Durrës - Tenger gyümölcsei és burek, speciális bicikliutakkal
Az előzmény: Érkezés Albániába és Rozafa vára
Albánia is elkezdte az átállást a műanyag bankjegyekre. Ahogy például az ausztrál és román pénzek is polimerből készülnek.
Ez az első albán műanyag pénz. 200 lek nagyjából 565 forintot ér. Kicsit elnagyoltan úgy lehet forintra átszámolni, hogy hárommal szorozzuk a lekben kifejezett értéket.
A bankjegyen egyébként Naim Frashëri, az albánok nagy nemzeti költője látható.
A tengerparti szállodasorról a kikötő mellett nagyjából fél óra alatt lehet besétálni a városba. A képen a 2009-ben átadott, Pál apostolról és Szent Asztiuszról elnevezett ortodox keresztény templom.
Szent Asztiusz (albánul Shën Asti) az első albániai szent volt. Ő volt Durres, vagyis a római birodalomhoz tartozó Dyrrachium püspöke, akit hitéért 98-ban halálra kínoztak.
A háttérben érdekes megoldásokkal operáló magasház.
Pálmafás utca (Epidamn bulvár – Epidamnosz volt az itt állt ókori görög város neve), háttérben a nagymecsettel.
Szintén a sétányon. A város fölé magasodó dombtetőn pedig a királyi villa. Az utolsó albán király, az 1928 és 1939 között uralkodott Ahmet Zogu nyári rezidenciája. Az ő felesége volt a magyar Apponyi Géraldine. A kommunista korszakban a kormány vendégháza volt, például Hruscsov is aludt itt. Az 1997-es albániai zavargások idején feldúlták. Jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható.
Durresnek nagyon jó régészeti múzeuma van. Nem véletlen a leletgazdagság. A várost Epidamnosz néven korintoszi és kerkürai görög gyarmatosítók és helyi illírek alapították a Kr.e. 7. században. A római hódítás után Dyrrachium néven igen jelentős város volt az Adria keleti partján. Olyannyira, hogy itt ért a tengerhez az egyik legfontosabb római út, a Via Egnatia, amely Büzantiont, vagyis Bizáncot, a későbbi Isztambult kötötte össze az Adriával. Ez volt a folytatása a Rómából induló Via Appiának a tenger keleti oldalán. A Via Egnatiáról lesz még szó.
A képen terrakotta figura a Kr.e. 3. század környékéről.
A Kr.u. 2. században építették, és 20 ezer néző befogadására volt alkalmas. Később földrengések pusztították el, aztán rá is építkeztek. Az 1960-as években kezdték újra kiásni, aztán a fedetlenül hagyott terület tovább pusztult. Jelenleg is folynak feltáró-konzerváló munkák.
Vissza tehát a városközponttól délre elterülő nyaralósorra. Rengeteg szállodát építettek ide az utóbbi években. Az infrastruktúra és a tereprendezés nem feltétlenül tart lépést a brutális ütemű – és egyenetlen minőségű – ingatlanfejlesztéssel.
Kicsit odébb: innovatív megoldás.
Na de cseppet sem akarok negatívnak tűnni, ezeket érdekességképpen mutatom. Nagyon jól éreztem magam Durresben.
2019 novemberében földrengés érte Albánia nyugati részét. Durresben is többtucatnyian életüket vesztették, és ezernél többen váltak hajléktalanná. 176 épület erősen megrongálódott. Itt is egy sérült lakóépület látható.
Sok ilyen kutya van a Balkánon a városokban. Nem kell félni tőlük, ezek beoltott, szelíd példányok. Az emberek szemetéből, illetve adományaiból élnek.
Még egy durresi látnivaló. Jelenleg angol nyelvű könyvtár működik itt, de eredetileg ez a fasizmus elleni harc mártírjainak mauzóleuma. Az árkádok alatt az áldozatok hamvaival. 1947-ben kezdték építeni, ennek megfelelő a stílusa is. A lépcsősor tetején egy 1976-os mozaik: Durres felszabadítása. Ezért és az építészeti érdekességért érdemes eljönni ide.
Mondjuk én is furcsa arcot vágnék, ha a vállamat egy katona markolná, az orrom előtt meg egy kézigránát fityegne.
Búcsúzunk Durrestől. Szuper volt!
