Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Egyiptom középső részébe indultunk, amit a turisták kihagynak

Elindulunk Kairótól délre, Egyiptom turisták által többnyire kihagyott középső részébe. Még egy utolsó, izgalmas piramis, aztán a Nílus termékeny völgye óriás páviánokkal, végül galambvacsora Minja városban.

Minden bizonnyal ez volt a második piramis Dzsószer fáraónak az előző posztban megismert piramisa után. Valószínűleg Huni fáraó rendelte meg, aztán fia, régi ismerősünk, Szneferu (Sznofru) fejezte be. Amint látszik, csak közepes sikerrel. Ez után próbálkozott a tört és a vörös piramissal.

Látszik, hogy a Dzsószer-féle lépcsőzetes piramishoz hasonlóan ez is lépcsőszerűen épül fel, ez azonban csak a belső struktúra volt. Kívülről mészkő elemekkel “piramisszerűvé”, vagyis gúla alakúvá formálták. 91 méteres lett, aztán a szerkezet instabilitása miatt a külső réteg leomlott. Ma 65 méter magas.

A külföldiek hatszoros árat fizetnek. Máshol ennél jóval drágább belépők is voltak. Egy egyiptomi font nagyjából 19 forint.

Azért ide is bejutottunk. Ez a sírkamrának épített helyiség a piramis gyomrában.

Meidum panorámaképen. Jobbra a csupazöld termőterület a Nílus mentén.

Itt már rendőri kísérettel. A Nílus csatornájában mosnak az asszonyok.

Jobbra Petoszirisz, Toth istenség főpapja sírhelye. Előttem fegyveres őr. Egyiptom ezen, középső részén eléggé ideges a helyzet. Láthatóan aggódtak, nehogy bajunk essék.

Petoszirisz a Kr.e. 4. század második felében élt, tehát nagyjából akkor, amikor Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, és elkezdődött a hellenisztikus kor. Ez a sírja előtere.

A pávián Toth isten egyik megjelenési formája. Toth a bölcsesség, az írás, a tudományok és a mágia istene volt.

Ő egy hajadonon meghalt gazdag leány az első évszázadból, akinek a múmiáját bent meg is lehet tekinteni. A legenda szerint apja ellenezte, hogy elvegye egy fiatal katona. A szerelmesek megszöktek, ám a lány a művelet közben belefulladt a Nílusba. Itt is fegyveres őrök, akik látványától valahogy pont nem növekedett az ember biztonságérzete.

Kicsit odébb. Katakombák rengeteg mumifikált állat, főleg pávián, íbisz, sólyom számára. Ez az oltár itt épp egy ma is megtekinthető páviánt rejt.

Egy harmadik századi papirusz szerint hétemeletes épületek is álltak itt.

Megérkeztünk Minya (Minja) városába. Egy szállodahajón alszunk, de előbb megkóstoljuk a helyi specialitást: sült galamb. Nagyon csontos, de finom.

Ez már a következő nap hajnala. Pirkadat a Níluson. A folytatásban megnézzük Ehnaton fáraó fővárosát Amarnában, aztán jön Abüdosz.

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Kis esti séta Kairóban, persze némi piramisozás után

Még egy kis piramisozás. Ez a legrégibb piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában. Megnézzük továbbá pl. “Gazdag” Ti sírját és Ramszesz memphiszi kolosszusát. Aztán kis esti séta Kairóban. Bónusz: gázpalack-szállító lovaskocsi és az utolsó perzsa sah nyughelye.

Dzsózser (Zoser) fáraó a Kr.e. 2600-as évek közepén uralkodott. Az ő 60 méter magas síremlékét tartják a világ első piramisának. Az előző posztban látott vörös piramis előtt mintegy fél évszázaddal épült. Elképesztő jelentőségű építmény. Innentől kezdett az emberi civilizáció valóban a magasba törni – építészetileg is.

Az előbb látott Szakkara az ősi Memphisz halotti városa, nekropolisza volt. Memphisz (arabul Menf) fekszik a Nílus melletti termékeny síkságon, a nekropolisz pedig attól kicsit nyugatra, a sivatagban. Most kicsit visszatérünk Memphiszbe. Emlékszünk, ugye, a falafelárusra? Ez ugyanott egy gázszállító jármű.

Memphiszt a hagyomány szerint Kr.e. 3100 (máshol 2950) körül alapította az Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő legendás uralkodó Ménész vagy Meni, akit általában azonosítanak Narmer fáraóval. Azért itt, mert ez volt a két korábbi királyság határa. A délről északra folyó Nílus itt válik szét több ágra, vagyis itt kezdődik a Nílus deltája.

Minden bizonnyal többszáz évvel korábbi alkotás, és csak később vésték rá Ramszesz nevét. Megvannak a rendőrök jobbra, a fa alatt? Az a trükkjük, hogy odacsalnak a szobor hátoldalához, hogy megmutassanak valamit (meg, hogy takarásban legyenek az esetleges felettestől), aztán baksisért fényképezkednek a turistákkal. Oké, én is csináltam velük fotót…

Nagyjából kétszáz méterrel odébb egy erre a célra emelt épületben őrzik II. Ramszesz másik, mintegy 10 méteres kolosszusát. Jól látszanak az arányok. 1820-ban találta meg Giovanni Caviglia olasz régész, arccal lefele egy mocsaras területen az egykor itt állt Ptah templom romjainál. Először úgy volt, hogy Itáliába, majd hogy a British Museumba szállítják, de szerencsére senki nem vállalta a költségeket.

És akkor átjövünk Szakkarába. (Arabul egyébként a második szótagon van a hangsúly.) Az előző posztban nagyon messziről láthattuk, most viszont itt állunk előtte: ez Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa.
Kr.e. 2650-ben kérte fel Dzsószer fáraó a főépítészét, Imhotepet, hogy építsen neki síremléket. Addig a masztaba (arabul padot jelent) típusú temetkezési helyek voltak divatban. Téglalap alakú építmény, amely alatt a mélyben volt a sírkamra. Ez az épület is így indult, de aztán a masztabát közel négyzetté bővítették, majd ráépítettek egy szintet, meg még egyet, meg még egyet stb. Így lett az egész egy hat szintes lépcsős piramis, amely mintegy az égbe vezető lépcsőként is funkcionált az ide temetett fáraó számára. Csodálatos építmény! Bemenni még (már) nem lehetett, éppen munkások dolgoztak bent, megerősítendő az épület szerkezetét. Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy korábban arról lehetett hallani, hogy az összedőlés határán áll a világ első piramisa.

Megkezdjük a lenyűgöző díszítésű sírok feldolgozását. Masztabákról, főtisztviselők síremlékeiről, tehát nem piramisokról beszélünk. Ez itt Kagemni, Teti fáraó főbírája sírja, a falon a Nílusban halászó, aztán a zsákmányt szállító emberekkel. Jó lesz vigyázni, a Nílusban krokodilok is vannak! (Voltak.)

Ez pedig a legszebben díszített masztaba Szakkarában. A “gazdag” előnévvel illetett Ti sírja. Ti a Szakkara és Gíza között elterülő abu szíri piramisok felügyelője volt, de övé volt az “udvari fő fodrász” és “a király egyetlen barátja” megtisztelő címe is. Ezekkel biztosan jól lehetett menőzni akkortájt.

Felül maga Ti. Lent pedig mészárosok szarvasmarhát vágnak.

Nem kevesebb, mint ezer éven keresztül temették ide a Memphiszben szentként tisztelt és kényeztetett Ápisz-bikákat, miután mumifikálták őket, akárcsak a fáraókat. Az Ápisz-bikákat Ptah isten megtestesülésének tartották. 1851-ben találta meg a homok alatt Auguste Mariette francia régész. Ő ásta ki többek között a fentebb látott memphiszi szfinxet és Ti sírját is.

A hatalmas gránit- vagy mészkőszarkofágok akár 80 tonnát is nyomhatnak. Persze nekem meg sem kottyan egy ilyen sírfedél. A sok szarkofágból egyetlen egyet találtak meg sértetlenül, az összes többit sok évszázada feltörték és kirabolták.

A háttérben az abu szíri piramisok sejlenek fel. Illetve nagyon piciben, balra a gízai nagy piramis. Dzsószer piramisa most nagyjából mögöttünk van, attól még inkább mögöttünk pedig Dahsúr és a vörös, valamint a tört piramis.

Illetve még zárás előtt gyorsan beugrunk az itteni múzeumba. Ez itt Imhotep, az építészetet forradalmasító királyi főépítész fakoporsója.

Ez pedig egy megdöbbentő, 4300 éves dombormű, amely eredetileg Unasz fáraó szakkarai sétányán állt. Az éhező, csontsovány emberek ábrázolása a kutatók szerint egy akkortájt bekövetkezett éghajlatváltozásra és az ennek következtében kialakult éhínségre emlékeztet.

Azért tettem ide, mert elég tipikus. Hosszú szakaszokon ez látszik. Több helyen is úgy tűnik, hogy a tűzfalakba is ablakokat vágnak, ami nem mondható túl biztonságos megoldásnak.

Még a híres Szaláh ad-Dín (Szaladin) szultán építtette a 12. században. Egészen a 19. századig ez volt az egyiptomi uralkodók, helytartók székhelye. Az albán származású Muhammad Ali, aki helytartóként, alkirályként jórészt függetlenítette magát az Isztambulban székelő török szultántól, 1811-ben ide hívta egy nagy szabású lakomára a mameluk vezetőket, vagyis a számára potenciálisan rivális urakat. A buli végén a távozni készülő urakat a Muhammad Alihoz hű albán csapatok a citadella falai között csapdába csalták, és mind egy szálig lemészárolták. Muhammad Ali pedig Egyiptom megkérdőjelezhetetlen ura lett.
Emlékszünk a magyar történelmi párhuzamra? Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) megvakíttatta testvérét, Álmost és annak fiát, Bélát, hogy semmiképpen ne legyenek alkalmasak trónkövetelőnek. Miután azonban Kálmán fia, II. István király 1131-ben meghalt, a trónért folyó küzdelemből mégis (Vak) Béla került ki győztesen, és II. Béla néven ő lépett a trónra. Aztán a főurakat országgyűlésre hívta Arad mellé. Aztán amikor szépen összegyűltek, berontottak a királyi csapatok, és a potenciálisan vele ellenséges urakat, hatvannyolcat, lemészároltatta.

Balra Hasszán szultán mecsete és medreszéje 1363-ból. Jobbra pedig az Al-Rifai mecset, amely 1912-ben készült el. Ami miatt különösen érdekes, az az, hogy ide temették el az iráni uralkodót, Reza Pahlavi sahot 1944-ben. Később visszaszállították a holttestét Teheránba, ahol mauzóleumát 1979-ben üresen találták az iszlamista forradalmárok. Pár éve került elő mumifikálódott holtteste egy közeli építkezésen. Erről írtam is itt tavaly áprilisban. A 79-es iszlám forradalom elől apjához hasonlóan emigrációba menekült az utódja Mohammad Reza Pahlavi sah is. Őt is itt temették el, ő viszont a mai napig itt nyugszik.

És még egy kis jutalomital a szálláson. Sakara sör, 15 százalék alkohollal. Kevés – keresztények által üzemeltetett – italbolt van Egyiptomban, onnan van. Ott a lépcsős piramis, de mintha eggyel kevesebb szintje lenne. Sebaj, egész finom volt.

A következő posztban elhagyjuk Kairót, és elkezdjük felderíteni az ország középső, a turisták által rendszerint kihagyott szakaszát. Legközelebb Al-Minya városban alszunk.

Egyiptom Kairó piramis történelem

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisokat látogattam végig Kairótól délre

Tört piramis, vörös piramis, fekete piramis – kevésbé ismert, szuperizgalmas piramisok Kairótól délre, Dahsúrban. Bónusz: falafelezés (taamijázás) Mempfiszben.

Első látásra is feltűnő, hogy itt valami nem stimmel. Ez a tört falú piramis. Más néven kettős lejtésű, megint más néven romboid, eredetileg pedig “déli ragyogó” piramis. Gyerekkoromban sokat nézegettem könyvekben.. Úgyhogy mindjárt be is megyünk!

Ez pedig húsüzlet, mellette fűszeres Memphisz főutcáján. Ide is hamarosan visszatérünk.

Szóval megérkeztünk Kairóból a 40 kilométerre délre fekvő Dahsúrba. A Kr.e. 2600-as, 2500-as években épült két piramis otthonába. Igen, ezek a piramisok a híres gízai piramisok ELŐTT épültek. Jobbra a vörös, vagy északi piramis, középen a tört piramis, mindkettőt Szneferu vagy más néven Sznofru fáraó építtette. Balra nagyon kicsiben látszik a fekete piramis, III. Amenemhat jóval később, a Kr.e. 1800-as években épített síremléke.

Itt már megkerültük a vörös piramist. Az is felsejlik, hogy miért nevezték vörösnek. Ez az első, a mai felfogás szerint “piramis formájú”, szóval négyzetes gúla alakú piramis.
Jobbra, a távolban pedig a legrégibbnek tartott piramis, Dzsószer (Zoszer) fáraó lépcsős piramisa a 2600-as évekből. Dzsószer 2648 körül halt meg, Szneferu, a vörös piramis építtetője 2589 környékén.

A remekül sikerült vörös piramis előtt Szneferu más épületekkel is kísérletezett. Összesen három vagy négy piramis fűzödik a nevéhez. Meg is nézünk majd még egyet, most viszont itt a mai fő attrakciónk, Szneferu tört falú piramisa (angolul Bent Pyramid néven ismert). Ugye milyen szép?
Pedig valószínűleg egyszerűen el lett … tervezve.
Ez LETT VOLNA az első gúla alakú piramis, aztán mégsem az lett.
Meredek, 54 fokos szögben kezdték el építeni, így 125 méter magas lett volna. Igen ám, de minden bizonnyal repedésék keletkeztek az épületen, és a statikai problémák miatt 45 méteres magasságnál úgy döntöttek, lecsapják a végét, és tompább, 43 fokos szögben fejezik be a piramist.
Főnök, 43 lett, maradhat?
Így 100 méter magas lett.

Voltak kétségeim, hogy be szabad-e menni. 4600 éve veszélyesnek nyilvánították. Azóta talán javult az állapota?? Na mindegy. Először megyünk 74 métert lefelé.

Valószínűleg sosem temettek ide.
Sok-sok denevér viszont jól érzi itt magát.
– Na jól van, ez sem sikerült. Akkor építsünk egy újat – mondta Szneferu, és belefogtak a vörös piramisba párszáz méterrel odébb. Elképesztő belegondolni, hogy az akkori GDP mekkora százalékát fordították ezekre a megalomán presztízsberuházásokra.

Egy piramis megvolt. És még rám sem dőlt.

Ja, ott kellett bemenni. Az őr bácsi kedvesen integet. Pedig, azt hiszem, nem is kapott borravalót.

A túloldalról. Balra egy kisebb kísérő piramis, minden bizonnyal valamelyik fáraónének/hercegnőnek épült.

Jól látszik, hogy nagy felületen megmaradt az eredeti mészkőborítás. El lehet képzelni, milyen volt teljesen befedve. Balra, a háttérben a vörös piramis. Mindjárt oda is bemegyünk.

Itt látható közelről. A lépcsőzetesen egymás fölé rakott rétegekből a megfelelő méretre szabott mészkőelemekkel alakítottak ki sima felületet.

Azért ez nagyon szép. Én legalábbis sokáig nézegettem.

Átjövünk a vörös piramishoz. Na, ez sikerült! Valószínűleg Szneferu is megnyugodott. És biztos sokszor megmutatta az építkezést kisfiának.
Hogy mi volt a fiú neve? Hufu mond valamit?
Bizony, ő lett Hufu, vagy más néven Keopsz fáraó! És ő építtette a valaha volt legnagyobb piramist. Innen északnyugatra, Gízában. Szneferu büszke lett volna, ha látja.
Szóval ez az első négyzetes gúla alakú piramis. 105 méter magas volt, még ma is megvan 100. Nem bízták a véletlenre a dőlésszöget, a tört piramis felső részének megfelelő szögben építették az egészet.
A sírkamrában találtak csontvázat, de egyáltalán nem biztos, hogy Szneferué.
Csak most látom, hogy kicsiben ott van jobbra a tört piramis is.

Jól látszik a szerkezet.

Elhagyjuk Dahsúrt. A Nílus egyik csatornája mentén haladunk Memphisz felé.

Kicsit máshogy néz ki, mint az amerikai Memphis, Tennessee-ben. De garantáltan ez az eredeti! Innen kapta a nevét az 1819-ben alapított amerikai város.
Mutatom az óriási mangókat!

A legjobb falafel, amit valaha ettem, komolyan! Mindenki keresse ott, a piros feliratú étkezdében, Menfben! (A csomagolóanyag a havi alapanyag-rendelési lista.)

Most megtekintjük Mempfisz ókori emlékeit, aztán a tört piramis felkeresése után egy másik gyerekkori vágyam is teljesül: megnézzük Dzsószer fáraó lépcsőzetes piramisát, a világ első piramisát! Szakkarában.
A következő posztban.

Egyiptom panorámakép piramis történelem

Egyiptomi piramisok, egy kicsit másképp és máshol

Szóval akkor a piramisok. Másképp.
Mégpedig a gízai piramisok.
Ez után ugyanis jönnek még a kevésbé ismert, ám talán még izgalmasabb piramisok Kairótól délre.
Olyan intenzív és izgalmas az egyiptomi utam, hogy most jutottam odáig, hogy posztoljak. (Ráadásul a mobilnetem is megszűnt működni.)

Huhh, hol is kezdjük?

Először kelünk át a Níluson. Úton a nyugati part felé.

Hoppá, feltűnik egy piramis.

Bejutottunk. Ez itt a “nagy piramis”, vagyis Hufu, görögösen Keopsz fáraó piramisa. Fentebb a megbontott álbejárat. Jobbra lentebb a most használatos bejárat.

Először lefelé megyünk, majd egy 1,3 méter magas, 1 méter széles, 40 méteres folyosón felfelé. Indul a piramisfitnesz. Lesz még sok! Klausztrofób hajlamúaknak nem ajánlott.

Sokan jó ötletnek tartják a sírral fotózkodást. Mutatom a légkondit..

Itt már visszafelé. Lefelé a nagy galérián. 47 méter hosszú, 8 és fél méter magas.

Kis pihenő. Áttekintő ábra. Nem megszokott perspektívából.
Az előbb a jobb oldalon látható Hufu-piramisban voltunk. Kr.e. 2570 táján készült el. Eredetileg 146 méter magas volt, most – a kőbányászat és a természet okozta erózió miatt – már csak 137. Ez a legnagyobb piramis. Mára csak kicsivel nagyobb, mint a tőle balra látható Hafré-, görögösen Kefrén-piramis. 136 méter magas, de – ha nem pont innen nézzük – nagyobbnak tűnik az előzőnél, mert az egész építmény magasabban fekszik. Hafré Hufu fia volt. Hafré fia pedig Menkauré (Mükerinosz). Az ő piramisa ezen a képen csak egy pici gúla Hafré piramisától balra. 62 méter magas. Innen sokkal nagyobbnak látszanak Hufu feleségénék és nővéreinek valójában jóval kisebb piramisai az előtérben. Egyébként a kép jobb szélén Faruk egykori egyiptomi király nyaralója látható. Szerény kilátással.

Egy másik perspektíva. Menkauré, Hafré, Hufu, jobbra pedig az utóbbi családtagjai.

Innen már Hafré piramisa tűnik a legnagyobbnak. Különös ismertetőjele, hogy a tetején megmaradt valamennyi az eredeti, világosabb, simára csiszolt mészkőborításból. Tőlem balra Hufu/Keopsz és Hafré/Kefrén, jobbra Menkauré/Mükerinosz és az utóbbi családtagjainak piramisai. A fejembe pedig éppen repülőcsík hatol. A háttérben vékony csíkként Kairó sejlik fel.

Éppen nem látogatható. Legalább több erőm maradt a Kefrén-piramisra.

Ez a kép a kedvencem ebből a sorozatból. Balra Keopsz, középen a mészkősüveges Kefrén, jobbra a távolban Mükerinosz.

Ebből a szögből korábban nem láttam őket képen sem.

Még szűkebb járatokkal, mint Keopsz/Hufu piramisában. Folytatódik a piramisfitnesz!

Hufu sírkamrájában vízszintes a mennyezet, itt nyeregtetőre emlékeztető. Számos turista lelkesen ugrál bele a szarkofágba egy-egy humorosnak szánt fotó kedvéért. Ne tegyünk ilyet! Már ha kultúrember címre pályázunk. És nem félünk a fáraó haragjától.
A falon a piramist a modern korban először – 1818-ban – felnyitó Giovanni Belzoni itáliai utazó, felfedező graffitije. Sajnos Egyiptom legszebb műemlékei is tele vannak a 19. századi európai utazók menőző falfirkáival, véseteivel. Hozzájuk se csatlakozzunk lehetőleg. Belzoni egyébként már csak a kirabolt, feltört és üres szarkofágot találta meg.

Takarítani a piramisban is kell! Látható, milyen szűkös a folyosó. De már látni a fényt a végén.

Keopsz öt halotti bárkáját viszonylagos épségben találták meg 1954-ben, a piramisa mellett eltemetve. Felújítás, restaurálás után a piramis mellett állították ki ezt a példányt.

Elképzelhető, hogy ezen hajók valamelyikén szállították a fáraó múmiáját a piramishoz. A cél egyébként az volt, hogy a fáraónak a túlvilágon is a rendelkezésére álljon megfelelő vízijármű. 4500 éves hajó, helló!

Ilyen szögből viszonylag kevés kép készül róla. Valószínűleg Kefrént ábrázolja. Mármint szemből..

Így kicsit ismertebb. Arab forrásokból kiderül, hogy valamikor a 11. és a 15. század között veszítette el az orrát, mégis makacsul tartja magát a legenda, amely szerint Napoleon Bonaparte gyakorlatozó katonái lőtték volna szét ágyúval. Ez utóbbi valószínűleg csak az ellenfél britek propagandája.

Ja, nem így kell vele pózolni?

Búcsúzunk a gízai piramisoktól. Egy újabb szokatlan szögből. Balra bazársor, jobbra pedig széksorok. Innen nézik az ilyen iránt érdeklődők a fény- és hangjátékot.

Mostantól sűrűbben jönnek a posztok. Megnézzük még egy kicsit Kairót, aztán dél felé indulunk. Egészen a szudáni határig!

Egyiptom Gíza panorámakép piramis