Dévény: indul a szlovákiai túra
Dévény. Magyarország nyugati kapuja ezer éven át. Nem véletlenül itt akart betörni Ady is új időknek új dalaival. Szobordöntés a múltból, hozzá ribizlibor. Indul a szlovákiai túra.
Elvis kiakadt, mert üres a hűtő, ráadásul a kutyája is elszaladt?
Egyéb ötlet?
E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra, de egyszer sem nyert rajt’ tartós diadalt. Ám a nyugot műveltségének ez út ezer évig nem volt zárva soha. S hogy biztosb legyen itt a verseny, a magyar nemzet rendezte Dunáját. Áldja meg őt ezután is a gondviselés!
Az alatta lévő szöveget közel olvashatatlanná tették. Elvileg ennek kell lennie: Magyarország ezeréves fennállása emlékére emelték a magyar felső Duna szabályozás állami és vállalati végrehajtói.
Érdekes, hogy ezt a részt fontosnak tartották tönkretenni, a fenti pedig maradhatott..
Balra a vár kapuja, jobbra a felsővár. Esős időben is szép.
A korábbi palánkvár helyén az Árpád-korban, a 13. században épült kővár. Dévényt Porta Hungariae – Magyarország kapuja – néven is emlegették. A következő századokban gyakran cserélt gazdát, volt cseh és osztrák kézen is. Zsigmond király nem csak a szepességi városokat, hanem Dévényt is elzálogosította. Csak ez utóbbit nem a lengyeleknek, hanem egy osztrák főúrnak. Aztán volt a Garayaké, a Báthoriaké, a Pálffyaké is.
Ebben a térségben, például Győrnél és Wagramnál vívták az ötödik Napóleon-ellenes koalíció csatáit 1809-ben. Pozsony belvárosában is megtekinthető az a palota, ahol Napóleon megszállt. Az osztrák császárság teljes veresége után írták alá a schönbrunni békét.
A győztes franciák – mielőtt kivonultak volna – aláaknázták és felrobbantották a dévényi vár falait, bástyáit. Stratégiailag nehezen megmagyarázható pusztítás volt.
Ezen a képen viszont nem ezt látjuk, hanem két másik korszak emlékeit. Balra a szlovák nemzeti mozgalom képviselőinek egy csoportja. Ľudovít Štúr vezetésével 1836-tól kezdve rendszeresen jártak ide kirándulni az “ébredő szlovákok”, hogy a hajdani morva/szláv dicsőségre emlékezzenek, és politikai programot fogalmazzanak meg. Értelemszerűen a magyar állammal és dominanciával szemben. Štúr a mai hivatalos szlovák nyelv megteremtője is. Bernolákkal szemben ő nem a nyugati, hanem a csehre kevésbé hasonlító közép-szlovákiai nyelvjárásra építette az új szlovák irodalmi nyelvet. 1948-ban róla kapta a Štúrovo nevet az Esztergommal szembeni, túlnyomó részt – pláne akkor – magyarok által lakott Párkány. És mit látunk jobbra?
Az 1896-os ezeréves ünnepségekre, a millenniumra készülve a magyar országgyűlés az ország hét pontján egy-egy emlékoszlop felállításáról döntött. Nyitra, Munkács, Brassó, Ópusztaszer, Pannonhalma és (a Belgráddal szemközti) Zimony mellett a dévényi várhegy lett az egyik kijelölt helyszín. Az itt felállított 21 méter magas korinthoszi (kis stíluskeveredés) oszlopon egy Árpád-kori vitéz állott, leeresztett karddal és címeres pajzzsal. A várhegy legmagasabb pontjára állították az oszlopot, oda, ahol a legenda szerint a 907-es pozsonyi csata környékén maga Árpád vezér is megszemlélte a Dunát. A köznyelv már csak ezért is egyszerűen Árpád szobrának nevezte az emlékművet.
A bal oldali képen egyébként elég jól megfigyelhető, mit hagytak az 1809-ben kivonuló franciák a várból.
Az ország kapuját őrző ezeréves emlékművet 1896. október 18-án avatták fel. Ebből az alkalomból készültek ezek a vár múzeumában kiállított érmék. Bár a cseh és szlovák csapatok már 1918-ban elfoglalták Magyarország északi területeit, így Pozsonyt és Dévényt is, a magyar “Árpád-emlékmű” egészen 1921-ig, tehát egy darabig a trianoni aláírás után is állt. Ekkor, január 12-én csehszlovák legionáriusok – mint a szlovákok ezeréves elnyomásának jelképét – felrobbantották.
Visszatekintés. Jobbszélen a felsővár, attól balra a Duna, mögötte Ausztriával, aztán az alsóvár és maga Dévény. Szlovákul Devín, németül Theben. Jelenleg Közigazgatásilag Pozsonyhoz tartozik. Érdekesség, hogy 1910-ben többen lakták, mint most. Akkor német többségű volt, most 90 feletti százalékban szlovák.
Következik Nagyszombat, Csejte és Árva vára.
Illetve még valami: úgysem tudom megállni, hogy idetegyem Ady versét.
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.