Oltási igazolvánnyal Montenegróban? - A Kotori-öböltől Herceg Novin át Sveti Stefanig

A horvát kiléptetésem után odagördülten a montenegrói határállomásra. Mivel jobbra volt a határőrök fülkéje, kiszálltam az autóból és odamentem az ablakhoz. Maszkban.
Bent két igen kedves, maszkkal éppen kevéssé felvértezett határőr ült. Nyújtottam a magyar személyimet, kérdezve, hogy jó-e, vagy vegyem elő az útlevelemet. (Biztos, ami biztos alapon, hoztam azt is.) Jó-jó.
Rendben, és nyújtottam is befele az védettségi igazolványomat. Ez meg mi? – kérdezték. Karta vakcinaci – válaszoltam. Óóó – vették el lelkesen. Látszott, hogy hallottak már róla, de akkor láttak ilyet először.
Talán az izgalomnak is volt köszönhető, hogy a velem szemben közvetlenül az ablaknál ülő határőr jó nagyokat tüsszentett bele a .. hát a világba. Allergia – legyintett. Hm, hát jó.
A másik az igazolványaimat nézegette. István, István, van itt egy másik István.
Öö, mármint? A másik oldalon – mutatott a kiléptetési sáv irányába. István a neve neki is. Magyar. Jó utat!
Ennyi volt. A magyar oltási igazolvány láttán simán beengedtek. Persze nem tudhatom, hogy kértek-e volna egyáltalán bármit, ha nem nyújtogatom nekik. Szabály szerint kell kérniük. Ha ez nincs, akkor negatív PCR-tesztet.
Közvetlenül a határellenőrzés után félreálltam a kocsival, és odasétaltam a kilépési oldalra, ahol egy konténerszerű fülkében ült két egyenruhás. Eklektikus kamudélszláv nyelven elődtam, hogy István vagyok, és a kollégáik azt mondták, hogy van itt egy másik magyar István.
Én vagyok, parancsoljon – szólt egyikük magyarul, és kijött a bódéból. Maszkban.
A mellén a magyar felirat: Rendőrség. A karján Frontex feliratú szalag. Mint kiderült, a Frontex, vagyis az EU határvédelmi ügynöksége missziójában teljesít szolgálatot pár hónapig itt, a montenegrói-horvát határon. Segíti a montenegrói kollégákat. Pest megyéből érkezett. Szép munka, csak így tovább!
Irány Crna Gora!
A dubrovniki előzmények itt.