Szünidei matinén az odesszai operaházban

Ukrajna

Szünidei matinén az odesszai operaházban, sétahajókázás és atombunker. Na meg a szkíta harcos és a Gagarinn Pláza. Búcsúleves és repülés tovább. De hova? Nézzétek az instát is!

Az előző epizódban: kertitörpék az odesszai piacon és szovjet hűtőgépek a Dácsa étteremben

Alízra várva. Ilyen szép belülről az odesszai opera- és balettszínház. Mindjárt visszatérünk ide még szebb képekkel, de addig még körülnézünk máshol.

A Deribaszivszka utcáról nyílik ez a kellemes passzázs. Az épületben lévő szálloda neve is ez. Пассаж. 1899-ben készült el.

Elsőre talán a hasonló milánói passzázsra tippelne, aki a képet látja. De nem. Ez Ukrajna.

A lépcsőről a legjobb képet a kikötőből lehet elkészíteni. Rólam nem feltétlenül.

Szerelvények a kikötőben, a felüljáró alatt. Mit szállítanak?

Pjána visnya (п’яна вишня), vagyis részeg meggy/cseresznye. Meggylikőr Lvivből, vagyis Lembergből. Elég jó! 17,5 százalékos, és eléggé itatja magát. De ezt csak úgy mesélték.

Másnap. Mi mássál kezdhetné az ember a napot, mint egy jó kis bunkertúrával? Pláne opera előtt!

Odessza alatt igen kiterjedt labirintusrendszer van. Az itteni bányákból termelték ki a város építéséhez használt mészkövet. Az alagutakat a második világháborús román megszállás alatt partizánok használták, a szovjet időkben pedig többezer ember számára védelmet adó atombunkert alakítottak ki itt. A helyiek nagyon megörültek, amikor feltűntek a városban a metróalagút-fúrásra használt gépek. Az óvóhely alagútjait fúrták, metró meg azóta sincs. A képen szovjet tiszt. A látogatást vezető lány szerint amerikai kém. Szerintem is. Egyáltalán nem orosznak/ukránnak néz ki. Ráadásul Jimmynek hívják. Gyanús.. Felettébb gyanús.

Na, ez tök úgy néz ki, mint egy egyiptomi piramis belseje. Pedig csak egykori mészkőbánya Odessza alatt. A járatokban lévő tavakban csak itt megtalálható mini rákocskák is élnek.

Pálinka erdei bogyókból és tormából. (Ha jól emlékszem..)

Kazamaták után tehát Alíz csodaországban. A darab – gyerekelőadás – felejthető volt, az épület azonban nem. Az osztrák Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer tervezte, ahogy szinte mindent akkortájt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Például Pesten, Szegeden, Kecskeméten, Kolozsváron, Nagyváradon és Bécsben. Meg Fiumében és Zágrábban. Apropó. Ide is eljutott a horvát maszk, amelyet Splitben kaptam májusban. (Amúgy csak a belépésnél nézték a maszkot, utána mindenki levette.)

1887-ben nyílt meg.

Bécsi barokk és francia rokokó.

Beosontam egy díszpáholyba is.

Hatalmas, 200 hektáros településeken éltek itt a neolit korban. Ezek a figurák a kiírás szerint a korai Trypillia időszakából származnak, i.e. 4800-4400-ból. 7500 éves szobrocskák, hoppá!