Baklava-kánaán, avagy hello, Isztambul

Törökország

Átrepülünk Odesszából Isztambulba. Baklava minden mennyiségben, hajóval át az Aranyszarv-öblön, viszontagságaim a török covid-adminisztrációval, továbbá a turisták által kevésbé ismert, hatalmas mecsetek nagy uralkodók türbéivel. Szülejmán apja, Szelim és a Konstantinápolyt elfoglaló Mehmed szultán mecsete.

De kik azok a dragománok? És hol temették el Nagy Konstantin római császárt? (Jogászoknak: és Jusztiniánuszt??)
És főleg: mi az a HES???
Az instát is nézzétek!

Az előzmény: opera, atombunker és hajókázás Odesszában

Fatih Camii (a c-t törökül dzs-nek kell ejteni, tehát a cami = dzsámi; az extra i itt birtokos személyjel). Tehát Fatih dzsámija, mecsete. Az egyik legnagyobb mecset Isztambulban, de az Ayasofya és a Sultanahmet (kék mecset) után kevés városlátogató jut el ide. De mit jelent, hogy Fatih? És főleg ki az, akinek ez a mecsete? És ami talán még izgalmasabb: minek a helyén épült? Lejjebb leírom.

Baklavahegyek. Az İstiklal (függetlenség) utcán. Ez Isztambul egyik legturistásabb sétálóutcája a régi európai városrészben, Beyoğluban.

A szekuláris köztársaság létrehozója, a szultanátus és a kalifátus eltörlője, a latin írás bevezetője, a nők jogainak élharcosa, Musztafa Kemal Atatürk többször is szerepel rajta.
A Taksim 2013-ban (is) jelentős tüntetéssorozat helyszíne volt. Korábbi látogatásaimhoz képest újdonságként érzékeltem, hogy a környékét is letérkövezték, így megszűnt itt az autós körforgalom.

Szemben hatalmas mecsetek. Holnap átkelünk. Komppal. Ott, jobbra lent van a Kászim pasa kikötő. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem ilyen egyszerű…

Kasımpaşa kompkikötő. Próbáltam jegyet venni az ablak mögött ülő közlekedési alkalmazott úrtól. Mondta, hogy az nem úgy megy, jegyet nem lehet venni, csak İstanbul-kártyát. Hol? Ott – mutatott az automatákra. Oké. Megvettem a kártyát, és azzal a lendülettel feltöltöttem rá 40 lirát, ami olyan 1400 forint. Újra próbáltam becsekkolni. Hes van? – kérdezte a mester. Micsoda? Hes. Hes? Hes. Nincs, nem tudom, mi az? Na, ez innentől nehéz lett, mert a török nyelvtudásom még nem bizonyult elegendőnek elmélyültebb diskurzusok lefolytatásához. Annyi mindenesetre kiderült, hogy a titokzatos HES nélkül nem fogom tudni igénybe venni az isztambuli tömegközlekedést. Mutatta a táblát, ahol angolul is le volt írva, hogy kell HES-számot kérni. Oké, de aszerint török mobilszám kéne hozzá. Nem itt lakom? Nem igazán. Oh. Ezen a ponton azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogy fogom a következő napjaimat gyalogos közlekedéssel menedzselni egy 20 milliós városban. Aztán sikerült megértenem, hogy elvileg kaptam én egy ilyen számot a török online regisztrációkor, amit a covid miatt mindenkinek meg kell csinálnia, mielőtt belép az országba. Előhalásztam a telefonomból a dokumentumot. Burada! Ez az – mondta. Valóban, a számomra generált QR-kód alatt tényleg volt egy sokjegyű szám, és oda volt írva, hogy HES. Na, ezt később még múzeumokban is kérték. Szóval megvan a HES. És most? Most össze kell kapcsolnom az Isztambul-kártyámat a HES-számommal. Hogy mit kell micsodával? Huhh. És hogyan? Hát fel kell menni erre az oldalra. Nekem nem sikerült a telefonommal. Na jó, megcsinálom – mondta bajszos közlekedési jóbarátom. Elővette a telefonját, felment a honlapra, türelmesen beírogatta a nevemet, születési adataimat, útlevélszámomat, HES-SZÁMOMAT ÉS AZ ISZTAMBUL-KÁRTYÁM SZÁMÁT. Kész is! Meg kell hagyni, hogy innentől kezdve minden teljesen gördülékenyen ment. Az 1400 forintból még maradt is 5 nap után, pedig kompoztam, buszoztam, villamosoztam. Nagyon kulturált rendszer. Csak azt a HES-t tudnám feledni. Amelynek köszönhetően a covidra hivatkozva Erdoğan elnök úr pontosan tudhatja, hogy hány óra hány perckor honnan hova közlekedtem. Én meg még sokmillió ember.

Sztoriba rakok ki kis videót is az útról. Meg az instára is!

Megérkeztünk Fener városrészbe. De mi ez? Nem pont mecsetnek néz ki. Nos, ez a Szent István (Sveti Stefan) templom. Bolgár templom. Vastemplom. 1898-ban készült el, Bécsben előre legyártott vas- és acélelemekből. Ilyet sem láttam még.

Gyors tízórai Fenerben. Fener görögül Fanar. Ez pedig leginkább a román történelemből lehet ismerős. De mi a köze egy isztambuli kerületnek a románokhoz? Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalása után a régi városközpontot főleg muszlimok népesítették be, a görögök pár kilométerrel kijjebb, Fenerbe/Fanarba költöztek. A mai napig van itt görög ortodox templom, iskola stb. A görögök nyelveket beszélő vezető rétege vezető szerepet vitt az oszmán kereskedelemben és a diplomáciában. Ilyenek voltak a tolmácsokként is funkcionáló dragománok. A 18. században pedig a törökök közülük, a fanari görög dragománok közül választottak megbízható vezetőket az oszmán függésben lévő román fejedelemségek, Havasalföld és Moldva élére. A román államok elitjét tehát részben isztambuli görögök adták. Ők voltak a fanarióták. A román történeti emlékezetben elsősorban kapzsi, önző, gazdag, ellenszenves figurákként maradtak meg.

Yavuz Selim Camii. Vagyis Vad Szelim dzsámija. Két, 45 méter magas minarettel. Nagy Szülejmán szultán építtette 1528-ban. Apja emlékére. Szülejmán apja volt ugyanis Szelim, aki 1512 és 1520 között uralkodott, és melléknevéhez méltó módon rettenetes hódító volt. Ő foglalta el az oszmánok számára Egyiptomot is 1516-ban.

Szelim olyannyira vad volt, hogy amikor 1520-ban meghalt, Európa-szerte abban bíztak, hogy a fia, az akkor még csak 26 éves Szülejmán csak békésebb fickó lehet. Nem jött be.

A mihrab (a Mekka és az ima irányát mutató és az imám helyét kijelölő fülke) és a minbar (szószék).

Kilátással az öbölre. A távolban jobbra látszik Szülejmán mecsete, tőle balra pedig az Ayasofya.

A Fatih hódítót jelent. Ezzel a névvel illetik II. Mehmed szultánt, aki 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel megsemmisítette a Kelet-Római, illetve Bizánci Birodalmat.

Az egyik legizgalmasabb történet, hogy itt, ezen a szent helyen, Konstantinápoly egyik dombján állt a Szent Apostolok temploma, a Hagia Sophia után a második legfontosabb templom az egész Kelet-Római Birodalomban. Itt őrizték például András apostol és Lukács evangelista ereklyéit, de ami ennél is jelentősebb, hogy mintegy 700 éven át ide temették a kelet-római, illetve bizánci uralkodókat. Itt nyugodott Nagy Konstantin, Nagy Theodosius, Justinianus és még több tucat császár. A város 1204-es, nyugati keresztesek általi barbár elfoglalásakor a sírokat feltörték és kifosztották. A kegyelemdöfést pedig az 1453-as oszmán hódítás adta meg. 1461-ben az addigra erősen lepusztult keresztény templomot a törökök lebontották, hogy helyet csináljanak Hódító Mehmed mecsetének.

II. Mehmed kétszer volt szultán. Először gyerekként 1444 és 1446, aztán 1451 és 1481 között. (A kettő között apja, II. Murad reaktiválta magát.) Első uralkodásának idejére esik az 1444-es várnai csata, amikor a szegedi békét megszegő magyar és más keresztény csapatok súlyos vereséget szenvedtek, és az uralkodó, I. Ulászló magyar-lengyel király is elesett. A másodikra például Konstantinápoly elfoglalása és Szerbia, Havasalföld, Bosznia, Albánia, a Peloponnészosz meghóditása. Azért 1456-ban Nándorfehérvárnál veszítettek a csapatai.

A Mimar (építész) becenevű, egyébként görög származású zseni, Sinan pasa építette. Ahogy annyi mást is a korszakban.

Az 1766-os földrengés után újjáépítették.

Egykor itt, a mecset helyén állt Szent Apostolok templomában őrizték azt az oszlopot, amelyhez a legenda szerint Jézust kötötték ki megkorbácsoltatásakor.

Meg akartam nézni az eredeti bizánci falakat, és az 1453-as hódításnak emléket állító panorámaképet és múzeumot. Sokszor voltam már Isztambulban, de ezekre sosem jutott idő. Bizony, állnak még az 1453-ban meghódított Bizánc falai! Legalábbis részben. A következő epizódban megnézzük a középkori Magyarországot elpusztító Szülejmán és b. neje, Hürrem sírját, valamint a tavaly újra mecsetté nyilvánított Ayasofyát, vagyis a Hagia Sofiát. Benne pedig a budai várból 1526-ban zsákmányolt óriási gyertyatartókat. És mindezt éjjel kettőkor! Ja, és kövessétek az instát is!