Nem könnyű az örményeknél vízumhoz jutni
Hegyi Karabah: stepanakerti vízumszerzés és Gandzasar.
Az 1967-ben felállított szobor hivatalos elnevezése: “Mi vagyunk a hegyeink”, népszerű beceneve pedig: tatik-papik, vagyis nagyi-papi. Ki fejti meg, miért van nagyi szája eltakarva?
Az örmény-karabahi határon a határőr csak felírja az adatokat, a vízumot Sztepanakertben kapja meg az ember, 3000 örmény dramért, kb. 1800 forintért.
Az utóbbira nagyon büszke volt: ő csinálta. Szerintem is elég menő.
Kérhettem volna külön papírra is, hogy máshol (főleg Azerbajdzsánban, nyilván) ne legyen belőle probléma, de egy ilyen trófeáról nehezen mond le egy utazó. Az adatvédelmi nehezék pedig karabah egyik specialitása, a szederfa gyümölcséből (oroszul: tut) készített vodka (inkább pálinka). A boltban, ahol vettem, nagyon megörültek, hogy valaki Magyarországról hozzájuk látogatott. Nagyon megköszönték a vásárlást.
