A Don-kanyar hősei előtt hajtottam fejet
1943. január 12-én innen, az alább látható urivi hídfőből indult meg a szovjet támadás a II. magyar hadsereg ellen.
A mínusz 30-40 fokos hidegben, túlerővel szemben védekező honvédség arcvonala pár nap után összeomlott. A január elején még 204 ezer fős II. magyar hadsereget mintegy 100-130 ezer fős veszteség érte. Ennyien estek el a harcban, fagytak halálra, sebesültek meg, tűntek el, vagy kerültek fogságba.
A Keletiből Hongkongba tartó utazásomon Kijev és Harkov után, vonattal érkeztem Voronyezsbe.
Onnan jártam be pár helyszínt: Urivot, Korotojakot, valamint Rudkinót és Boldirevkát, ahol összesen közel 30 ezer magyar katona nyugszik.
Innen mutatok most képeket.


















Voronyezst 1942. június végén támadták meg a németek. A magyar második hadsereg ezzel párhuzamosan Voronyezstől délre, a Don vonala felé támadott. Ez volt a Kaukázus, illetve Sztálingrád felé előretörő 1942. nyári német offenzíva (Fall Blau) nyitóakkordja. 1943 januárjában fordult a kocka, és a sztálingrádi csata északi mellékhadszíntereként többek között itt, Voronyezstől délre, a Don-kanyarban törték át a frontot a szovjetek. Voronyezst 1943. január 25-én foglalták vissza. A harcokban a város épületeinek 92 százaléka megsemmisült.



