Khwaja Abdullah Ansari szúfi szent mauzóleuma

Még mindig Afganisztán.
Hvadzsa Abdullah Anszari (Khwaja Abdullah Ansari) szúfi szent mauzóleuma Herattól északkeletre, Gazur Gah faluban. Számomra az egyik legszebb hely Afganisztánban.
Már a szúfi sírjánál jártam, sőt azon is túl, a keleti ejvan (díszes kapuzat) alatt, a kisebb sírkövek között, amikor egy hatalmas termetű, fekete turbános mudzsahedin szólított meg. Másodszorra, aztán harmadszorra már kissé ingerülten, mert nem értettem, mit mond. 

Nyugati ruhámban – farmer és ing – nem volt nehéz kiszúrnia, hogy idegen vagyok. Pusmogták is a naplementében ide zarándoklók, amint elhaladtam mellettük. Kharedzsi, kharedzsi – súgtak össze perzsa/dari nyelven, egymás karját rángatva, felém mutogatva. Nagy nehezen előkerült kicsit lemaradt kísérőm, aki aztán igyekezett angolra átültetni a tálib pastu nyelvű mondatait. Hanghordozásából is kitűnt, hogy komoly tekintéllyel bíró személy.

Miután kiderült számára, hogy utazó vagyok és európai (az, hogy magyar, nem sokat mondott a számára), kedvesen marasztalni kezdett. Meghívott a házába, hogy vacsorázzak vele, aztán aludjak nála. Erre nem volt mód – hiszen másnap már Irán felé indultam -, de amúgy sem mindig könnyű eldönteni, mikor valós az ilyen meghívás, és mikor a vendégjog ősi parancsa kötelezi a felajánlásra a helybelit.

Határozott kézmarkolászások, széles mosolyok és sűrű köszönetnyilvánítások közepette elhárítottam a kedves gesztust, a tálib óriás elbúcsúzott, én pedig folytatam az utamat a komplexum belseje felé. Szúfi ének szólt.

Már megemlékeztünk a nagy Timur fiáról, Sah Ruhról (Shah Rukh), aki Szamarkandból ide, Heratba helyeztette a türk-mongol-perzsa timurida birodalom fővárosát. 1425-ben (tehát a magyar Zsigmond király uralkodása idején) ő rendelte meg ezt a komplexumot Abdullah Anszari tiszteletére. Ő tehát egy 11. században élt muszlim misztikus: szúfi volt, egyúttal Herat védelmező “szentje”.

Az építész, Qavam al-Din Shirazi – amint a neve is mutatja – a perzsiai Sirazból érkezett ide.
A díszes temetkezési helyre nem közembereket, hanem magas státuszú személyeket, hercegeket, derviseket, hivatalnokokat, karonákat, költőket temettek.
A helyet nők külön erre fenntartott idősávban látogathatják.
A komplexumot 2005-től a Svájcban élő, pakisztáni iszmaili imám, Aga Khan alapítványa és a német kormány támogatásával újították fel.

Nézzétek az instát is: akeletibol

Az előző posztban a herati nagymecsetben jártunk
A történet hamarosan Iránban folytatódik. Hongkong és a Keleti között. Érkezés Iránba.
És akkor újra: Herattól a Keleti pályaudvar 3851 kilométer légvonalban, közúton 4960 km.