Búcsú Afganisztántól – és érkezés Iránba. 
Az Afganisztáni Iszlám Emirátusból az Iráni Iszlám Köztársaságba.

Azon belül először is a Sheikh Ahmad-e Jami mauzóleumba, Torbat-e Jam városban. A taybadi határállomás és Mashad között. Ahmad is egy szúfi bölcs volt, 1048 és 1141 között. Az épületkomplexum mintegy 800 éves.
Aztán Razavi Horaszan tartomány fővárosába, Irán második legnagyobb városába, Mashadba. Itt már jártam négy évvel korábban is. Eleve kicsit otthon éreztem magam Iránban. Mindenképpen otthonabb, mint Kínában, Pakisztánban, vagy Afganisztánban.

De még egy pár szó az utóbbiról.

Az eddigi egyik legnagyobb utazási élményem volt keresztülszelni Afganisztánt. Átjutni a határon Pakisztán felől, megtalálni Stein Aurél sírját Kabulban és a Buddha-szobrokét Bamjanban, vízibicikliző helyi bölcsek, a szovjet és a nemzetközi megszállás emlékei, kilőtt tankok és nagyon is használatban lévő amerikai katonai terepjárók. Az iszlám építészet kiemelkedő emlékei Kabulban, Kandaharban, Heratban és másutt. Nagy Sándor emlékei: Alexandriák a selyemút mentén. Ki ne maradjon: nagyon finom dinnyék!

Sokszor kedves és néha bizalmatlan emberek, kellemes és kellemetlen találkozások. Utóbbiak némely ellenőrzőponton. Váratlan piknik közigazgatási dolgozókkal a szaszanida várban. És persze – ezt nem lehet elfelejteni – nagyon kevés nő a közterületeken. Közülük is aki meglátott, vagy véletlenül én néztem rá – egyből elkapta a tekintetét, és az arcába-szemébe igazította a burkáját vagy nikabját. Nemrégiben tovább szigorítottak a nők életét korlátozó szabályokon..

Iránnal folytatjuk. Mashad és Reza imám szentélye

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban az egyik legszebb épületegyüttes Afganisztánban, Herat mellett
A Keleti pályaudvar az Islam Qala-Taybad határtól 3714 kilométer légvonalban, közúton 4798 km.

Még mindig Afganisztán.
Hvadzsa Abdullah Anszari (Khwaja Abdullah Ansari) szúfi szent mauzóleuma Herattól északkeletre, Gazur Gah faluban. Számomra az egyik legszebb hely Afganisztánban.
Már a szúfi sírjánál jártam, sőt azon is túl, a keleti ejvan (díszes kapuzat) alatt, a kisebb sírkövek között, amikor egy hatalmas termetű, fekete turbános mudzsahedin szólított meg. Másodszorra, aztán harmadszorra már kissé ingerülten, mert nem értettem, mit mond. 

Nyugati ruhámban – farmer és ing – nem volt nehéz kiszúrnia, hogy idegen vagyok. Pusmogták is a naplementében ide zarándoklók, amint elhaladtam mellettük. Kharedzsi, kharedzsi – súgtak össze perzsa/dari nyelven, egymás karját rángatva, felém mutogatva. Nagy nehezen előkerült kicsit lemaradt kísérőm, aki aztán igyekezett angolra átültetni a tálib pastu nyelvű mondatait. Hanghordozásából is kitűnt, hogy komoly tekintéllyel bíró személy.

Miután kiderült számára, hogy utazó vagyok és európai (az, hogy magyar, nem sokat mondott a számára), kedvesen marasztalni kezdett. Meghívott a házába, hogy vacsorázzak vele, aztán aludjak nála. Erre nem volt mód – hiszen másnap már Irán felé indultam -, de amúgy sem mindig könnyű eldönteni, mikor valós az ilyen meghívás, és mikor a vendégjog ősi parancsa kötelezi a felajánlásra a helybelit.

Határozott kézmarkolászások, széles mosolyok és sűrű köszönetnyilvánítások közepette elhárítottam a kedves gesztust, a tálib óriás elbúcsúzott, én pedig folytatam az utamat a komplexum belseje felé. Szúfi ének szólt.

Már megemlékeztünk a nagy Timur fiáról, Sah Ruhról (Shah Rukh), aki Szamarkandból ide, Heratba helyeztette a türk-mongol-perzsa timurida birodalom fővárosát. 1425-ben (tehát a magyar Zsigmond király uralkodása idején) ő rendelte meg ezt a komplexumot Abdullah Anszari tiszteletére. Ő tehát egy 11. században élt muszlim misztikus: szúfi volt, egyúttal Herat védelmező “szentje”.

Az építész, Qavam al-Din Shirazi – amint a neve is mutatja – a perzsiai Sirazból érkezett ide.
A díszes temetkezési helyre nem közembereket, hanem magas státuszú személyeket, hercegeket, derviseket, hivatalnokokat, karonákat, költőket temettek.
A helyet nők külön erre fenntartott idősávban látogathatják.
A komplexumot 2005-től a Svájcban élő, pakisztáni iszmaili imám, Aga Khan alapítványa és a német kormány támogatásával újították fel.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban a herati nagymecsetben jártunk
A történet hamarosan Iránban folytatódik. Hongkong és a Keleti között. Érkezés Iránba.
És akkor újra: Herattól a Keleti pályaudvar 3851 kilométer légvonalban, közúton 4960 km.

Afganisztán, Herat.

Nagymecset, vagy pénteki mecset: Masjid-i Jāmi‘-i Herāt. Az egyik legszebb, amelyben valaha jártam, pedig… A mecset előtt lesz kis tevés és ételes tartalom
is.

Node: a mecset. Az iszlám hódításig perzsa zoroasztriánus templom állt itt, ezt alakították át mecsetté. A korábban mutatott Ghazniban székelő ghaznavidák alatt kibővítették, aztán tovább alakították az egymást követő muszlim dinasztiák, Ghuridák, Kartok, Timuridák, Szafavidák, sőt Mughalok. 

Utóbbiak közül itt járt a később a Tadzs Mahalt építtető Dzsahan (Jahan) sah is. A 180-szor 120 méter alapterületű mecset fennmaradt több földrengés és háború ellenére is, és nem jutott a közeli, még nagyobb Muszalla szomorú sorsára. És a 20. és 21. századi felújítások is elég jól sikerültek..
Az udvar 82×62 méteres, négy nagy ejván (iwan) mellett, 460 kupola és 12 darab, 17 és 36 méter közötti magasságú minaret is található a komplexumban.

Igazán felemelő élmény volt itt lenni. Ehhez hasonlókban Iránban és Üzbegisztánban jártam, de ide lényegesen kevesebben jutnak el.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Abdullah Anszari mauzóleuma
Az előző epizódban például Herat várát néztük meg
Herattól a Keleti pályaudvar már csak 3851 kilométer légvonalban. Közúton 4960 km.

Tovább Afganisztánban.

Kandaharból nyugat felé indultam, Helmand tartomány felé, a Keleti pályaudvar felé. Kicsit rövidre sikerült a látogatás, de egyrészt állatjóléti intézkedéseket foganatosítottam, másrészt pedig ettem egy jó kis hazai csirkepörköltet. Tényleg.

A Helmand tartománybeli Lashkar Gah várostól a Keleti légvonalban 4192 km, közúton pedig 5408.

A következő epizódban Farah városban Nagy Sándor várát nézem meg a helyi talibán köztisztviselőkkel
Az előző posztban még Kandaharban jártam

Nézzétek az instát is: akeletibol

Kandahar, Afganisztán.
Továbbra is az ország második legnagyobb városában, a talibán szellemi központjában járunk.

Felmászunk az Indiát elfoglaló mogul uralkodó, Bábur lépcsőn. De mi köze ennek Nagy Sándorhoz, a görögökhöz és Jézushoz?
Aztán a kandahari egyetem és a mecset, ahol legutóbb látták a tálibok és az ország legfőbb vezetőjét.

Aztán egy jó kis citromlé után indulunk tovább nyugat felé, a Keleti felé.
Emléktetek még, hogy milyen a kandahari fejfedő?

Nézzétek az instát is: akeletibol

A következő epizódban Helmand tartományban halakat itatok és csirkepörköltözöm
Az előző posztban kezdtünk körülnézni Kandaharban
Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton 5527 km.

Kandahar, Afganisztán.
Az ország második legnagyobb városa (650 ezer lakossal), a talibán szellemi központja, főhadiszállása. Olyannyira, hogy források szerint a tálibok, egyúttal Afganisztán legfőbb vezetője, a rejtőzködő életet vivő Haibatullah Akhundzada is itt székel, nem a főváros Kabulban.

Súlyos harcok folytak itt a szovjet intervenció idején az 1980-as években, aztán 2001 és 2021 között, az USA vezette nemzetközi beavatkozás idején is. Számos összecsapás, merénylet, terrortámadás, bombázás színhelye volt Kandahar.

Teljesen véletlen az évforduló, de a várost éppen három éve, 2021. augusztus 12-én foglalták el újra a talibán csapatok a nyugat által támogatott afgán nemzeti hadseregtől.
Kandahar a világ egyik legősibb eredetű városa. A perzsáktól Kr.e. 330-ban Nagy Sándor foglalta el Arachosia tartományt, aztán jó szokása szerint alapított is egy magáról elnevezett várost:  Alexandriát. 

Így ez lett Alexandria Arachosziasz. Az egyik, elég valószínű megfejtés szerint innen ered a város mai neve is. Eszerint Alekszandrosz muszlim nevéből, Iszkandarból, alakult volna ki Szkandar, Kandar, Kandahar.

Kandahar egyébként a forró sivatagi éghajlat határán helyezkedik el. A látogatásomkor is 40 fok körüli meleg volt.
A sokat szenvedett város sok jelentős műemlékkel és más érdekességgel rendelkezik. Ezekből mutatok meg most párat.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban még mindig Kandahar
Az előző posztban találkozásom a kandahári kulturális és tájékoztatási főnökkel
Illetve Gazni városa
Afganisztánban

Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton kicsit több: 5527 km.

 Viszont a kínai-ujgurföldi Kasgar után innentől újra közeledtem a Keleti felé! Kasgartól még 4575/5777 km volt a Keleti, de a pakisztáni kanyar átmenetileg csak növelte a távolságot. Mostantól viszont sima!

FONTOS 1.
Az itteni posztok nem politikai állásfoglalások, semmiképpen nem jelentik bármilyen rendszer vagy annak bizonyos politikái támogatását. Amikor utazom, természetesen el kell fogadnom az adott ország aktuális szabályait. Így volt ez itt is és bármely más országban, ahol jártam, Észak-Koreában is például. Így tudom megmutatni nektek is, hogy mit láttam, tapasztaltam.

FONTOS 2.
Az itteni posztoknak nem céljuk, hogy bárkit Afganisztánba vagy bármely más országba történő utazásra buzdítsanak. Az utazás egyéni felelősség, a posztjaim semmiképpen nem minősülnek biztonsági ajánlásnak. Sajnos Afganisztánban és más általam meglátogatott országokban is előfordulnak terrortámadások és egyéb veszélyhelyzetek. A veszélyeket mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie.

Kandahar, Afganisztán. Ahogy más tartományokban, a városnézés megkezdése előtt itt is el kellett látogatnom a talibán kormányzat helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjéhez. Ő adott írásos engedélyt arra, hogy körülnézhessek. Kollégáihoz hasonlóan ő is kedvesen fogadott, meghívott egy teára, elbeszélgettünk, majd utamra bocsájtott. 

Jobbra tőle Afganisztán jelenlegi zászlaja, amely egyúttal a tálibok zászlaja is: fehér alapon a sahada, vagyis az iszlám hitvallás.

Ahogy másutt, itt is érvényes, hogy a képek nem politikai állásfoglalások.
Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Sok érdekesség lesz Kandaharban is!

Ez az első részletes poszt onnan:

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban Gazni városa Afganisztánban
Mindenesetre Kandahartól a Keleti pu. légvonalban 4295 km. Közúton kicsit több: 5527 km.

Szóval Afganisztán. Gazni/Ghazni városa. Esti érkezés, kis defekt, aztán citadella és 900 éves tornyok a Gaznavida birodalom idejéből. És az első találkozásom a talibán helyi kulturális és tájékoztatási vezetőjével. Plusz szovjet tankok. Aztán haladunk Afganisztán belseje, Kandahar felé.
Azt még előrebocsájtanám, hogy az itteni posztok természetesen nem politikai állásfoglalások. Csak szeretném megmutatni nektek, hogy mit láttam, tapasztaltam. Ahhoz, hogy ezt megmutathassam, utazóként mindenhol el kell fogadnom az aktuális helyi szabályokat.
Gaznitól amúgy a Keleti pályaudvar légvonalban már csak 4368 kilométer, közúton pedig 5777.

Nézzétek az instát is: akeletibol

A folytatásban Kandahar:
A sztoriban megelőző poszt: Band-e Amir, Afganisztán nemzeti parkja. Hattyús vízibiciklivel
Ez pedig Bamjan és a Buddha-szobrok völgye

Milyen az afgán tálibokkal piknikezni egy várromban 46 fokban?
Ez az egyik témája ennek beszélgetésnek, észak-koreai, iráni, ujgurföldi, pakisztáni, indiai utazásaim mellett.
A korábbi interjúkhoz képest talán elemzőbb, ismeretterjesztőbb, filozofikusabb lett ez a felvétel, és ez nekem kimondottan tetszett. Remélem, nektek is fog.
Köszönöm a lehetőséget az engem faggató Júlia Sziváknak, valamint a mindenképpen ígéretes nevű Orient Expressz podcastnak, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Modern Kelet-Ázsiai Kutatócsoportjának tagjai készítenek.
A nyitókép a pakisztáni Lahore mellett, a Salimar-kertekben készült. Kommentben pedig egy fotó a piknikről.