Irán színes arcai: Nisapur, Básztam és Damghan képei
Folytatódik az iráni közvetítés – ezúttal különösen színesen. Nisapur, Básztam (elnézést) és Damghan – famecset és sáfrányos jégkrém, avagy hogy nem vettem Pierr Gardian bőröndöt.

Legutóbb ugye megérkeztünk Neyshabourba, magyarosabban Nisapurba. A képen Nisapuri Attár (eredetileg Muhammed Ibn Ibrahim Ferid-eddin) 12-13. századi misztikus költő, a szúfizmus egyik teoretikusa mauzóleuma. És még az idő is szép! Mindjárt visszatérünk ide, Nisapur külvárosába, de előbb a központ.

Nisapurt I. avagy Nagy Sapur alapította a Kr.u. 3. században. Ahogy az a térségben megszokott, a mongolok 1221-ben megostromolták. A legenda szerint miután a harcokban elesett a mongol vezér, az özvegy, aki véletlenül pont Dzsingisz leánya volt, a város teljes elpuszítását kérte a kántól. A papa pedig elegett tett lánya kérésének, és szörnyen megbosszulta a vőgyerek halálát. Állítólag a Nisapur körüli földeken manapság is találnak az ostromban és az azt követő mészárlás során meghalt emberektől származó csontokat. Ja, a képen a nisapuri (dzsameh) nagymecset. Az eredetijét 1493-ban építették.

Jobbra az előtérben az Iránban mindenütt megtalálható adománygyűjtő urna. Mögötte táskabolt. Kénytelen voltam venni valamit, mert az Asgabatban vásárolt türkmén szőnyegem egyre kevésbé fért bele a bőröndömbe.

Ez volt az egyik jelölt, de végül egy hátizsákként hordható eredeti Adidas-hamisítvány mellett döntöttem. Az előző képen a sok közül a jobb felső.




A közelben Omar Khajjam szerintem rendkívül szép, az 1960-as években épült síremléke áll. Okar Khajjam 1048 és 1131 között élt, és igazi polihisztor volt, mondhatnánk reneszánsz ember, de a reneszánsz akkor még sajnos nem volt felfedezve… Költő, csillagász, filozófus és matematikus. A Gergely-naptárnál pontosabb naptárt fejlesztett ki, és kidolgozta a harmadfokú egyenletek megoldását. Hoppá! (5 x a harmadikon +2 x négyzet +2x+8=0, lehet kezdeni.)




Mahrugh, Mohamed próféta leszármazottja mauzóleuma és mecsete a 16. századból.



Csak a 20. században épült, de igazán egyedülálló: kizárólag fából – 40 tonnányiból – megépített mecset. Engem egyértelműen a máramarosi fatemplomokra emlékeztetett. Ki járt már ott?


A famecset melletti toalett.


Ennyi maradt meg a szeldzsuk építészet egyik ékkövéből, miután 1220-ban a mongolok – jó szokásukhoz híven – elpusztították az itt állt várost.


Megérkeztünk Básztam mintegy nyolcezres városába, Sahrúdtól picit északra. Ide van eltemetve egy másik szúfi, Bajazid Basztami. A 9. században élt, nagyapja még zoroasztriánusnak indult, neki pedig már ilyen szép, zarándokhellyé vált mecsetet építettek.



Éppen kis kemény-száraz sajtgolyókat mér. Az ablakon át még látszik Bajazid mecsete.




Estére befutunk Damghanba. Gyors vacsora sörrel. Természetesen csakis alkoholmentessel. De azért német!


Másnap reggel. Matuska Szilveszter emlékmű a damghani vasútállomásnál. Vagy valami ilyesmi. Fú, újabb nagyon érdekes nap indul!