Oltási igazolvánnyal Montenegróban? – A Kotori-öböltől Herceg Novin át Sveti Stefanig

Oltási igazolvánnyal Montenegróban? - A Kotori-öböltől Herceg Novin át Sveti Stefanig

Éles bevetésen az oltási igazolvány! A horvát-montenegrói határon. Ahol éppen egy magyar rendőr is szolgálatban volt. Tényleg!
Aztán végig a brutálszép Kotori-öböl partján, Kotor óvárosa és érkezés Sveti Stefanba.

A horvát kiléptetésem után odagördülten a montenegrói határállomásra. Mivel jobbra volt a határőrök fülkéje, kiszálltam az autóból és odamentem az ablakhoz. Maszkban.
Bent két igen kedves, maszkkal éppen kevéssé felvértezett határőr ült. Nyújtottam a magyar személyimet, kérdezve, hogy jó-e, vagy vegyem elő az útlevelemet. (Biztos, ami biztos alapon, hoztam azt is.) Jó-jó.
Rendben, és nyújtottam is befele az védettségi igazolványomat. Ez meg mi? – kérdezték. Karta vakcinaci – válaszoltam. Óóó – vették el lelkesen. Látszott, hogy hallottak már róla, de akkor láttak ilyet először.
Talán az izgalomnak is volt köszönhető, hogy a velem szemben közvetlenül az ablaknál ülő határőr jó nagyokat tüsszentett bele a .. hát a világba. Allergia – legyintett. Hm, hát jó.
A másik az igazolványaimat nézegette. István, István, van itt egy másik István.
Öö, mármint? A másik oldalon – mutatott a kiléptetési sáv irányába. István a neve neki is. Magyar. Jó utat!
Ennyi volt. A magyar oltási igazolvány láttán simán beengedtek. Persze nem tudhatom, hogy kértek-e volna egyáltalán bármit, ha nem nyújtogatom nekik. Szabály szerint kell kérniük. Ha ez nincs, akkor negatív PCR-tesztet.
Közvetlenül a határellenőrzés után félreálltam a kocsival, és odasétaltam a kilépési oldalra, ahol egy konténerszerű fülkében ült két egyenruhás. Eklektikus kamudélszláv nyelven elődtam, hogy István vagyok, és a kollégáik azt mondták, hogy van itt egy másik magyar István.
Én vagyok, parancsoljon – szólt egyikük magyarul, és kijött a bódéból. Maszkban.
A mellén a magyar felirat: Rendőrség. A karján Frontex feliratú szalag. Mint kiderült, a Frontex, vagyis az EU határvédelmi ügynöksége missziójában teljesít szolgálatot pár hónapig itt, a montenegrói-horvát határon. Segíti a montenegrói kollégákat. Pest megyéből érkezett. Szép munka, csak így tovább!
Irány Crna Gora!
A dubrovniki előzmények itt.

Itt meg már megérkeztünk Montenegróba. Kicsivel a határ után. Szuper lesz!

Az OTP helyi leányvállalata fiókjához állnak sorba.

Az öbölben a Perast előtti mesterséges sziget Gospa od Škrpjela, rajta a Szikla Madonnájának temploma, mellette a természetes Szent György sziget. Sok éve voltam rajtuk, nagyon ajánlom.

Voltam én már itt, de nem emlékeztem, hogy ennyire szép.

Az 1300-as évek végén egy ideig magyar fennhatóság alatt is volt a város. 1815-től Ausztria része lett. Az első világháborúban Pola és Trieszt mellett az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének kikötője.

Érdemes felmenni a kilátásért is. Stratégiai jelentőségű pont, pláne a még bentebbi Lovćen csúcsa. Még a Monarchia talán legutolsó koronatanácsán – kevéssel a teljes összeomlás előtt – azt tárgyalták, hogy a Lovcseni magaslatot mindenképpen meg kell tartanunk a háború után is. Hát, nagyon nem így alakult.

Az megvan, hogy sétálni délszlávul šetati? (ez első szótag a hangsúlyos!)

Nem is túl régen itt horgonyzott az osztrák-magyar hadiflotta. És 1918 februárjában itt volt a cattarói matrózlázadás. Sajnos az utóbbi években elárasztották az Adriát a hatalmas, borzasztóan környezetszennyező tengerjáró hajók, a cruiserek. A covid legalább ideiglenesen megálljt parancsolt ennek a tatárjárásnak. Csak reménykedni lehet benne, hogy ezeket a brutális pusztítást végző szörnyeket végleg kitiltják ezekből a szép városokból. Meg lehetőleg mindenhonnan. TE SE MENJ CRUISERREL! Köszi!

Oldalt a tábla: oltassa be magát!

Nem mindenhol ilyen idilli a kép. Nagy erőre kapott az eltúlzott urbanizáció, sok új épület mindenütt.

A kis sziget egykor adriai kalózok városállama volt. Ma gazdagok nyaralóhelye. 2009-ben 30 évre egy befektető társaság kapott koncessziót a szigetre, ahol luxusszállásokat üzemeltet. Na, én nem ott lakom.

De innen sem utolsó a kilátás. Sőt szerintem lényegesen jobb, mint magáról a szigetről.

A folytatásban megnézzük Podgoricát és Cetinjét, aztán újabb izgalmak következnek.

Dubrovnik: Szent István koponyája és Árpád-sáv

Kilátás Dubrovnik/Raguza óvárosára a Lovrjenac (Szent Lőrinc) erődből

Dubrovnik: Szent István koponyája és Árpád-sáv

Horvátország

Megnézzük Szent István királyunk koponyáját, kagylót és tintahalat eszünk. Trónok harca és a rektor palotája. De miért hasonlít Dubrovnik címere a magyarra?

A háromnegyed órás, élő városnézés visszanézhető itt.

Mutatom jobbra a speciális kosárpályát.

A Lovrjenac erőd, fent a Srđ-hegyen pedig a birodalmi erőd, amelyet Napoleon építtetett 1810-ben a város védelmére. 1991-1992-ben véres harcokat vívtak ott a horvát védők a szerb-montenegrói támadók ellen. Oda is felmegyünk!

A legfinomabb, amit életemben ettem. Hozzá [spenótos HELYETT] mángoldos burgonya.

Itt őrizték 1590 tájától Szent István jobb kézfejét, a Szent Jobbot. 1771-ben Mária Terézia királynő vásárolta meg a raguzaiaktól. Először Schönbrunnba, aztán Budára került, ma pedig a Szent István bazilikában látható. (Remélem már nem a pénzbedobós, bazári megoldású világítással!?) De nem csak Szent István kézfeje volt itt.

A mai napig itt őrzik Szent István fejereklyéjét, vagyis első királyunk koponyájának darabját!
A legnagyobb sajnálatomra nem tudok mást mondani, mint hogy szörnyen ízléstelen lett ez a magyar támogatással 2014-ben elkészült kékes, homályos vitrin. Az ereklyetartót nem lehet normálisan látni a tükröződések és a felhasznált anyagok miatt. Gyerekeknek magasan van, ez a kék meg egyenesen botrányos önmagában is, a középkori kolostori környezethez meg végképp nem illik. Biztos jóindulatból, sok munkával készült, de sajnos igen rosszul sikerült. Ennél többet érdemelt volna Szent István.

A 17. századi ereklyetartó, benne Szent István koponyája. (Digitálisan trükközve, hogy látható legyen.)

Elöl a Sponza, amely többek között vámházként, raktárként funkcionált, jobbra pedig a rektori palota, a város vezetőjének és vezető intézményeinek székhelye.

A rektor nem egyetemi vezető volt, hanem a város ura, akit az előkelők közül választottak egy-egy hónapra a köztársaság vezetésére. Leginkább talán a velencei dózse tisztségével rokonítható.

Raguzában már 1438-ban – mellesleg a magyar király, Zsigmond (inkább jelképes, mint valós) fennhatósága idején – 20 kilométeres vízvezeték épült. Ez itt Onofrio szökőkútja.

1317-ben kezdte működését. Nem ez a müködő rész, de az is van a kolostoron belül.

A 15. század végén az Ibériai-félszigetről elűzték a zsidókat, közülük sokan a Földközi-tenger más vidékein, például Görögországban telepedtek le. Egy részük pedig Raguzában. A gazdaság fellendítése érdekében befogadott spanyol és portugál szefárd zsidók kaptak egy utcát, amelyet ma is Zsidók utcájának neveznek. Itt volt a gettó, vagyis az utca két bejáratát napnyugtakor kapuval bezárták. A teljes jogegyenlőséget csak akkor nyerték el, amikor Napoleon csapatai elfoglalták a várost. Érdekesség, hogy a katolikustól eltérő más vallásúak – még evangélikusok, reformátusok sem, pláne ortodoxok vagy muszlimok – nem telepedhettek be a városba.

Igen, Raguza az 1358-as, Nagy Lajos és Velence között kötött zárai béke értelmében a magyar korona fennhatósága alá került. A város a királlyal Visegrádon egyezményt is kötött, melynek értelmében Raguza lényegében teljes autonómiát kapott, cserébe szimbolikus adóval és ajándékkal tartozott. A magyar király tiszteletére pedig ünnepségeket, szentmiséket tartottak, a város címere pedig az Árpád-házéval megegyező lett. (Természetesen az Anjou Nagy Lajos címerében is szerepelt a vörös-ezüst sávozás.)

Trónok harca rajongóknak

Látkép a házigazda nagyon finom ajándékborával. Hvala Zorane!

Dubrovnik Horvátország

Idegenvezetés élőben Dubrovnik óvárosában

Idegenvezetés élőben Dubrovnik óvárosában

Horvátország

Dubrovnik Horvátország videó

Dubrovnik – Pár kép az Adria legszebb óvárosából

Dubrovnik - Pár kép az Adria legszebb óvárosából

Horvátország

Dubrovnik Horvátország

Karlovactól Dubrovnikig – Trogir, Klissza és egy kis Bosznia.

Karlovactól Dubrovnikig - Trogir, Klissza és egy kis Bosznia.

Horvátország

Karlovactól Dubrovnikig. Egy borús nap Horvátországban.
Trogir, Klissza és egy kis Bosznia. De inkább Hercegovina. Meg az épülő horvát híd, amely kicselezi.
De mi köze van Splitnek a Margitszigethez??

FONTOS FRISSÍTÉS! A PCR A BIZTOS!
A horvátok vasárnap bejelentették, hogy – finomítva a pénteki nyilatkozaton – csak akkor engednek be egy oltással, ha hitelt érdemlően igazolni tudja az utazó, hogy átesett a fertőzésen. Ha ez nem megy, akkor továbbra is szükség van a PCR-tesztre!! A magyar oltási igazolványt magyar hivatalos tájékoztatás szerint egyelőre Montenegró és Szerbia fogadja el.
Én is teszttel érkeztem, és egyelőre nem is buzdítok senkit az utazásra.
Az elindulásról itt.

A tegnap kicsit komorabbra sikerült.

Karlovacnál hagytuk abba. Ez tegnap reggel még szép időben. A képen Dubovac, magyarul Dobóc vára, Karlovac felett. 1339-ből van róla okleveles említés, a 15. században reneszánsz stílben átépítették. A Frangepánok és a Zrínyiek is tulajdonolták.
A török ellen épült erődváros Karlovac-Károlyvárosról is lehetne még sokat írni, de most siessünk dél felé. (Az igyekezetemet jelentősen megkönnyítette, hogy zárva volt a 90-es évekbeli délszláv háború múzeuma a várostól délkeletre. Legközelebb érdemes belekalkulálni az útitervbe.)

Trogir a magasból

A kép közepén a kis sziget Trogir óvárosa. Görög gyarmatosítók alapították Tragurion néven. Érdekesség, hogy a név vagy a görög tragos (bakkecske), vagy az illír tregur (három kő) szóból ered.
Magyarosan Traunak szokták hívni, ez pedig az olasz Traù elnevezésből ered. Könyves Kálmán magyar királytól nyerte el városi autonómiáját. Történelmünkből onnan a legismertebb, hogy a tatárjárás idején, 1242-ben ide menekült egy időre IV. Béla király Kadan mongol vezér elől.

Ez pedig már Trogir/Trau óvárosa, amely Közép-Európa legjobban megmaradt román-gótikus városrésze. Itt a Szent Dominik templommal.

Kamerlengo (Camerlengo) vár

A 15. században épült, tehát IV. Béla ebben még nem lakhatott, csak az elődjében.

Az erőd túloldala. A hozzá tartozó focipályával.

Ahol éppen meccs volt. A bástya lelátóként is funkcionál.

Na ebből már láthatott valamit IV. Béla. Legalábbis 1213-tól már építették, miután az előtte itt állt templomot 1123-ban lerombolták a szaracénok.

Radovan mester munkája.

A háttérben a Szent Sebestyén templom óratornya. A templomot 1476-ban emelték, hálából azért, hogy megszabadultak a JÁRVÁNYtól.

Mivel Radovan kapuja 1240-ben készült el, Béla királyunk is gyönyörködhetett benne, miközben azon elmélkedett, hogy térhetne vissza Magyarországra. Lehet, hogy éppen itt tervelte ki, hogy kéne várépítés fejében földeket osztani a lojális földesuraknak. “Hm. Második államalapító? Nem is rossz…”

Jelenetek Radovan portáljáról. Kecske, disznó és bőséges szüret.

Lent a távolban pedig Split, latinosan Spalato. IV. Béla feleségét, a bizánci Laszkarisz Máriát és családját először Spalatoba küldte a mongolok elől. A helyiek azonban azt javasolták, inkább a város felett magasodó, sokkal biztonságosabb várba menjenek. A polgárok nemes gesztusát minden bizonnyal az is motiválta, hogy nem akarták városukra zúdíttatni a mongolok nyilait.
Hamarosan IV. Béla is követte családját ide a várba, de aztán átköltöztek az innen 30 kilométerre fekvő Trogirba.
Még mielőtt elköltöztek volna, 1242. január 27-én itt született meg Margit nevű lányuk. Őt a király Isten szolgálatába ajánlotta, Magyarország megmentését kérve. Igen, Klisszában született Árpád-házi Szent Margit!
IV. Béla búcsúajándékként egy Spalato melletti földbirtokot adományozott a trauiaknak, ami a következő évszázadokban folyamatos konfliktusforrás lett a két város között.
Split most kimaradt. Talán hamarosan visszatérünk.

A hosszú horvát tengerpartot megszakítja a Bosznia-Hercegovinához tartozó 20 kilométeres szakasz Neum környékén. A horvátok – a bosnyák kormánnyal egyetértésben – úgy döntöttek, híddal kötik össze a szárazföldet és a Pelješac-félszigetet, amely utóbbi már Neumtól délre csatlakozik a szárazföldhöz. Így Dubrovnikba is Bosznia-Hercegovina érintése nélkül lehet majd utazni Zágráb felől.

Összesen 2404 méter hosszú lesz. A hajócsatorna melletti két pillér magassága a tengerszint felett 98 méter, a tengerfenékhez képest 222 méter lesz. 420 millió euróba kerül, ennek 85%-át az EU állja.

A belépést úgy számítottam ki, hogy 17:30 előtt, tehát a PCR-tesztemhez képest 48 órán belül legyen. Ehhez képest a teszt meglétét csak említenem kellett, a személyim megtekintése után beengedtek.

Mivel bosnyákoknak elsősorban a boszniai szláv muszlimokat nevezzük, nem túl helyes itt bosnyákozni, tekintve, hogy itt 97%-ban horvátok laknak. Erről tanúskodik a hegyoldalból kiemelkedő Szent Iván katolikus templom is. Ennél már csak jobb idő lesz!

Tényleg így nézett ki, nem variáltam a színeken.
Bosznia-Hercegovina után Horvátországba – a déli részére – is sikerült még 17:30 előtt visszaérnem. Ennek annyiban volt jelentősége, hogy a horvát határőrlány megállapította, hogy nem megszakítás nélkül haladtam át a BiH területen. Gondolom, leolvasták a rendszámomat az előző határon, mert ott _ki_ nem léptettek a horvátok. Valóban mentem egy kört Neumban. Viszont így már az ő szempontjukból nem Magyarországról érkeztem neumi tranzittal, hanem Boszniából. Ezért egy darabig tanácstalanul forgatta a személyimet. Majd bedobtam, hogy van PCR-tesztem is. Rendben, viszontlátásra! Nem kérte, hogy meg is mutassam. Nagyon megbízható benyomást keltek, nem vitás. (Vagy csak már nagyon közelített a műszak vége.)

(folyt. köv.)

Bosznia-Hercegovina Dubrovnik Horvátország Karlovac Klissza Trogir