Újra kis Mohács! A feltárás fejleményei

Újra kis Mohács! A feltárás fejleményei

Magyarország

Egy harmadik ólomgolyó is előkerült a sírból, sőt egy Hunyadi Mátyás korából származó aranypénz is. Több szövetdarabot is találtak, és már 90 felett van a sírban lelt kisebb tárgyak, kapcsok száma. Horvát régészeket is bevonnak a kutatásba. Az ásatás vezetője és vezető antropológusa is megszólal ebben a posztban.

Törökország után tehát visszaugrunk a sátorhelyi Mohácsi Nemzeti Emlékparkba. Utána – retrospektíve – folytatjuk Isztambullal, aztán Görögországgal: Delfivel, a Thermopülai-szorossal és Krétával!

Az előzmény: a mohácsi csata emlékei Isztambulban

További linkek korábbi poszokhoz:
Másfél perces klip a tömegsír feltárásáról

Mohácsi ásatás 1. (2020.szeptember)

Mohácsi ásatás 2. – A 95-ös csontváz kivétele (2020. október)

Mohácsi ásatás 3. (2020. november)

Mohácsi ásatás 4. – Az ásatás újraindulása (2021. július)

A Keletiből által moderált kerekasztalbeszélgetés Pécsett (2021. július)

Janus Pannonius Múzeum
Duna-Dráva Nemzeti Park
Mohács 500

Elég bizarr kép. Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője a III. számú sátorhelyi tömegsír szélén a csontokról mesél. Koncentrálnak: az ALTIN ELMA oszmánhagyomány-őrzői Budapestről. A kép a csata augusztus 29-ei – esős – évfordulóján készült. Mindjárt visszatérünk az ásatásra.

Az egyik török elragadta a magyar vitéz Árpád-sávos zászlaját.

Pontosabban Udvar és a Horvátországhoz tartozó Drávaszög felett. Akár arrafele is lehetett a csata. Az évfordulón is dolgoztak arra a fémkeresős csatatérkutatók. A legtöbb lelet mindenesetre továbbra is ettől nyugat-északnyugatra, Majs falu határában került elő.

Bertók Gábor ásatásvezető, aki a pécsi Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója is, azt mondta a Keletiből Hongkongba blognak (kicsit furán hangzik ez, szóval nekem), hogy a napokban előkerült egy harmadik ólomgolyó is a sírból. Roncsolódott, tehát jó eséllyel valamilyen kemény tárgyba, vagy akár csontba, páncélba csapódhatott. A lövedéket még csak most vizsgálják, tehát biztosat nem lehet mondani róla, mindenesetre azt mindenképpen jelzi, hogy nem egyedi, elszigetelt eset volt, hogy golyót találtak a sírban. Olyan feltételezés is létezik, amely szerint több itt fekvő ember is a csatát túlélve, lövedékkel a testében érkezhetett halála, kivégzése helyszínére. A golyók előkerülése támpontot nyújthat a csatatér meghatározásához is. Ha ugyanis a sírban talált golyóknak megfelelőket találnak a Sátorhely körüli területeken – találtak már ilyeneket szép számmal –, feltételezhető, hogy ott a mohácsi csata valamelyik eseménye zajlott.

Az erősen töredezett csontok között egy viszonylag ép koponya.
Arra a kérdésemre, hogy ha eddig is fémkeresőztek a sírban, hogyhogy csak most találták meg ezt a lövedéket, valamint a bevezetőben is említett aranypénzt, Bertók Gábor azt mondta, ezek ott kerültek elő, ahol a fémkereső már korábban fémtárgyat jelzett. Ezeket a pontokat ilyenkor leszúrt szívószálakkal jelzik a régészek, de értelemszerűen nem rángathatják ki alóluk a csontokat, hogy hamarabb túrják ki a fémet. Az aranynál kimondottan szép jelet mutatott a gép – így az ásatásvezető.
A júliusi posztban mutattam is ilyen szívószálat, és oda is írtam, hogy akár golyót is találhatnak itt. Azt nem tudom, hogy pont itt volt-e a legújabban meglelt lövedék, mindenesetre szívószál már jelölte a helyét.

Bertók Gábor kiemelte még, hogy egyre nagyobb területen érték el a sír alját, bizonyos helyeken már 60-70 centire jutottak a sírgödör egyébként függőlegesnek bizonyult falaitól. A sír alja – ahogy eddig is feltételezték – nem vízszintes, hanem inkább teknőszerűen mélyül középen. Itt egy nyári felvételen Neményi Réka ásatásvezető-helyettes és Pálfi György látható a sír szélén.

A hármas számú tömegsír feltárása 2020 augusztusa óta folyik. A régészek és antropológusok szerettek volna végezni ezzel a fázissal a csata 495. évfordulójára, vagyis 2021. augusztus 29-re, de ez a cél még mindig messzinek tűnik. Pálfi György antropológus azt mondta nekem, hogy még mindig a sírban lehet az ide elhantoltak negyede. A Szegedi Tudományegyetem antropológus csapata átlagosan 4-5 fővel dolgozott a feltáráson (összesen 20-an fordultak meg közülük az ásatáson) „másfélszer annyi munkanapot teljesítve a 9 nyári hét alatt, mint a tavaly őszi 13 hét alatt”. Pálfi György szerint két fő oka volt annak, hogy még ez sem volt elég. Egyrészt „több csontváz volt még bent, mint hittük. Kiszedtünk annyit a 9 hét alatt, mint tavaly ősszel, de a tavaly becsülthöz képest legalább 50-nel nagyobb a létszám”. Másrészt „a gödör aljához közeledve sokkal nehezebb haladni, sokkal kevertebb az anyag, több a kallódó szórvány csont, nagyobb a káosz.”

Ez a káosz számomra is erősen szembeötlő volt. A töredezett csontokat látva sokkal nehezebb a régészek és antropológusok munkája most, mint a felsőbb rétegeknél, ahol jobb állapotban voltak a csontvázak.

Erősen roncsolódott csontok a sírgödör alján.

A képen jól látszik, hogyan haladnak a sír széleitől a közepe felé. Pálfi György azt mondta, nincs változás a korábbiakhoz képest a kiemelt áldozatok demográfiai összetételében. Nagyjából 90 százalék a fiatal férfi. Négy-öt csontvázról gondolják, hogy nőé lehet, és az eddig kiemelt nagyjából 200 vázból mintegy 20 lehet 11-14 éves gyereké. Az antropológus hangsúlyozta, hogy teljes bizonyossággal még semmit nem lehet kijelenteni, mindenesetre sok a sírban a kiszolgáltatott helyzetben lefejezett ember, akár többször átvágott nyakcsigolyával, ez pedig kivégzésre utalhat. Hogy itt nem az oszmán hadseregre egyébként jellemző koponyagyűjtés folyt, azt az is jelzi, hogy az így megölt emberek feje is jellemzően a váz egyéb részeivel együtt került elő, tehát nem is feltétlenül választották el teljesen a fejet a testtől a csapások. Egyes csontokon találtak szifiliszes megbetegedésre utaló elváltozásokat is.

Neményi Réka ásatásvezető-helyettes, aki a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályvezetője is, óvatosan fogalmaz abban a kérdésben, hogy tömeges kivégzés áldozatai fekszenek-e a sírban. Kérdeztem a sírból előkerült tárgyakról. A golyókon és a Hunyadi Mátyás korából származó aranypénzen túl már többtucat kisebb tárgy került elő a sírból. Ezek többnyire zsinórvégek, illetve az alsóruházat rögzítésére szolgáló, a korban nagyon elterjedt párizsi kapcsok. Neményi Réka fontos leletként említette a sírban lelt textildarabokat is. Olyat is találtak – valószínűleg alsóing darabja lehet – amelyet a kar csontjával együtt emeltek ki a sírból. Ezeket a szöveteket jelenleg a múzeumban restaurálják.

Kérdeztem Rékát a sokakra – rám is – nagy hatást gyakorolt 95-ös csontvázról, amely koponyájának a kiemelését itt is megénekeltem.
Azt mondta, a koponyán, a mellkason és az egyik karon kívül további azonosítható része nem került elő (itt már elérték a sír alját). Elképzelhető, hogy a bomlás során a sír szélén jelentősen elmozdult a váz többi része, ahogy ez sok más csontnál is megfigyelhető volt. Elméletileg elképzelhető, hogy később még egy most más számmal felvett vázrészletről kiderül, a 95-ös vázhoz tartozik, és összeállítható lesz a csontváz. (De az sem kizárható, hogy egy félbevágott testet dobtak a sírba, és sosem lesz meg a többi része.)
A régészek és antropológusok most úgy becsülik, hogy összesen 300-340 halott lehetett a sírgödörben.

A délnyugati sarok. Itt, a kép bal felső részén feküdt a 95-ös test. Látható, hogy egy nagyjából félméteres sávban már a sír aljához ért az ásatás.

Az aranypénzt szintén most tisztítják és vizsgálják a pécsi múzeumban. Én sajnos nem tudtam megnézni, csak fotót láttam róla. Ennek alapján feltúrtam az otthoni könyvtáramat, és Gyöngyössy Márton Középkori magyar aranyforintok c. könyvében ezeket az igen hasonló érméket találtam. Tehát jó eséllyel I. Mátyás király harmadik, Körmöcbányán vert, madonnás aranyforintjáról van szó. (Ez csak az én szakértetlen sejtésem, semmiképpen nem hivatalos vélemény!) Madonnás, vagyis Szűz Mária és a kis Jézus van rajta, nem pedig a király címere, mint a Mátyás-aranyak másik nagy csoportjába tartozó érméken. Ezeket a pénzeket 1479-1484 között verték. Az aranyérmék hosszú ideig forgalomban voltak, tehát nincs semmi meglepő abban, hogy akár 40-45 éves arannyal ment a csatába valaki. Az eggyel meglepőbb lehet, hogy ezek szerint ezt az érmét nem találták meg a győztesek hullarablói.

Neményi Réka régész is azt mondta, sokkal rosszabb megtartásúak a csontok a sír alján, sokkal kevésbé látszik rendezettség, mint a felső rétegekben.

Még egy újdonság. Horvát régészek is bekapcsolódnak a mohácsi csatával összefüggő kutatásokba. A csata évfordulóján együttműködési megállapodást írt alá horvát oldalról az Eszéki Régészeti Múzeum (Arheološki muzej Osijek), illetve magyar részről a Duna-Dráva Nemzeti Park (a képen balra Závoczky Szabolcs igazgató), a Janus Pannonius Múzeum (jobbra Bertók Gábor megbízott igazgató), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Mohács 500 Egyesület. Ennek a magyarországi feltárásokon túl jelentősége lehet abból a szempontból is, hogy egyes feltételezések szerint a csata, illetve annak egyes eseményei Udvar községtől délre, a ma Horvátországhoz tartozó területen történtek volna. Bonyolítja az ügyet, hogy Horvátországban szigorúan tilos a fémkeresőzés, még régészeti felügyelet mellett is. (Szajcsán Éva felvétele)

Magyar lovaskatona immár zászlajával.
Végezetül podcastajánló következik. Minden Mohács iránt érdeklődő figyelmébe ajánlom a Digitális legendárium pár anyagát:
Varga Szabolcs történész barátom az egyikben Mohács jelentőségéről, az Európai összefüggésekről, II. Lajos királyról és Mohács utóéletéről beszél.
https://www.youtube.com/watch?v=e3oqphmgA6A
A másikban pedig Buda ostromairól 1526 és 1541 között (sőt egy kicsit azon is túl). (A korábbi posztomban megmutattam az 1526-ban a budai várból zsákmányolt gyertyatartókat Isztambulban.) A királyi főváros ezen kívül is folyamatosan a magyarországi polgárháború középpontjában állt. Habsburg, magyar, török csapatok Buda alatt.
https://www.youtube.com/watch?v=LAE2uKRD5uQ

B. Szabó János a mohácsi csata nemzetközi környezetéről, az oszmán és a keresztény hadseregről és a csata részleteiről szól egy másik podcastban. Különösen érdekes, amikor arról beszél, hogy hatottak a nagy földrajzi felfedezések az Oszmán Birodalomra és ezen keresztül Magyarországra. Amerika felfedezése és az ottani arany beáramlása a Habsburg országokba, illetve a portugál terjeszkedés India felé, valamint az erre adott oszmán reakció, ideértve Egyiptom elfoglalását is. Sőt megemlíti a szintén 1526-os első panipati csatát is, amelyről üzbegisztáni utam és Andidzsán kapcsán magam is írtam. (Vagy csak akartam írni?) Amikor Timur leszármazottja, Babur másodszorra is elvesztette Szamarkandot, dél felé vette az irányt, és India meghódításába kezdett. Így jött létre a Mogul Birodalom. Na de ez csak mellékszál. Még rengeteg érdekesség itt:
https://www.youtube.com/watch?v=OWBy3ZdweSQ

Ebben a részben pedig a mostani poszt egyik főszereplője, Pálfi György beszél a sír feltárásáról antropológus szemmel. De nem csak arról! Sokat tudhatunk meg az embertan mibenlétéről is.
https://www.youtube.com/watch?v=EPP7wcVICbs

Most búcsúzunk Mohácstól. Garantáltan csatamentes témákkal folytatjuk.
Ja nem, Konstantinápoly, Thermopülai-szoros stb. De Pompeiben is voltam nemrégiben – két teljes napot, meg Herculaneumban egy harmadikat. Igyekszem ezekről is beszámolni.

Minden, amit a mohácsi tömegsír feltárásáról jelenleg tudni lehet!

Horvátország

Az a megtiszteltetés ért, hogy én moderálhattam az ásatáson dolgozók részvételével tartott kerekasztal-beszélgetést a pécsi Janus Pannonius Múzeum szervezésében. Szerintem érdekes lett, érdemes megnézni/meghallgatni.

Magyarország Mohács történelem

Folytatódik a mohácsi csata III. számú tömegsírjának feltárása

Folytatódik a mohácsi csata III. számú tömegsírjának feltárása

Magyarország

Folytatódik a mohácsi csata III. számú tömegsírjának feltárása. A hosszúra nyúlt téli szünet után június 28. óta újra folyik az ásatás a sátorhelyi Nemzeti Emlékhely területén.

Korábbi posztok a mohácsi ásatásról:

https://akeletibol.com/egeszen-jo-allapotu-csontvaz-kerult-elo-a-mohacsi-tomegsirbol/

https://akeletibol.com/olomgolyot-is-hasznaltak-a-mohacsi-csataban-meglepo-emlekek-kerultek-elo/

Mohács 500

A szívószálak olyan helyeket jeleznek, ahol a detektor fém jelenlétét jelezte. Hátha újabb tárgyak, például kapcsok kerülnek elő a sírból. Vagy akár puskagolyó.

A régészek és antropológusok eddig összesen 221 ember maradványait azonosították. Közülük 132 vázat már kiemeltek a tömegsírból. Összesen akár 300-nál is többen fekhetnek ebben a sírban. A kép magsságának nagyjából kétötödénél, balra, fejjel lefelé látható a 103-as csontváz. Nyakcsigolya-sérülése alapján – sok más társához hasonlóan – őt is lefejezték.

Éppen arról beszél, hogy a sírokat az 1950-es években a Jugoszlávia elleni védelmi vonal kialakításakor, árokásás közben találták meg.

Bertók Gábor ásatásvezető, a Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója az 1396-os nikápolyi csata utáni tömeges kivégzés itt is korábban megmutatott ábrázolása előtt arról beszél, lehetséges, hogy a mohácsi csata után is ilyen jelenetek zajlottak le.

Régi ismerősünk, a 95-ös számmal jelölt áldozat maradványai is visszakerültek a múzeumból az ásatásra. A test egy része még a sírban van, így könnyebb lesz azonosítani az összetartozó csontokat.

Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője szemügyre veszi a csontokat. Úgy véli, nem tett kárt bennük a tél. Jól működött a sír betakarása.

A III. tömegsír feltárása a régészek várakozása szerint szeptemberig megtörténhet.

Folyt. köv.

Magyarország Mohács történelem

Mohácsi csata 1526-2026 – Az áldozatok tömegsírjának feltárása – videó

Mohácsi csata - az áldozatok tömegsírjának feltárása - video

Mohácsi csata 1526-2026 – Az áldozatok tömegsírjának feltárása - videó

Magyarország

Mohácsi csata – 1526-2026 – Az áldozatok tömegsírjának feltárása

A 21. század egyik legizgalmasabb magyar történelmi-régészeti-embertani kutatása zajlik Mohács mellett. Feltárják az 1526-os csata tömegsírjait, hogy az ötszázadik évfordulón méltó módon temethessék el az áldozatokat.

Ez a másfél perces videó röviden felvillantja, mi is történik az ásatáson és a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol a csontok vizsgálata folyik.
A feltárt III. számú tömegsírt 2020 decemberében befedték, a munka 2021 nyarán folytatódik.
Ezúton is szeretnék gratulálni – talán mondhatom, hogy a blog olvasói nevében is – a videóban is feltűnő Bertók Gábor régész-ásatásvezetőnek, valamint Varga Szabolcs történésznek, akik a mohácsi csata helyszínének kutatásáért állami kitüntetést kaptak március 15. alkalmából.
Nekik, valamint az ásatáson és a kutatás egyéb területein dolgozóknak is nagyon köszönöm, hogy a Keletiből Hongkongba olvasóival megosztották tapasztalataikat, eredményeiket. És főleg, hogy ezt a munkát végzik – télen, nyáron. Igazán megtisztelő, hogy több alkalommal is járhattam és forgathattam a helyszíneken.
A videóban feltűnnek többek között: Pálfi György, Neményi Réka, Buzár Ágota, Szabó Máté, Haramza Márk, Szajcsán Éva, Simon Zsófia, Simon Béla, Győrffy-Villám Zsombor, William Berthon, Kis Luca.
Duna-Dráva Nemzeti Park, Janus Pannonius Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum, Mohács 500
A vágásért nagy köszönet: Albert Gábor.
folyt.köv.

Magyarország Mohács történelem videó

40 országban vonattal – újabb riport készült velem

40 országban vonattal - újabb riport készült velem

Vonatozások Norvégiától Vlagyivosztokig és Észak-Koreáig – és egyéb okoskodások.
Vírus ide vagy oda, 2021-et a vasút európai évenek nyilvánították.
Ennek apropóján beszélgetett velem a Nőileg című erdélyi magazintól Gereöffy Andrea.

A képen éppen napfelkelte a vonaton. Oroszországban, úton Rosztovból a Fekete-tengerhez. Remélhetőleg hamarosan újra lehet ilyeneket csinálni.
Köszi a lehetőséget, Andi!

https://noileg.ro/40-orszagban-vonattal-az-eszaki-sarkkortol-eszak-koreaig/

előadás Magyarország

Egy személyes emlék szépapámtól 1844-ből, március 15. alkalmából

Egy személyes emlék szépapámtól 1844-ből, március 15. alkalmából

Ez itt a Moson vármegyei Szentmiklós jobbágyösszeírása 1844-ből.
Az oldal tetején Perger István. Ő a szépapám, vagyis ötödik egyenesági felmenőm. Apám apjának az apjának az apjának az apja.
A pesti forradalmi országgyűlés a táblázat elkészülte után négy évvel, 1848 áprilisában mondta ki a jobbágyok terheinek eltörlését.
De mik voltak ezek a terhek? Hány napot kellett robotolni, és hány csirkét kellett adni a földesúrnak?
És vajon találkozott-e szépapám Széchenyi Istvánnal, aki amúgy főleg udvarolni járt Szentmiklósra?
Sokan hajlamosak a régi időkön nosztalgiázva magukat előkelő nemes úrként, grófkisasszonyként, esetleg gazdag városi polgárként a múltba vizionálni, közelebb állunk viszont a realitáshoz, ha a saját őseink életéből indulunk ki.
A mai magyar népesség legalább 90 százalékának felmenői vagy azok jelentős része pedig elsősorban paraszti életmódot folytatott a 19. században és onnan visszefelé. (Ennek fényében is minimum érdekes a „paraszt” szó elterjedt használata a buta, bunkó, primitív szinonímájaként. Én a magam részéről kikérem magamnak.)
Amint ebből a dokumentumból látható, a szépapámnak 1844-ben 6/8-nyi jobbágytelek után állapították meg a szolgáltatásait, vagyis nem tartozott sem a gazdagabb, egésztelkes vagy többtelkes jobbágyok, sem a jobbágytelek nélküliek, a zsellérek közé. A zsellérek a korszakban már az agrárnépesség többségét adták, és nyomoruk még sok tragédiához vezetett a 20. században is.
A nyilvántartás szerint tehát Perger István gazdának a földje után évi 50 napot kellett dolgoznia a földesúr – történetesen Zichy gróf – javára. Ahogy olvasható, külön szerződés alapján „elengedtetett” 17 és fél nap az amúgy általános szabályhoz képest.
Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete (innen jön a latinosított urbariom, vagy urbárium szó) még telkenként 52 nap igás („marhás”, vagyis állati erővel végzett), vagy 104 nap kézi (vagy ahogy itt olvasható: „gyalog”) robotot írt elő, és már ez is enyhítésnek számított az azt megelőző, rendezetlen viszonyokhoz képest.
Mielőtt az 52 vagy akár 104 napnyi munkát a mai, sokkal több munkanaphoz viszonyítanánk, érdemes megjegyezni, hogy a földesúrnak végzett ingyenmunka csak a kötelezettségek egy részét tette ki. A jobbágy által megtermelt termények egytizedét is hagyományosan a földesúr kapta (ezt hívták kilencednek, latinul nonának), egy másik tizedét pedig az egyház (ezt hívták tizednek, latinul decimának, magyarosan dézmának vagy dézsmának). A földesúrnak kötelező módon egyéb „ajándékokat” is kellett adni.
Az 1791-es szentmiklósi urbariom szerint a telekkel rendelkező jobbágy évi egy forint arendát (haszonbért) fizetett a földhasználatért, emellett pedig még ezekkel jött a földesúrnak: „tözre való fa”, „fonyás”, telkenként egy itze (egy pozsonyi icce 0,84 liter) „ki fözött vaj”, kettő „kappany”, kettő „csérke” és 12 tojás.
Ezeket a juttatásokat később beépítették a munka- vagy fizetési kötelezettségbe. Ez történt a „hosszu fuvar” teljesítésével is. Amint látszik, szépapám fuvarozási kötelezettségét már átszámolták két és fél nap robotra.
A jobbágytelekkel nem rendelkezőknek, vagyis a zselléreknek két kategóriájuk volt. A házzal (és hozzá kis kerttel) rendelkezők, vagyis házasok, illetve a házatlanok. Az előbbiek évi 18 nap kézi szolgálattal tartoztak a földesúrnak, az utóbbiak 12 nappal. Érdekesség, hogy a házatlan zsellérek 1791-ben egyszerűen „lakósok” cím alatt szerepelnek a nyilvántartásban.
A mai viszonyokkal való összehasonlításnál arról az apróságról se feledkezzünk meg, hogy eközben a nemesek pontosan nulla adót fizettek, vagyis nem volt közteherviselés. Ma azért kicsit más a helyzet.
Talán még ennél is súlyosabb szempont, hogy a jobbágyok, különösen pedig a zsellérek tömegei előtt szinte teljesen el volt zárva a felemelkedés, a társadalmi mobilitás és – kevés kivételtől eltekintve – a szabad költözés lehetősége. A paraszti sorból való kitörésre minimális volt az esély még a legokosabb, legtehetségesebb gyerekek számára is.
(Nem rabszolgák, de szolgák, alávetettek, jogfosztottak voltak, és – ma már lehet, hogy ezt sem árt hozzátenni – ugyanolyan fehérek, mint az uraik. Ha már itt tartunk, rabszolgának párszáz évvel korábban hurcolták el az elődeiket, elődeinket. Százezerszám, az Oszmán Birodalom minden szegletébe. Például az itt, a korábbi posztokban többször tárgyalt mohácsi csata után közvetlenül és az azt követő 160 évben rendszeresen.)
1848 talán legnagyobb vívmánya éppen a hatalmas, alávetett jobbágytömeg felszabadítása, a számukra történő esélyteremtés volt.
De hogy jön ide Széchenyi?
Az itt látható szentmiklósi összeírásnál tíz évvel korábban, 1834-ben halt meg a földesúr, Zichy Károly mosoni főispán. Az ő felesége volt Seilern Crescence, akibe már bőven a szomorú esemény előtt reménytelenül szerelmes lett Széchenyi István, „a legnagyobb magyar” epitheton ornans akkor még csak várományosa. Nem véletlenül járt többször is a lébény-szentmiklósi Zichy-kastélyban.
Talán a szépapám is látta Széchenyit. És talán az itt élő jobbágyok helyzetének ismerete is indította arra a grófot, hogy fellépjen a korszakban már tökéletesen elavult gazdasági rendszer megváltoztatásáért, a földesúri terhek örökös megváltásáért, a jobbágyok felszabadításáért (és persze a földesurak hitelképességének megteremtéséért) is.
Az 1848. március 15-én kezdődött forradalom követeléseit az áprilisi törvények fordították le jogi nyelvre. A rendelkezések pedig bőven túlmentek Széchenyi elképzelésein a jobbágykérdésben is.
A pesti országgyűlés az 1836-ban elfogadott önkéntes örökváltság (Széchenyi ezt támogatta) után kötelező örökváltságot szavazott meg. Vagyis nem a földesúr és a jobbágy megegyezésének kérdése, hanem kötelező aktus lett az úrbéri viszonyok felszámolása.
1848. évi IX. törvénycikk értelmében „az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.”
Cserébe a törvényhozás kimondta, hogy „a magán földesurak kármentesitését, a nemzeti közbecsület véd-paizsa alá helyezi”, vagyis az állam majd kifizeti az urakat. Nos, az örökváltságból ez a „váltság” végül elmaradt.
A földesurak teljes kártalanítása nem ment végbe, és a jobbágyság végleges megszüntetése is egy 1853-as császári pátens következénye lett. A magyar történelem sok paradoxona egyikeként a forradalmi követelést a forradalmat eltipró Habsburg abszolutizmus hajtotta végre.
Az 1848. áprilisi XIII. törvénycikk kimondta az egyháznak fizetendő tized eltörlését is, szintén jelentősen könnyítve a parasztság életkörülményein.
Lemaradt még egy happy ending: Zichy Károly gróf halála után Széchenyi István elvette az addigra már hétgyerekes Crescence-t. Az esküvő Budán volt, a krisztinavárosi templomban, 1836. február 4-én. Három közös gyerekük született: Béla, Ödön, Júlia.
A szentmiklósi Perger Istvánnak pedig Makkos Terézia nevű feleségével hat: Ágnes, János, Imre, Pál, István és Gáspár.
Imre a családi legendárium szerint 1849 júniusában gyerekként látta a közelben zajlott csornai csatát, amikor Kmety György honvédei megfutamították a császári sereget. Azért valószínűbb, hogy csak katonákat látott, nem az ütközetet. Mindenesetre az ő Perger István nevű fia lett a dédapám. De ez már egy másik történet.
———
Az eredeti dokumentumok másolatát a Hungaricana online adatbázisban találtam. Nagyon ajánlom mindenkinek a böngészést.
Ez itt Mosonszentmiklós urbáriuma:
https://archives.hungaricana.hu/hu/urberi/view/moson-szentmiklos/?document=1&pg=0&bbox=-1804%2C-3732%2C4284%2C-157

Barokk templomegyüttes. 1770-1775 között építtette Zichy Ferenc. A falu honlapjáról: mosonszentmiklos.hu

Az 1844-es összeírás első oldala. Felül ezzel a szöveggel:

Sz. Miklós helységben urbéri telkeket biró jobbágyoknak az urbéri állományok arányában kivetett, és a’ megigazitott urbéri lajstromban kitett, de az 1791 esztendei December 24én kötött szerződés által leszállított uri munkák napjai valóságos járandóságának kimutatása.

A 4. sorban szereplő Makkos Mihály egyébként minden bizonnyal a szépapám apósa. Vagyis hatodik felmenőm.

A szépapámmal kezdődő oldal egészben.
A táblázat oszlopainak szövege:
Jobbágyok nevei, aztán “urbéri állomány minémüsége”. Ide írták, hogy hány jobbágytelke volt a jobbágynak.
A három következő oszlop fölött: “az urbéri lajstrom szerint köteles szolgálni”, alatta: “rendes uri munkában”, hosszu fuvar helyett”, “Öszvessen”.
Aztán: “szerződés szerint elengedtetnek” (ha emlékszünk, az áprilisi törvénycikk a külön szerződéseket is eltörölte).
Végül: “köteles még szolgálni”. Ennyi napot kellett ténylegesen robotolni.

És a harmadik, egyben összegző oldal 1844-ből.

Szintén Szentmiklós, de az 1791-es nyilvántartás. Érdemes megnézni az oszlopok elnevezéseit.

Egy teljes oldal 1791-ből. Az oldal tetején a házas zsellérek, akik 18 napot robotolnak, utána pedig a “lakósok”, vagyis házatlan zsellérek 12 napos munkakötelezettséggel. Ők nem adtak se vajat, se tojást, se kappanyt, se csérkét. Helyette igyekeztek bármilyen napszámos munkát találni a földesúr vagy a teljes jobbágyok földjén.

Ráadásként még egy korábbi dokumentum Szentmiklósról. 1768-ból. Mária Terézia 1767-ben adta ki az úrbéri viszonyokat szabályozó urbariomot. Ez a még latin nyelvű lista már ennek alapján, a rákövetkező évben készült.
A fejlécben megjelenik a falu földesura, vázsonykői Zichy Ferenc győri püspök neve.

Mellesleg Martinus néven szerepel a táblázatban Bécsy Márton, aki az írásban megénekelt Perger István apjának – hogy, hogy nem szintén Perger István – az apósa. Máshogy nézve az anyjának – Bécsy Annának – az apja. Vagyis szépapám nagyapja, hetedik felmenőm.

Még egy kiegészítés. Nagyon érdekes, és sokat elárul a forradalmi hangulatról.
Perger István szépapámnak 1848. december 28-án született Gáspár nevű fia. A foglalkozásához ekkor a korábbi gyerekeknél olvasható “gazda” helyett azt írták: “polgár”. Vagyis a gazda címmel illetett jobbágyból a forradalmi jogkiterjesztés révén polgár lett.
Ugyanakkor a jobbágytelekkel nem rendelkező szegényparasztok neve mellett továbbra is a zsellér, béres, kocsis stb. megjelölés olvasható, ezzel is jelezve, hogy azért mindenkit még a forradalmi idők sem tettek polgárrá.
Perger István még 1849-ben meghalt, viszont a forradalom után a leszármazottaihoz újra azt írták: gazda.

Magyarország történelem

Ilyen volt a 2020-as évem: törölt és megtörtént utak, Egyiptomtól Mohácsig

Ilyen volt a 2020-as évem: törölt és megtörtént utak, Egyiptomtól Mohácsig

Ahogy mindannyiunknak – nekem sem minden pontosan úgy alakult, ahogy elképzeltem. Sok eltervezett-megszervezett utam törlődött, Erdélytől Oroszországig, Moldovától Tadzsikisztánig. Majd jövőre pótolunk.

Az egyik jó hír viszont, hogy már nem kell nagyon-nagyon sokat aludni, és elkészül a Keletiből Hongkongba honlapja! Remélem, tetszeni fog. Hamarosan jövök a részletekkel.
A másik jó hír, hogy azért idén is sikerült utazni valamennyit. Az évem Egyiptomban indult, és a határok lezárása előtt még belefért egy római kirándulás is. Nyáron pedig Szlovákia és belföld.
Aztán ősszel új projekt kezdődött, a szuperizgalmas mohácsi ásatás követése. Ez utóbbi témában hamarosan meglepetés érkezik.
Mindeközben pedig több, mint 8000-en lettetek, akik követik az oldalt. Igazán megtisztelő.
Az alábbi válogatással szeretném megköszönni az eddigi figyelmet. Mindenkinek a lehető legszebb 2021-et kívánom! Találkozunk!

2020. január. A Memnón-kolosszusok. A thébai (luxori) nekropoliszban Kr.e. 1350 óta, vagyis 3370 éve álló (ülő) szobrok kvarcithomokkőből készültek és 18 méter magasak. Eredetileg III. Amenhotep halotti templomának őrzői voltak, az épület azonban az évezredek alatt jórészt megsemmisült. III. Amenhotep volt egyébként a vallási reformer (vagy inkább forradalmár) Ekhnaton – eredetileg IV. Amenhotep – apja.

Az egyik leglenyűgözőbb látnivaló egész Egyiptomban. Nefertari (más írásmóddal Nofertari) gazdagon dekorált sírja a Királynék Völgyében, Luxornál. Ernesto Schiaparelli fedezte fel 1904-ben. A sírt addigra kirabolták, megmaradt viszont a mintegy 480 négyzetméternyi falfestmény. Ezt tartják Egyiptom legjobb állapotban megmaradt és legkifinomultabb sírdíszítésének. 1988 és 1992 között restaurálták, azóta csak nagyon kevés látogatót engednek be, mindössze 10 percre, borsos extra díjért.

A Kr. e. 13. században élt Nefertari II. Ramszesz kedvenc felesége volt, aki az uralkodó tanácsadójaként és küldötteként is tevékenykedett. Minden bizonnyal okos asszony volt. (Nefertari nem összekeverendő a híres fejszoborról ismert Nefertitivel, aki az eggyel korábbi évszázadban élt, és a fent nevezett Ekhnaton fáraó felesége volt.)

Az egyik legszebb és legjobb állapotban megmaradt fáraósír. I Széthi volt a nagy II. Ramszesz apja és I. Ramszesz fia. A KV17-es sírt 1817-ben fedezte fel Giovanni Belzoni. Ez a Királyok Völgye leghosszabb és legmélyebb sírja. Ide is csak kevés látogatót engednek be ide, jó drága jeggyel. Ottjártamkor a régészek éppen – nem tévedés – szkennelték a sír falait, vagyis egy odatelepített géppel nagy felbontású felvételeket készítettek a falfestményekről. Széthi múmiáját egyébként csak 1881-ben találták meg. Kicsit odébb, Deir el-Bahariban, ahova számos más fáraó holttestét is elrejtették a rablók elől.

Asszuánban. Nem csúnya. Itt van a Nílus első zuhataga, vagyis észak felől eddig volt hajózható a folyó. Ezért is volt itt az ősi Felső-Egyiptom déli határa.
A luxusszállodába persze szobát is lehet foglalni, az általam választott olcsóbb opció viszont a látogatójegy vásárlása volt. Ennek az árát le lehet fogyasztani a teraszon.
A hotelt 1899-ben építtette a híres utazási irodát is alapító Thomas Cook. Megszállt itt rengeteg híresség Churchilltől, II. Miklós cáron keresztül Diana hercegnőig, emellett itt élt és írt egy időben Agatha Christie, akinek a Halál a Níluson című regénye részben itt is játszódik. A krimiszerzőnő asztala és széke megtekinthető a hallban.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a Thomas Cook adta (adja?) ki az összeurópai vasúti menetrendet is, amelyet nagy haszonnal forgattam Európa bevonatozása idején, egyetemista koromban.

Kilátás a 300 ezres Asszuánra és a Nílusra egy másik luxushotel, az Elephantine szigetén lévő Mövenpick panorámaétterméből. Határozott lépésekkel simán be- és fel lehet menni. Egy túlárazott kávét/kólát bőven megér a kilátás.

Pontosabban ez egy falucca, a régióra jellemző hagyományos vitorláshajó. A háttérben látszik az előbb mutatott szálloda épülete.

Igen, mert a romantikusnak szánt képeken nem látszik a többi fotós, és a 2015-ben egyébként bezárt hőerőművet is igyekeznek kikomponálni. Mondjuk itt még más csavar is van..

Colosseum. 80-ban, tehát 1940 éve készült el.

Piazza di Spagna

Középen a Fontana della Barcaccia, jobbra a spanyol lépcső. Február vége, az utolsó szabad pillanatok a karantén előtt. Tömegek, maszk nélkül.

Eredetileg Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között. Később erőd és börtön sőt pápai nyári lak is volt.

Roscioli. Brutálfinom pizzák méretre. És sok más.

Vissza a gyökerekhez. Karanténkirándulás. Rábacsanak, Győr-Moson-Sopron megye.

Kilátás Árva várából

Olaszország óta az első külföldi út: nyári túra Szlovákiában.

A poprádi járás a Tátrával

Körmöcbánya

Panoráma a Szársomlyóról, vagy Harsányi-hegyről

A borászatáról híres Villány közvetlen közelében. (Villány a képen balra.)
Közvetlenül alattunk terül el az egykori kőbányában 1967-ben létrehozott szoborpark, magyar és külföldi művészek izgalmas kőszobraival. Jól – szerintem túlságosan is jól – kiépített fémlépcsőkön lehet feljönni ide a magasba.
1687. augusztus 12-én nagyjából itt, előttünk volt a nagyharsányi, más néven a Szársomlyó hegyi, megint más néven a második mohácsi csata. Az innen keletre (a képen balra) nem messze – de azért nem is túl közel – lezajlott 1526-os mohácsi csata a keresztények döntő vereségét jelentette, 161 évvel később viszont fordított volt a szereposztás: a Szent Liga 50 ezres osztrák-magyar-bajor-horvát serege legyőzte Szulejmán török nagyvezír hadát. Az 1526-os mohácsi csata után 161 évvel nem jött be a Szulejmán név.
Nem is sokkal korábbán, 1683-ban a törökök még Bécset ostromolták. A kudarc után visszakézből elveszítették Esztergomot, 1686-ban – 145 év megszállás után – Budát. Aztán 1687: nagyharsányi csata, 1697: zentai csata, 1699: karlócai béke. Végül az 1718-as pozsareváci béke következtében Magyarország egész területe felszabadult a török uralom alól.

Eredetileg gótikus stílusban építtette Salamon fia Simon alországbíró, az 1270-es években. 1508-ban került Buzlay Mózes lett a vár ura, aki az akkor divatos reneszánsz stílusban építtette át. 1543 és 1686 között török kézen volt, a Rákóczi-szabadságharc után viszont elvesztette katonai jelentőségét. A várat 1964 és 1974 között restaurálták. Ráférne egy újabb felújítás, de így is izgalmas.

Kamuvár, álerőd.

Mégis jó. Itt forgatták 1968-ban az Egri csillagok című filmet, Várkonyi Zoltán rendezésében. Az Egertől némiképp félreeső Pilisborosjenő külterületén építették fel ezt a díszletet. Nem csak felépítették, de a látvány kedvéért fel is gyújtották, és részben le is rombolták. Viszont a mai napig kiváló kirándulócélpont.
Van itt olyan, aki nem látta a filmet? És aki nem járt még itt? Én most voltam először.

Idén nyáron kezdték meg az itt talált öt tömegsír közül az egyik, a III. számú feltárását. Efölött, ott balra hátul áll a fehér sátor, szemben velünk pedig a II. és az I. sír. Ha jól számolom, hétszer jöttem el ide az ásatásra, amiről több posztban is beszámoltam. Igyekszem folytatni.

Azért mégse Moháccsal zárjuk az évet. Ez itt újra Egyiptom. Philae, Asszuán mellett.
Boldog új évet kívánok!

Egyiptom Magyarország Mohács Olaszország panorámakép Szlovákia

Téliesítették a mohácsi tömegsírt, tavasszal folytatódnak az ásatások

Tegnap befedték a feltárt mohácsi tömegsírt.

Téliesítették a mohácsi tömegsírt, tavasszal folytatódnak az ásatások

Magyarország

Tegnap befedték a feltárt mohácsi tömegsírt, hogy a téli fagyok ne tegyenek kárt a csontokban. Még akár százan is fekhetnek itt az 1526-os mohácsi csata áldozatai közül.

Hamarosan részletes poszt jön erről, valamint a sírban talált tárgyakról, például arról az ólomlövedékről, amely akár az egyik áldozat testében is lehetett. Az itt látható timelapse elsőre do it yourself házépítő videónak tűnhet, valójában azt mutatja, ahogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai szigetelik a sírt. Az ásatás tavasszal folytatódhat. Mohács 500

Magyarország Mohács régészet történelem videó

Ólomgolyót is használtak a mohácsi csatában – meglepő emlékek kerültek elő

Ólomgolyót is használtak a mohácsi csatában - meglepő emlékek kerültek elő

Magyarország

Egyre valószínűbb, hogy a mohácsi csata utáni tömeges kivégzés áldozatait rejti a most feltárt tömegsír. Brutális vérengzésre, kiszolgáltatott emberek lemészárlására utalnak a súlyos sérülések.

Sok kép az ásatásról és a Természettudományi Múzeumból, ahol megvizsgálják a sírból kiemelt maradványokat.
Újdonság, hogy előkerült egy fontos lelet: ólomgolyót találtak a sírban. Olyat, amilyenből sok előkerült a fémkeresős csatatérkutatás során is.

Mohács 500

A 140-es csontváz koponyáját tartom.
Nem így terveztem, Pálfi György antropológus adta át, amíg a hozzá tartozó nyakcsigolyákat kereste. Megrendítő érzés. Az alábbiakban megmutatom, milyen sérüléseket szerzett ez a férfi.
Mivel kimondottan jó állapotban került elő ez a koponya, remény van rá, hogy arcrekonstrukció készüljön róla, vagyis hogy megismerhessük az arcvonásait.
Valószínűleg lehetséges az előző poszt főszereplője, a 95-ös halott arcrekonstrukciója is. Az ő koponyája is jó megtartásúnak tűnik.

Budapestre ugrunk, a Magyar Természettudományi Múzeumba. Ő Buzár Ágota antropológus, a múzeum főigazgató-helyettese. Egy a mohácsi tömegsírból előkerült áldozat combcsontját tartja. Hamarosan innen is mutatok még képeket. Kemény lesz.

Vissza Sátorhely falu mellé, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyre. A hármas számú tömegsír feltárása 2020 augusztusa óta folyik. Régészek és antropológusok munka közben. A korábbi posztokból megismert Neményi Réka és Pálfi György a pallókon.

Az előző posztban még a tömegsírban láthattuk ezt a koponyát, a 115-öst (érdemes visszakeresni). Azóta kiemelték. Jól látható, hogy gyakorlatilag lecsapták a koponyatetőt.

Itt ugyanaz a koponya – közvetlenül a sírból való kivétel után – a lecsapott részekkel. Valószínűleg a fejbőr tartotta össze a darabokat, amikor a sírba hajították az áldozatot. (Pálfi György felvétele).
A nagy számban előforduló brutális fejsérülések – egy fejen adott esetben több – egyre inkább arra engednek következtetni, hogy ezek nem csatában, hanem teljesen kiszolgáltatott helyzetben, kivégzés közben keletkeztek. A következő képen mutatok egy lehetséges szcenáriót.

Bertók Gábor ásatásvezető régész (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) hívta fel a figyelmemet erre az 1470 körüli könyvillusztrációra. Azt ábrázolja, ahogy az 1396-os nikápolyi csata után a törökök – szultánjuk előtt – lemészárolják a keresztény foglyokat. Ez történt volna Mohácsnál is?
A nikápolyi csatában a keresztesek nemzetközi serege (a Zsigmond király vezette magyarok, francia és johannita lovagok, havasalföldi, bolgár, német és más seregek) súlyos vereséget szenvedtek.
A leírások szerint I. Bajezid szultán éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a franciák a csata előtt a közeli Rahovo város (ma Orjahovo, Bulgária) muszlim lakosságát lemészárolták. Ezért a csata után elrendelte többezer keresztény fogoly kivégzését. Csak a húsz évnél fiatalabbak és azok menekültek meg, akikért váltságdíjat reméltek (kaptak is végül, vagyonokat).
Szóval a foglyokat levetkőztették, kisebb csoportokba osztották, és a kivégzőosztagok elé vezették. Ott vagy lefejezéssel, vagy a végtagok levágásával lekaszabolták őket. Figyeljük meg a képet, amelyet egy flandriai művész (“a Drezdai imakönyv mestere” néven ismert) készített. A kép közepén a kivégzésre ítélt foglyok még alsóneműben, aztán meztelenül, halálos sérülésekkel. A szultán a sátra előtt állva követi a vérfürdőt. Tőle balra a megkímélt, gazdagabb lovagok, akiknek a családjaitól majd szép summát zsebelnek be a törökök.
Természetesen nem dokumentarista jellegű ez a csata után mintegy hetven évvel készült ábrázolás. Viszont a Nyugat-Európába visszajutott, rabságból kiváltott foglyok visszaemlékezésein alapul.
Elképzelhető, hogy Mohácson is hasonló történt. Ez elég sokat megmagyarázhat a tömegével talált sérülésekből.
Az 1526-os hadjáratról szóló egyik oszmán leírás szerint a mohácsi csata utáni második napon Szulejmán szultánnak aranytrónt állítottak fel, elhatározták, hogy Buda elfoglalására indulnak, aztán “az élve elfogottakat összegyűjtötték és lefejezték, körülbelül 2000 embert”. Elképzelhető, hogy az ő holttesteiket rejti a nemzeti emlékhely öt tömegsírja.
A nikápolyi győző, Bajezid szultán egyébként nem végezte szépen. Miután Timur Lenk legyőzte az 1402-es ankarai csatában, rabságba vetette, ahol – egyes leírások szerint – haláláig válogatott megaláztatások közepette sínylődött.
Timur Lenkről üzbegisztáni utazásaimnál írtam. Érdemes visszalapozni.

Sok, a váz egyéb részei nélkül fekvő végtag található itt. Olyan feltételezés is van – a korábbi posztban írtam róla -, amely szerint a sírban a bomlás során keletkezett gázok nyomták volna ki ezeket a csontokat a sír szélére. A fentiek alapján az sem elképzelhetetlen, hogy a tömegmészárlás során levagdalt lábakat, karokat dobálták ide.

Balra Simon Zsófia, a Kőszegi Városi Múzeum régésze. Jobbra régi ismerősünk, Pálfi György antropológus, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője.
Embertani Tanszék – Department of Biological Anthropology, Szeged, Hungary

A feltárás kiemelten fontos része a dokumentálás. Rengeteg fotó készül, amelyekből a szoftver torzításmentes, felülnézeti ortofotókat állít elő. A leletek pontos helyét is folyamatosan rögzítik. A képen Simon Béla régész-technikus dolgozik a dokumentáción. Az ablakon kinézve az emlékpark kapuja.

Itt pedig újra Budapest és a Magyar Természettudományi Múzeum. Buzár Ágota főigazgató-helyettes súlyos fejsérüléseket mutat nekem a mohácsi tömegsírból előkerült koponyákon. Felkavaró képek következnek. A leírásokkal együtt legalábbis eléggé azok..

Ez minden bizonnyal egy női koponya. Látható, hogy a csapások szétzúzták a koponyát, ezért a múzeumban eltávolítható ragasztóval állították össze. A jobb oldalon a koponya síkjával párhuzamos vágás nyoma látszik, amely a koponyacsont szivacsos állományáig lemetszette a fejtetőt. Ez önmagában is súlyos, halálos vérzést okozhatott. Ez a bal szem feletti rész. Szemből érkezett a vágás.

Az egyik legbrutálisabb kaszabolás egy másik koponyán. Látható, mennyi helyen törték szét a koponyát a vágások. És ezzel még nem volt vége.

Ugyanaz a koponya alulról. Látható, hogy egy nagy erejű csapás a koponya alsó részén félbevágta az áldozat fejét. Ilyen súlyos sérülések sorozata nem valószínű csatahelyzetben. Ott egy halálos vagy súlyos sérülést okozó csapás bőven elég. Egy harcos a csata hevében nem ér rá újabb és újabb halálos sérüléseket okozni. Itt minden bizonnyal vérszomjból, virtusból vagdalkoztak.

Egy harmadik koponya. Hatalmas erejű csapás metszette be a koponyát. Olyan erővel, hogy az több irányban továbbrepedt.

Itt, így tisztítják meg a csontokat. Igen, mosogatóban, csapvízzel, fogkefével. Aztán száradni hagyják őket, és következnek a vizsgálatok.

És újra Mohácson. Illetve az emlékhelyen, Sátorhely falu mellett. Nem is olyan rég még ilyen szép idő volt.

Pálfi György a 140-es csontváz nyakcsigolyáit helyezi a koponyára. A halálos csapás itt a lefejezés volt. A kard átvágta az egyik nyakcsigolyát. Előtte azonban más is történt.

Látható a koponya bal alsó részét bemetsző csapás nyoma.

Pálfi György azt mutatja, hogy a csapás levitte a bal állkapocs szögletét (angulus mandibulae) is. Valószínűleg az történt, hogy a kivégző egyszerűen elrontotta az első csapást, vagy elkapta a fejét az áldozat. Ezt követte a nyak átvágása. Az antropológus szerint nagyjából ilyen irányban állhatott az áldozat feje a csapás pillanatában.

Elképesztő kavarodás. Lehet hogy itt a bal oldalon látható koponyához tartozik a jobbra megfigyelhető medence és combcsont. Rajta viszont még más testek részei fekszenek.

A sír északi oldalán nemrégiben egy ólomgolyót találtak a régészek. Mérete alapján olyat, amilyenhez hasonlóból sok előkerült az elmúlt évek fémkeresős csatatérkutatásai során. Egy lehetséges forgatókönyv szerint valamelyik áldozat ezzel a golyóval a testében érkezhetett a kivégzőhelyre.

Sötétben, hidegben is folyik a munka a sátorban. Nagy fagyban nem. Az ásatás a tél beköszönte előtt véget ér, és jövőre folytatódik. Balra a II. számú tömegsíron kopjafa, a háttérben pedig az emlékhely központi épülete.

Folytatjuk.

Magyarország Mohács régészet történelem

Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból

Magyarország

Újabb hírek és képek a mohácsi tömegsír feltárásáról.

Meg szerettem volna örökíteni az egyik csontváz kiemelését. Nemcsak rám, több régészre és sok látogatóra is nagy hatást gyakorolt a jó állapotban megmaradt, a sátorba belépőkkel egyenesen szembenéző koponya. A 95-ös számú. 494 év után hagyta el a tömegsírt.
Folytatódik a csatatér kutatása is. A fémkeresős önkéntesek számos leletet, puskagolyót, patkót találtak az emlékpark melletti mezőn.
Mohács 500

Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője kiemeli a 95-ös váz koponyáját. Teljes csend a sátorban. Megható, szép pillanat.

Bal karja behajlítva, kézfeje a fej felett.

Egy héttel korábban. Az egész országból érkezett önkéntes fémkeresők pásztázzák a mohácsi emlékhelytől dél-délkeletre fekvő mezőt. Kevesebb, mint 4 kilométer innen az udvari határátkelőhely és Horvátország. A fémkeresésre engedéllyel rendelkező önkéntesek 2016 óta rendszeresen jönnek el ide, hogy saját költségükön kutassanak a mohácsi csata emlékei után. A legtöbb, a csatához köthető tárgy – lövedék, sarkantyú, patkó -, innen nagyjából 4 kilométerre nyugatra, Majs falu innenső határában került elő. (Ez a képen a háttérben látható vékony zöld csíktól – magaslattól – felénk eső rész.) Minden bizonnyal ott volt a leghevesebb az összecsapás. Egy másik kutatócsoport szerint egyébként inkább itt, a kép előterében, az eszéki hadiút mellett lehetett a csata. Szerintük itt, a képhez viszonyítva a hátunk mögött állt az a domb, ahonnan a török források szerint Szulejmán szultán megtekintette a csatát, és ahol aztán török győzelmi emlékmű is állt.

Vinis Zoltán gyakorlott fémkereső. Pár perc alatt talál is egy ólomgolyót a földben. Bár a régészek a fémkeresőzés előtt azt sem tartották kizártnak, hogy “nullás” lesz a terület, vagyis semmit sem találnak itt, végül számos tárgy előkerült. Könnyen lehet, hogy a keresztény sereg menekülésének emlékei.

Kicsit később, az én kezemben: egy jó állapotú ólomgolyó, a fémkeresős kutatás egyik erdeménye.

Haramza Márk történész mutatja nekem a nap során előkerült leleteket.

Talán a nap legfontosabb találata. Patkó. Márk azt mondja, tipikusan ilyeneket használtak a 16. században a török hadseregben. A török lovak a magyaroknál, pláne a nyugat-európaiaknál kisebb termetűek voltak. Az sem kizárható, hogy itt nem ló, hanem öszvér vagy szamár patkóját látjuk.

Visszatérünk az emlékparkba és a III. számú tömegsír fölé vert sátorba, ahol 2020 augusztusa óta zajlik a feltárás. A mostani becslések szerint akár 200-250 holttestet is rejthet a sír.

Neményi Réka régész mutatja a tömegsír északkeleti sarkát. Azon a részen különösen sok, a váz többi része nélküli végtagot, vagyis kezet, lábat találtak. Sok lehetett a csata közben levágott végtag, de elképzelhető, hogy az itt láthatókat a tömegsírban a testek bomlása során keletkezett gázok nyomták ki a gödör szélére.

Sorra érkeznek a látogatók. A legtöbben megdöbbennek. Volt, aki azt mondta, majdnem elsírta magát a látványtól. A régészek készségesen válaszolnak a kérdésekre. Mindenképp érdemes ellátogatni ide. A 95-ös csontváz koponyája a kép bal alsó sarkában, a sárga tálka felett látható. Szembenéz a látogatókkal.

Kereszt a pallókból. Alatta a csata után teljesen rendezetlenül bedobált csontvázak. Minden bizonnyal a keresztény tábor őrzői vagy a csata után a győztesek által kivégzett hadifoglyok fekszenek itt. Ez utóbbira utalhatnak a koponya nélküli vázak és váz nélküli koponyák, valamint a súlyos fejsérülések is.

Az egyik legmegdöbbentőbb sérülés. Elsőre nehezen kivehető, de itt a kép közepén egy koponya látható hátulról. Balra a hozzá tartozó állkapocscsont. A koponyán látható, hogy először egy nagy, de nem halálos, a koponya berepedését okozó csapást mértek az áldozat fejére. A második csapás már végzetes volt: egy éles tárgy, minden bizonnyal kard lesuhintotta a koponya felső részét.

Állkapocs, combcsont, borda, medencecsont, ujjpercek. Látható, micsoda összevisszaságban hajigálták be a holttesteket. Elképesztő munkát végeznek az antropológusok és a régészek.

Egy kép az előző posztból. Számomra talán a legerősebb. A palló alól a 95-ös számmal jelölt csontváz koponyája néz velünk szembe. Már az első látogatásomkor nagy hatást gyakorolt rám. Amikor megkértem a régészeket, engedjék meg, hogy követhessem egy csontváz kiemelését, és lenne is jelöltem erre, Réka egyből tudta, hogy arra a vázra gondoltam. Mint kiderült – bármilyen furcsán is hangzik – neki is a szívéhez nőtt ez a csontváz. Ha úgy tetszik, tekintetével sok héten át követte a feltárást. Most pedig eljött az idő a kiemelésére.

A 95-ös csontváz. Nézzük meg a fej teteje és a hátranyúló, behajlított kar vége közötti, üres részt. Innen szedték fel pár perccel korábban a bal kézfej csontjait.

Látható az egyik ujjperc zöldes elszíneződése. Minden bizonnyal valamilyen bronztárgy lehetett itt hosszú időn keresztül, amely korrodált és megszínezte a csontot. Talán később kiderül, pontosan mi volt az.

Látható, hogy egy másik koponya, az 55-ös számú áldozaté közel 500 éven át szorosan a 95-ösé mellett feküdt.
Az ásatáson természetesen nem néma csendben dolgoznak. Ennek a koponyának a kiemeléskor azonban – szó szerint – síri csend volt. A sokat látott régészek is némán figyeltek.
Majd’ fél évezred után távozik társai mellől a III/95-ös számú hősi halott. Hamarosan méltó módon temetik el.
Megható, felemelő pillanat volt. Köszönöm, hogy ott lehettem.

Az antropológus Pálfi György első látásra azt mondja, rendkívül erős, maszkulin, magas, 30-35 év körüli férfi csontvázát tárták fel.

A koponya dobozba kerül. A többi csont, a csigolyák, karcsontok kiemelése folytatódik. A váz többi része fokozatosan kerül a felszínre. Mivel a testeket sebtében, mindenféle kegyeletet mellőzve dobták a sírba, sok csontváz teljesen kitekert, elfordult, akár közel ülő pozícióban található. A mostani feltárás egyik fő célja éppen az, hogy megadhassák a végtisztességet az áldozatoknak, és keresztény szertartás után külön sírokban nyugodhassanak.

A 95-ös hősi halott koponyája ebben a dobozban várja, hogy a váz többi részével együtt antropológiai és egyéb vizsgálatokra a Magyar Természettudományi Múzeumba kerüljenek. Igyekszem követni a sorsát. Honnan jött? Hogy élt? Hogy halt meg? Remélhetőleg még sokat tudhatunk meg róla.

Magyarország Mohács régészet történelem