Szétnéztem Mashadban, Irán második legnagyobb városában is
Megérkezünk Mashadba, Irán második legnagyobb városába és legfontosabb siíta zarándokhelyére, közel a türkmén és az afgán határhoz. Végre sok ember! Sáfrány, all you can eat vacsora narancsos zselével és vécényugatosító applikáció.
Jobbra Reza imám szentélyének és a kapcsolódó zarándoklomplexumnak az egyik bejárata. Lenyűgöző látvány. Képzeljük hozzá a folytonos dudálást.
Nem volt szép idő, sajnos másnap sem, amikor ellátogattunk Reza imámhoz.
Mashad magyaros írásmód, tehát a h hangot is ki kell ejteni. Angolosan Mashhad, esetleg Meshhad terjedt el. A szó egyébként Reza imámra utalva mártíromságot jelent.
Itt vettem iráni sim-kártyát.
Az előtérben sok sáfrány. Mashad környékén terem a legjobb minőségű, világhírű perzsa sáfrány.
Egy hamar feltűnő eltérés Türkmenisztánhoz, főleg Asgabathoz képest: vannak emberek az utcán. Pedig az eső is esett.
Ha jól számolom, 1200 forintba került egy főre. Évente mintegy 20 millió siíta zarándok érkezik Mashadba, hogy felkeresse Reza imám sírját.
Jobbra lent egyszerűbb desszert: itt éppen narancsszínű zselatin. Lesznek még más színek is.
Jobbra a török “ayran”, vagy az indiai “lasszi”, vagyis joghurtos ital iráni megfelelője: a dough. Nagyjából dugk-nak ejtik, a végén a magyarban nem létező torokhanggal. Iránban ugye tilos az alkohol.
Iránban a reggelihez is dukál bab-, lencse- vagy hasonló leves.
Bocsánat, kicsit durva váltás. Szállodai mosdóhelyiség. De nem kell aggódni…
… az európai élményre vágyók csak kihúzzák a mosdó alól a műanyag kiegészítőt. Megvan az előző képen?
És újra a fenti tér este – itt panorámaképen. Érdemes körbenézni. A jobb szélen Reza imám szentélye. Innen jól látszik, milyen óriási kiterjedésű a teljes komplexum.
Folyt. köv.!
