Ígértem, hogy folytatom az Afganisztánban megszakadt történetet

A képen az látható, amikor a nyugat-afganisztáni Farah városban éppen arra vártam, hogy megérkezzen az irodájába a tartományi talibán kormányzat információs és kulturális elnöke. Ez a találkozó – ahogy más tartományokban is – szükséges volt ahhoz, hogy minden rendben legyen az utazásommal és az engedélyekkel, és lehetőleg ne tartóztassanak fel (vagy le) a talibánok valamelyik ellenőrzőpontnál, ahogy az Kabulban – meg itt is előző este – megtörtént. Meg azért is, hogy az amúgy unatkozó hivatalnokokkal is történjen valami érdekes.

 

Ők – a képen – az információs és kulturális osztály. Úgy tűnt, ők felelnek az – egyelőre meglehetősen gyér – turizmusért is.

 

A bal oldalon lévő kedves úr, nos…, a social media manager.

Velük és főnökükkel mentem aztán piknikezni 46 fokban a város szélén megmaradt Szaszanida-kori várba. Erről is meséltem az egyik itt megosztott podcastban.

 

Szóval öveket becsatolni, jönnek a posztok. Lehet, hogy nem lesznek olyan részletesek, mint korábban, de lesznek!

Hongkong után vonattal szeltem át a népi Kínát. Megállókkal a Guilin-környéki mészkőkúpoknál, a Covidról híressé vált Vuhanban, Csongcsingban, Landzsouban, aztán viszonylag hosszabb, kalandos ujgurföldi tartózkodást követően busszal átkeltem a Hundzserab-hágón Pakisztánba.

Meghökkentően szép tájakon áthaladva ereszkedtem le a főváros Iszlamabadig, majd Rawalpindiből Pesavarba vonatoztam, utána pedig a Hajbar-hágón átkelve megérkeztem Afganisztánba.

Korábban már mutattam képeket Kabulról, a Buddha-szobrokról ismert Bamjanról és Afganisztán nemzeti parkjáról, ahol a tavon nagy szakállú helyi urak vízibicikliztek. Hattyúformájú vízibiciklin.

Lejjebb pörgetve, illetve az alábbi linkeken minden megtalálható.

 

Szóval Afganisztánban haladunk tovább a Keleti felé. Sok érdekességgel, sok képpel.

Végig Afganisztánon, Iránon, Törökországon, aztán Bulgárián-Románián át haza, a Keletibe.

Aztán, ha hazatértünk, jön az újabb dobásom, egy kicsit más műfajban. Remélem, azt is szeretni fogjátok!

 

A legutóbbi afgán posztom ez volt: Stein Aurél kabuli síremlékének felújításáról.

Az afgán történet pedig itt maradt abba: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja

Itt pedig a pakisztáni posztok

Podcast: Hogyan piknikeztem a tálibokkal?