Egészen jó állapotú csontváz került elő a mohácsi tömegsírból
Újabb hírek és képek a mohácsi tömegsír feltárásáról.
Meg szerettem volna örökíteni az egyik csontváz kiemelését. Nemcsak rám, több régészre és sok látogatóra is nagy hatást gyakorolt a jó állapotban megmaradt, a sátorba belépőkkel egyenesen szembenéző koponya. A 95-ös számú. 494 év után hagyta el a tömegsírt.
Folytatódik a csatatér kutatása is. A fémkeresős önkéntesek számos leletet, puskagolyót, patkót találtak az emlékpark melletti mezőn.
Mohács 500

Pálfi György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem embertani tanszékének vezetője kiemeli a 95-ös váz koponyáját. Teljes csend a sátorban. Megható, szép pillanat.


Egy héttel korábban. Az egész országból érkezett önkéntes fémkeresők pásztázzák a mohácsi emlékhelytől dél-délkeletre fekvő mezőt. Kevesebb, mint 4 kilométer innen az udvari határátkelőhely és Horvátország. A fémkeresésre engedéllyel rendelkező önkéntesek 2016 óta rendszeresen jönnek el ide, hogy saját költségükön kutassanak a mohácsi csata emlékei után. A legtöbb, a csatához köthető tárgy – lövedék, sarkantyú, patkó -, innen nagyjából 4 kilométerre nyugatra, Majs falu innenső határában került elő. (Ez a képen a háttérben látható vékony zöld csíktól – magaslattól – felénk eső rész.) Minden bizonnyal ott volt a leghevesebb az összecsapás. Egy másik kutatócsoport szerint egyébként inkább itt, a kép előterében, az eszéki hadiút mellett lehetett a csata. Szerintük itt, a képhez viszonyítva a hátunk mögött állt az a domb, ahonnan a török források szerint Szulejmán szultán megtekintette a csatát, és ahol aztán török győzelmi emlékmű is állt.

Vinis Zoltán gyakorlott fémkereső. Pár perc alatt talál is egy ólomgolyót a földben. Bár a régészek a fémkeresőzés előtt azt sem tartották kizártnak, hogy “nullás” lesz a terület, vagyis semmit sem találnak itt, végül számos tárgy előkerült. Könnyen lehet, hogy a keresztény sereg menekülésének emlékei.



Talán a nap legfontosabb találata. Patkó. Márk azt mondja, tipikusan ilyeneket használtak a 16. században a török hadseregben. A török lovak a magyaroknál, pláne a nyugat-európaiaknál kisebb termetűek voltak. Az sem kizárható, hogy itt nem ló, hanem öszvér vagy szamár patkóját látjuk.


Neményi Réka régész mutatja a tömegsír északkeleti sarkát. Azon a részen különösen sok, a váz többi része nélküli végtagot, vagyis kezet, lábat találtak. Sok lehetett a csata közben levágott végtag, de elképzelhető, hogy az itt láthatókat a tömegsírban a testek bomlása során keletkezett gázok nyomták ki a gödör szélére.




Állkapocs, combcsont, borda, medencecsont, ujjpercek. Látható, micsoda összevisszaságban hajigálták be a holttesteket. Elképesztő munkát végeznek az antropológusok és a régészek.

Egy kép az előző posztból. Számomra talán a legerősebb. A palló alól a 95-ös számmal jelölt csontváz koponyája néz velünk szembe. Már az első látogatásomkor nagy hatást gyakorolt rám. Amikor megkértem a régészeket, engedjék meg, hogy követhessem egy csontváz kiemelését, és lenne is jelöltem erre, Réka egyből tudta, hogy arra a vázra gondoltam. Mint kiderült – bármilyen furcsán is hangzik – neki is a szívéhez nőtt ez a csontváz. Ha úgy tetszik, tekintetével sok héten át követte a feltárást. Most pedig eljött az idő a kiemelésére.

A 95-ös csontváz. Nézzük meg a fej teteje és a hátranyúló, behajlított kar vége közötti, üres részt. Innen szedték fel pár perccel korábban a bal kézfej csontjait.



Látható, hogy egy másik koponya, az 55-ös számú áldozaté közel 500 éven át szorosan a 95-ösé mellett feküdt.
Az ásatáson természetesen nem néma csendben dolgoznak. Ennek a koponyának a kiemeléskor azonban – szó szerint – síri csend volt. A sokat látott régészek is némán figyeltek.
Majd’ fél évezred után távozik társai mellől a III/95-ös számú hősi halott. Hamarosan méltó módon temetik el.
Megható, felemelő pillanat volt. Köszönöm, hogy ott lehettem.


A koponya dobozba kerül. A többi csont, a csigolyák, karcsontok kiemelése folytatódik. A váz többi része fokozatosan kerül a felszínre. Mivel a testeket sebtében, mindenféle kegyeletet mellőzve dobták a sírba, sok csontváz teljesen kitekert, elfordult, akár közel ülő pozícióban található. A mostani feltárás egyik fő célja éppen az, hogy megadhassák a végtisztességet az áldozatoknak, és keresztény szertartás után külön sírokban nyugodhassanak.

A 95-ös hősi halott koponyája ebben a dobozban várja, hogy a váz többi részével együtt antropológiai és egyéb vizsgálatokra a Magyar Természettudományi Múzeumba kerüljenek. Igyekszem követni a sorsát. Honnan jött? Hogy élt? Hogy halt meg? Remélhetőleg még sokat tudhatunk meg róla.

