Érkezés Montenegróból Albániába – Rozafa vára és irány Durrës

Érkezés Montenegróból Albániába - Rozafa vára és irány Durrës

Albánia

Érkezés Albániába. Csodás kilátás Rozafa várából, a törökverő Szkander bég sírja Lezhë városban és újra érkezés a tengerhez.

Az előzmény: Montenegróban

Gyönyörű időben érkeztem Albániába. Kilátás a 130 méter magasan fekvő Rozafa várából az albánul Buna, szlávul Bojana folyóra.

Szintén fentről. Ott torkollik a Drin/Drim folyó (balra) a Bunába (jobbra).

A Drin tekereg Rozafa körül.

Na jó, még egy! Kicsit, mintha Délkelet-Ázsiában lennénk a természet alapján. De ez a Drin-delta és Albánia.

Balra a Buna, amely a kis csíkként balra fent látható Shodra-tóból folyik ki, és halad az Adria felé. A háttérben Skodra (Shkodër/Szkadar) városa.

Helyén már ősidők óta állt település. Az illírek után rómaiak, bizánciak, szerbek, velenceiek kezén volt. 1478-79-ben velencei-albán-szláv erők védték a töröktől, de végül a vár átadására kényszerültek. Csak 1913-ban űzték ki innen az oszmánokat szerb-montenegrói erők.

Az előző képen és itt az eredetileg Szent Istvánnak (nem a magyarnak) szentelt velencei katedrális romjai. Az 1200-as évekből. A törökök – szokásuk szerint – mecsetté alakították. Ez lett Hódító Mehmed szultán dzsámija. Itt bónusz kúttal.

Az 1478-79-es török ostrom olyan fontos volt, hogy maga a szultán, II. Mehmed is idevonult. Ő azért kapta a hódító, illetve Fatih nevet, mert 1453-ban ő foglalta el Konstantinápolyt. Tegyük hozzá: 1456-ban nem sikerült viszont neki Nándorfehérvár, vagyis Belgrád elfoglalása.

Rozafát Shkodra váraként is nevezik.

Panoráma

Balra a Buna, mögötte a Shkodrai-tó, jobbra a város.

Balra lent az oszmánkori “ólommecset”.

1773-ban építtette Bushati Mehmed pasa, a terület albán-oszmán helytartója. A kupolákat ólom borította, amelyet az évszázadok alatt szépen elhordtak róla. A maradékot állítólag az osztrák-magyar hadsereg 1916-ban. A minaret 1967-ben, villámcsapás következtében omlott le.

Ez pedig már kicsit délebbre, Lezhë városa. Az épület pedig erdetileg Szent Miklós temploma volt, amelyet a törökök I. Szelim szultánról elnevezett mecsetté alakítottak. De előbb a templomban megtalálták Szkander bég, albánul Skënderbeu ide temetett csontjait, amelyekből szerencsehozó amuletteket gyártottak. A kommunista uralom idején a mecsetet lebontották, és Szkander bég tiszteletére mauzóleummá alakították az épület maradványait.

Éppen zárva volt, de egy súlyos bronzajtó nem tántoríthat el egy szívósabb magyar turistát, aki a résen át is tud fotózni.

Szkander bég, más néven Kasztrióta György (Gjergj Kastrioti) Hunyadi János és I. Mátyás királyunk kortársa volt. 1443 és 1468 között volt az albánok fejedelme. Hunyadi szövetségeseként is harcolt a törökök ellen. Sajnos sem az 1444-es várnai, sem az 1448-as második rigómezei csatába nem ért oda csapataival. Mindkettő súlyos keresztény vereséggel végződött.

Kicsit túlgondolt épület az út mentén. De legalább nem rontanak sokat az összképen az összevissza felszerelt légkondi kültéri egységek.

Még egy kis naplemente. A folytatásban megnézzük Durrest, aztán az ultramenővé vált Tiranát, utána pedig újabb határátkelés jön.

Montenegróban – Tenger és a Szkadari-tó sopszkával, hozzá a mostani és a régi főváros

Podgorica a magasból, hófedte csúcsok alatt.

Montenegróban - Tenger és a Szkadari-tó sopszkával, hozzá a mostani és a régi főváros

Montenegró

Montenegró!! Tenger, tó, folyó, polip és sopszka. Sveti Stefan és a főváros, Podgorica. Hozzá az osztrák-magyar nagykövetség a régi fővárosban, Cetinjében. A végén pedig Crna Gorából átlépünk Albániába. Juhú!

A folytatás: Rozafa várától a tengerig Albániában

Az előzmény: Búcsú Dubrovniktól és érkezés Montenegróba

Magánbefektetők koncessziójában 30 évre. Korábban a jugoszláv vezető, Tito meghívására számos világsztár nyaralt itt, például Elizabeth Taylor, Sophia Loren, Marilyn Monroe. 1992-ben itt kezdte a húsz évvel korábbi sakkvilágbajnoki meccs újrajátszását Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij.

Montenegró és Albánia határán terül el a Balkán legnagyobb tava. Nevét az albán Shkodra (szlávul Szkadar) városáról kapta. Érdemes megfigyelni a szőnyegen parkoltatott Mercit, valamint Zoran lakókocsis halsütödéjét is.

Könnyű ebéd. Kávé, sajtok és – végre!! – sopszka. Uborka, paradicsom, olivabogyó, hagyma, rá reszelt fehér sajt, ízlés szerint olaj és ecet. Bolgár eredetű, de az egész Balkánon megtalálható. Miért nem lehet szinte sehol ilyet enni Magyarországon? A világ legegyszerűbb dolga, és sokkal finomabb, mint a “görög saláta”. Finomabbra vannak vágva az összetevők, ezért jobban átveszik egymás ízét, és nem is fullasztó méretűek a darabok. LEGYEN SOPSZKA NÁLUNK IS!

173 méter hosszú. Nem a folyó, a híd. A Shkodrai-tóba ömlik. Nem a híd, a folyó.

A híres szovjet-orosz énekes, Vlagyimir Viszockij szobra közvetlenül a Moszkva-gyalogoshíd mellett, amely az orosz főváros ajándéka volt Podgoricának. 2008-ban készült el. Azóta kicsit változott a széljárás, Montenegró 2017-ben belépett a NATO-ba, amint erről az innen talán 100 méterre álló védelmi minisztérium előtt felhúzott zászlók is tanúskodnak.

Az Európa-nap alkalmából brüsszeli mintára virágokkal borították.

Egy magyar vonatkozású balkáni érdekesség. Számos településen találunk varoš/варош, vagyis város elnevezésű negyedet, városrészt (sőt várost is). Az oszmán birodalomban ezzel a magyar szóval írták le az európai típusú, illetve óvárosi részeket. Podgoricában Nova (Új) Varoš és Stara (Ó) Varoš is van.

A korábban mutatott, kotori Szent Trifun székesegyház által inspirált katedrális 1993 és 2013 között épült. Itt ravatalozták fel és temették el Montenegró előző egyházfőjét, Amfilohije metropolitát, aki 2020 októberében, koronavírus-fertőzés szövődményeiben halt meg. A nyitott koporsós szertartáson részt vett Irinej szerb patriárkha is, aki 19 nappal később hunyt el, szintén koronavírusban.

Gazdag díszítés. Körben bibliai jelenetek és a szerb-montenegrói szentek, uralkodók, tanítók.

Krisztusi áldás. Érdekes a nyakkendős úr.

Az 1918-ban Jekatyerinburgban lemészárolt és ortodox szentként tisztelt II. Miklós orosz cár és családja ábrázolása.

A szerb zseni, Nikola Tesla (1856-1943) szobra a székesegyház mellett. A mai Horvátország területén született, amely akkor a magyar koronához tartozott, ám az Osztrák Császárság része volt. Élt Karlovacban, Mariborban, Grazban, Prágában, 1881-1882-ben pedig Budapesten, ahol a telefonközpontot feltaláló Puskás Tivadar alkalmazta. Aztán Párizsba, utána az USA-ba költözött, ahol messze a korát megelőző feltalálóvá nőtte ki magát. Mellesleg rendkívül bogaras volt. Számfóbiája volt, hotelszobában élt és többezer dollárt költött galambok etetésére és ápolására, miközben zseniális munkát végzett az elektrofizika, mechanika stb. területén. A hamvai konkrétan egy gömben találhatók a neki szentelt belgrádi múzeumban.

19 méter magas, 1667-ban épült. A kevés megmaradt oszmán emlék egyike.

Belenagyítva látszik a Millenniumi-híd jellegzetes kábeltartó pillére.

1896-1899 között épült. Ma műemlékvédelmi hivatal.

A kapu fölött német és magyar nyelvű felirat. A címer érdekes módon osztrák császári, nem az osztrák-magyar császári és királyi összetett címer.

Vissza Sveti Stefanba. Panoráma naplementekor.

És a vacsora. Sopszka és polip (hobotnica). Hozzá Vranac vörösbor. Igazából nem kéne polipot enni, az egy nagyon kedves és okos állat. Mostantól nem eszem. Ti se egyetek! De nagyon finom..

És a csalódott macska, aki semmit nem kapott.

Reggeli kilátás. Aztán gyors úszás a tengerben.

Lehet, hogy kezd sok lenni, de tényleg ilyen szép.

Gondoltam, hogy besétálok a szigetre, de az nem úgy van, ahogy én azt elképzeltem. A biztonsági őr nem engedett be. Amúgy május 1-jén már szoktak vendégek lenni, most nincsenek. 50 ház van a szigeten, ezeket lehet kibérelni, akinek van erre pénze. Egyetlen ház egyetlen éjszakára 1500 euró. A legolcsóbb. A legdrágább 5000. Csak tessék, csak tessék!

Azért még mutatnám ezt a szláv nemzeti színű kosárpalánkot és -pályát. Lényegében a főutcán, amely erősen lejt. Az utca végén a tenger. Ki lesz a labdaszedő?

Ahogy Dubrovnikra is vissza lehetett tekinteni, úgy Sveti Stefanra is. Szép volt.

A túloldalon az új ortodox székesegyház.

Az ulcinji járás már albán többségű. Feltűnnek a mecsetek is, a temetőkben muszlim fejfák. A határ előtti utolsó település neve szlávul Vladimir – ehhez írta hozzá a valószínűleg albán művész azt, hogy “Putin” -, albánul viszont Katerkolle.

Ez pedig a határállomás. Irány Albánia!

Montenegró Podgorica Sveti Stefan

Oltási igazolvánnyal Montenegróban? – A Kotori-öböltől Herceg Novin át Sveti Stefanig

Oltási igazolvánnyal Montenegróban? - A Kotori-öböltől Herceg Novin át Sveti Stefanig

Éles bevetésen az oltási igazolvány! A horvát-montenegrói határon. Ahol éppen egy magyar rendőr is szolgálatban volt. Tényleg!
Aztán végig a brutálszép Kotori-öböl partján, Kotor óvárosa és érkezés Sveti Stefanba.

A horvát kiléptetésem után odagördülten a montenegrói határállomásra. Mivel jobbra volt a határőrök fülkéje, kiszálltam az autóból és odamentem az ablakhoz. Maszkban.
Bent két igen kedves, maszkkal éppen kevéssé felvértezett határőr ült. Nyújtottam a magyar személyimet, kérdezve, hogy jó-e, vagy vegyem elő az útlevelemet. (Biztos, ami biztos alapon, hoztam azt is.) Jó-jó.
Rendben, és nyújtottam is befele az védettségi igazolványomat. Ez meg mi? – kérdezték. Karta vakcinaci – válaszoltam. Óóó – vették el lelkesen. Látszott, hogy hallottak már róla, de akkor láttak ilyet először.
Talán az izgalomnak is volt köszönhető, hogy a velem szemben közvetlenül az ablaknál ülő határőr jó nagyokat tüsszentett bele a .. hát a világba. Allergia – legyintett. Hm, hát jó.
A másik az igazolványaimat nézegette. István, István, van itt egy másik István.
Öö, mármint? A másik oldalon – mutatott a kiléptetési sáv irányába. István a neve neki is. Magyar. Jó utat!
Ennyi volt. A magyar oltási igazolvány láttán simán beengedtek. Persze nem tudhatom, hogy kértek-e volna egyáltalán bármit, ha nem nyújtogatom nekik. Szabály szerint kell kérniük. Ha ez nincs, akkor negatív PCR-tesztet.
Közvetlenül a határellenőrzés után félreálltam a kocsival, és odasétaltam a kilépési oldalra, ahol egy konténerszerű fülkében ült két egyenruhás. Eklektikus kamudélszláv nyelven elődtam, hogy István vagyok, és a kollégáik azt mondták, hogy van itt egy másik magyar István.
Én vagyok, parancsoljon – szólt egyikük magyarul, és kijött a bódéból. Maszkban.
A mellén a magyar felirat: Rendőrség. A karján Frontex feliratú szalag. Mint kiderült, a Frontex, vagyis az EU határvédelmi ügynöksége missziójában teljesít szolgálatot pár hónapig itt, a montenegrói-horvát határon. Segíti a montenegrói kollégákat. Pest megyéből érkezett. Szép munka, csak így tovább!
Irány Crna Gora!
A dubrovniki előzmények itt.

Itt meg már megérkeztünk Montenegróba. Kicsivel a határ után. Szuper lesz!

Az OTP helyi leányvállalata fiókjához állnak sorba.

Az öbölben a Perast előtti mesterséges sziget Gospa od Škrpjela, rajta a Szikla Madonnájának temploma, mellette a természetes Szent György sziget. Sok éve voltam rajtuk, nagyon ajánlom.

Voltam én már itt, de nem emlékeztem, hogy ennyire szép.

Az 1300-as évek végén egy ideig magyar fennhatóság alatt is volt a város. 1815-től Ausztria része lett. Az első világháborúban Pola és Trieszt mellett az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének kikötője.

Érdemes felmenni a kilátásért is. Stratégiai jelentőségű pont, pláne a még bentebbi Lovćen csúcsa. Még a Monarchia talán legutolsó koronatanácsán – kevéssel a teljes összeomlás előtt – azt tárgyalták, hogy a Lovcseni magaslatot mindenképpen meg kell tartanunk a háború után is. Hát, nagyon nem így alakult.

Az megvan, hogy sétálni délszlávul šetati? (ez első szótag a hangsúlyos!)

Nem is túl régen itt horgonyzott az osztrák-magyar hadiflotta. És 1918 februárjában itt volt a cattarói matrózlázadás. Sajnos az utóbbi években elárasztották az Adriát a hatalmas, borzasztóan környezetszennyező tengerjáró hajók, a cruiserek. A covid legalább ideiglenesen megálljt parancsolt ennek a tatárjárásnak. Csak reménykedni lehet benne, hogy ezeket a brutális pusztítást végző szörnyeket végleg kitiltják ezekből a szép városokból. Meg lehetőleg mindenhonnan. TE SE MENJ CRUISERREL! Köszi!

Oldalt a tábla: oltassa be magát!

Nem mindenhol ilyen idilli a kép. Nagy erőre kapott az eltúlzott urbanizáció, sok új épület mindenütt.

A kis sziget egykor adriai kalózok városállama volt. Ma gazdagok nyaralóhelye. 2009-ben 30 évre egy befektető társaság kapott koncessziót a szigetre, ahol luxusszállásokat üzemeltet. Na, én nem ott lakom.

De innen sem utolsó a kilátás. Sőt szerintem lényegesen jobb, mint magáról a szigetről.

A folytatásban megnézzük Podgoricát és Cetinjét, aztán újabb izgalmak következnek.

Dubrovnik Horvátország Montenegró