellel ellátott könnyűlovasok voltak, ők kaszabolhatták le a később itt eltemetetteket. A csontokon nyomot hagyó lőtt sebek, illetve lövedékek jelenléte ezekben a sírokban nem jellemző. Minden bizonnyal más volt a helyzet a frontvonalban, ahol a keresztény csapatok puskákkal-pisztolyokkal és ágyúkkal is szembekerültek. De ne rohanjunk előre, a mostani ásatás egyik lényegi eleme – az ádozatok méltó eltemetésén túl – ugyanis éppen az, hogy minden lehetséges és elérhető módszerrel megvizsgálják a csontokat. Pontosan mi okozta a halálukat, esetleg milyen betegségük volt, hány évesek voltak, stb-stb. A mai eszközökkel ezen túl nem csak a genetikai eredet, hanem még az is vizsgálható, honnan, melyik területről származott a vizsgált harcos. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a keresztény seregben ezres nagyságrendben voltak németek, lengyelek, horvátok is. (Ne felejtsük, hogy II. Lajos cseh király is volt, nem csak magyar.)

A sírban nagyon kevés a melléklet, vagyis kifosztott, minden bizonnyal szinte meztelenre vagy alsóneműre vetkőztetett halottak fekszenek itt.
Kevéssé közismert Magyarországon, hogy a források szerint a csata másnapján a győztes szultán előtt mintegy kétezer keresztény hadifoglyot fejeztek le. Az 1976-os ásatás során is feljegyezték a régészek, hogy a sírokban sok, a vázaktól külön álló koponyát találtak. Persze – ahogy erről fentebb írtam – ez lehet a korabeli “normális” harcmodor eredménye is. Talán erről is többet tudunk majd meg a mostani vizsgálatok után.
Ha már 1976. Sajnos az akkori feltárás és visszatemetés után a sírokra került földréteg tömege károkat is okozott, esetenként elmozdítva, még rosszabb esetben eltörve a korábban ép(ebb) állapotban dokumentált csontokat.

Borda+lapocka+szegycsont.

A 2026-os évfordulóig a III.-on kívül még legalább egy tömegsírt szeretnének feltárni. Bőven marad még kutatnivaló a későbbi, még jobb eszközökkel rendelkező régészgenerációk számára.

Minden tisztelet az ásatáson dolgozóknak! A képek alapján el lehet képzelni, milyen szellemi és fizikai koncentrációt igényel ez a munka. Pallókon egyensúlyozva, a sír fölé görnyedve, forróságban és hamarosan a hidegben is, napi sok órán át. Mindezt úgy, hogy véletlenül se okozzanak kárt a leletekben. Ezúton is köszönöm az ottjártamkor a sátorban dolgozók segítségét és türelmét. Nagyon jófejek voltak, és példásan állták kérdéseim zaklatásszámba menően hosszú sorát. Lehet, hogy megbánják még, de azt ígérték, hogy minden látogatónak szívesen mesélnek.

“De akkor marad egy plusz kezem” – már egy ilyen, a régészszakma kihívásaira kendőzetlenül rávilágító (kisebb képzavar) felkiáltásért is érdemes ellátogatni Mohácsra. Munkaidőben. Ha kifogjuk, olyat is hallhatunk, hogy “lapockaszendvics”.

Egy mohácsi mikrotörténet. A kép előterében William látható. Angolos neve ellenére francia. Francia antropológus Normandiából. Mégis itt dolgozik most Mohácson. Szakmailag érdekesnek tartja, és örül, hogy segíthet. Egyébként a kutatási területe – figyelem! – honfoglaláskori lovasíjászat. Nem vicc! Pontosabban annak is az a vetülete, hogy hogyan változtatja meg az ember csontozatát, izomzatát, vagyis a vázrendszerét a lovagló, pláne a lovasíjász életmód. A magyar honfoglaláskori sírokba sokak mellé temettek lovat. Nos, elég magas szignifikanciaszinten feltételezhető, hogy a lóval eltemetett ember életében lovon járt. Szóval számára a magyar régészet igazi aranybánya.
Most mindenesetre fél évezrede élt magyarok csontvázait segít összerakni. Köszi, William!

Végezetül pár, talán letaglózó kép, szöveg nélkül.

Folytatjuk.

The post Megdöbbentő, elszomorító és felemelő is: folyik a mohácsi tömegsír feltárása appeared first on A Keletiből Hongkongba.