Klis vára, ahova nem csak a Trónok harca miatt érdemes ellátogatni
Klissza (Klis) vára Dalmáciában. IV. Béla családjának menedéke Split mellett.
Ha valaki Trónok harca-rajongó, azért, ha történelemrajongó, azért, ha valaki csak szépet akar látni, azért nézze meg.
De hogy is jött létre az unió Magyarország és Horvátország között? Nem a mostani, hanem az, amelyik több mint 800 évig tartott!
Az előző posztban: Brač szigete
A 360 méter magasan épült klisszai vár (horvátul Tvrđava Klis) fontos, a hegyek és a partvidék közötti útvonalat ellenőrzött hosszú évszázadokon át. Az első erődöt minden bizonnyal a Kr.e. 3. században építették az illír dalmátok. Aztán rómaiak, keleti gótok, bizánciak, majd a 7. századtól avarok és szlávok, horvátok következtek.
Az 1100-as évektől a magyar koronához tartozott. 1217-1221 között a templomos lovagrendé volt. Nekik szolgálatukért adta hűbérként II. András magyar király, mielőtt Spalato, a mai Split kikötőjéből elindult volna szentföldi keresztes hadjáratára (1217-1218). Itt, Klisszában született 1242 januárjában András unokája, IV. Béla lánya, a későbbi Szent Margit, akiről a Margitsziget kapta a nevét. Azért itt született, mert a tatárjárás elől ide menekült a magyar királyi család. A IV. Bélát üldöző, Kadan vezette mongolok 1242 márciusában értek ide, de nem sikerült elfoglalniuk a várat, amelynek védői például kődarabokat zúdítottak a mongolok nyakába.
A vár stratégiai jelentőségét mutatja, hogy – ahogy a képen is látszik – most is itt fut a jobbra eső Split felől délkeletre vezető autópálya.
Az uszkókok a török elől menekülő, katonáskodó keresztény szlávok voltak, akik gerillaharcot folytattak a törökök ellen. Ők védték Klisszát is egészen annak 1537-es ostromáig, amikor is a vár oszmán kézre került.
Vezetőnk – sajnos a nevét nem kérdeztem meg – akaratlanul is rámutatott a magyar történelemoktatás lényeges hiányosságára, amikor következetesen UNIÓról beszélt, amikor a magyar-horvát közös történelemről volt szó. És valóban: nem szerencsés szemlélet egyszerűen magyar hódításnak beállítani Szent László és Könyves Kálmán szlavóniai, horvátországi és dalmáciai tevékenységét. Erről részletesen a következő kép alatt írok.
A képen látható úr mindenesetre azt mondta, helytelen a jugoszláv korszak hetven évét aránytalanul felmagasztalni, történelmi perspektívában sokkal hosszabb volt az unió, és a katolikus horvátok egy oldalon álltak a magyarokkal a török elleni harcban is, ellentétben a szerbekkel, akik pedig a török sereg tagjai voltak. (Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi csak az 1389-es rigómezei csata utánra, és a 19. század közepe előtti időszakra érthető.)
Az viszont mindenképpen igaz, hogy államjogi értelemben 1102-1918 között, vagyis Kálmán horvát megkoronázásától az első világháború végéig unióban állt Magyarország és Horvátország. Ez pedig 816 év!
Szóval hogy is lépett unióra Magyarország és Horvátország?
A horvát Trpimirović dinasztia utolsó uralkodója, II. István (Stjepan) 1091-ben fiúutód nélkül halt meg, mire polgárháború tört ki.
Az egyik párt Ilona (Jelena) körül csoportosult. Ő az előző király, Dmitar Zvonimir (1076-1089) özvegye volt, a történet szempontjából viszont legalább ennyire fontos, hogy I. Béla magyar király (1060-1063) lánya. Szintén I. Béla gyermeke volt I. (később Szent) László magyar király (1077-1095). Tehát a horvátországi utódlási harc idején a magyar király húga volt az egyik legfontosabb horvát erő vezetője, legalábbis szimbolikusan. Ez a horvát párt pedig öröklési jog alapján felajánlotta a trónt Lászlónak, aki 1091-ben trónkövetelőként átlépte a Drávát, elfoglalta Szlavóniát, és megalapította a zágrábi püspökséget. Helytartónak unikaöccsét, Álmos herceget (bátyja, I. Géza kisebbik fiát) nevezte ki.
László halála, 1095 után a magyar párt meggyengült, Álmos is visszatért Magyarországra.
Álmos bátyja, Kálmán lett a magyar király (1095-1116). Ő aztán 1097-ben hadat vezetett Horvátországba, és a Gvozd-hegységi csatában legyőzte Petar Snačić seregét, akit 1093-ban választott királyának a horvát nemesség egy csoportja. (A csatában meghalt Péter/Petar központja egyébként Kninben volt. Knin erődje alatt vonattal haladtunk el az egyik korábbi posztban. A város a horvátországi szerbek központjaként jelentős szerepet játszott a kilencvenes évek délszláv polgárháborújában is.)
Innentől kezdve egyre több horvát nemes és dalmáciai városállam állt át a magyar király pártjára, mígnem Kálmánt 1102-ben, a jelentős kikötővel és várral rendelkező dalmát püspöki székhelyen, Biogradban Dalmácia és Horvátország királyává koronázták. (Szóval nem csak népszerű tengerparti üdülőhelyként fontos magyar szempontból Biograd!)
A király fennhatóságának elismerése és bizonyos számú katona kiállítása fejében a horvát urak megtarthatták területeiket és mentesültek az adófizetés alól. A dalmáciai városok is magyar támogatást remélhettek a térségben folyamatosan hódítani próbáló Velencével szemben.
A horvát urak aztán a magyar király által kinevezett bán vezetésével, a király nevében kormányozták a területet. Az unió alatt emelkedett fel és adott több horvát bánt is például a Frankopan (Frangepán), Šubić (Subics) és a Zrinski (Zrínyi) család.
Nem a legkerekebb, de jövőre lesz 920 éves a magyar-horvát unió!
Az eredetit a horvátok építették még miután elfoglalták a várat. Az oszmánok – ahogy ezt szokták – mecsetté alakították, ennek megfelelően minaretet is építettek hozzá. Amikor 1669-ben Velence elfoglalta a várat a törököktől, a minaretet ledöntötték, és az imahelyet visszaalakították katolikus templommá.
Felújítás alatt lévő középkori városfal jugoszláv katonai beton megfigyelőállással.
