Körbejártam Asgabatot, a türkmén fővárost
Esküvő, szőnyeges Lenin és külvárosi hangulat – egy napos nap Asgabatban.
Az ara teljesen lefüggönyözve.
A függetlenségi emlékmű 91 méter magas, hogy emlékeztessen a Szovjetunió 1991-es széthullására. Vagyis, na, Türkmenisztán függetlenségére.
Az első elnök művészi megformálása miatt Batmannek is hívják a helyiek. Az építmény 95 méter magas. 2010-ben helyeztette/építtette át ide az új elnök a török Polimeks nevű céggel, amely – a francia Bouygues-gal együtt – a türkmén vezetők udvari építőjének számít.
Vajon mi hiányzik a képről?
Niyazowról azért érdemes megemlíteni, hogy 1985-től volt a türmenisztáni (vagyis inkább szovjet szocialista türkméniai) kommunista párt főtitkára, ezt a hatalmát pedig ügyesen átmentette a Szovjetunió szétesése, 1991 utánra. Így ő lett az ekkor függetlenné vált Türkmenisztán első elnöke, magát meg elnevezte a türkmének basijának, vezetőjének, vagyis Türkmenbasinak. Optikai tuningként a kommunista pártot átnevezte demokratikus párttá, így a rendszerváltás után sem volt szükség több pártra. A biztonság kedvéért azért be is lettek tiltva.
Na, ez viszont elég jó műalkotás.
Hogy a “keleti népeknek” kedveskedjenek, igazi türkmén tekke motívumokkal díszítették a kommunista vezér szobrának talapzatát.
Ismerős? Az isztambuli kék mecset mintájára épült 1998-ban Asgabatban. A valóban szép épület neve Ärtogrul Gazy mecset, ugyanis Ertugrul, az oszmán birodalmat megalapító I. Oszmán apja emlékére épült. A taxis egyszerűen csak Sevcsenko utcai mecsetként ismerte.
A tekke az öt fő türkmén törzs legnagyobbika, tagjai többnyire Ahal vilajetben élnek.
Folyt. köv.
