A Kaszpi-tenger legkékebb öble és Fort Sevcsenko városa
A Kaszpi-tenger kék öble Aktau mellett, aztán kirándulás Fort Sevcsenko városkába, a 19. századi orosz Közép-Ázsia terjeszkedés egyik kiindulópontjába.
Az otthont szimbolizáló módon jurta alakú második világháborús emlékmű. Oldalt pedig a győztes harcosok. A dombormű bal szélén maga a berlini Reichstag!
Ez egy a környéken talált víziállat, ichthyosaurus csontváza. Kis unszolásra a raktárban mutatta meg az egyik muzeológus.
A grúziai török (!) származású sofőr úgy kért telefonos segítséget, hogy ismételgette: golubaja kukta, golubaja kukta. A vonal túlsó végén viszont ezt nem értették. A nagy nehezen közbekiabált buhtát már igen.
Panorámaképen
Egykor oguz törzsek laktak itt. Az oroszok 1846-ban építettek itt erődöt Novopetrovszk, majd 1857-től Alekszandrovszkij néven, hogy a Kaszpi-tenger keleti partján is erős katonai támaszpontot létesítsenek. Innen indult útjára számos, Közép-Ázsiát felfedező-meghódító orosz expedíció. Sevcsenko tiszteletére 1939-ben átnevezték a várost.
Kicsit olyan, mint a Feszty-körkép egy jelenete, csak tengerrel.
Kilátás onnan – panorámaképen
Az ukránok nemzeti költője, Tarasz Sevcsenko is itt volt kényszersorozott, száműzött katona 1850 és 1857 között. Ezen a festményen látszik is az erőd.
Majdnem elfelejtettem!! Ő Murad, a grúziai török sofőr Tbilisziből, illetve a kazah Aktauból. Büszkén mutatja a rendszám alatt a Georgia feliratot. Még az öbölben.
Indulunk újra kelet felé. Egészen elképesztő természeti szépségek következnek!
