Az egyiptomi kereszténység bemutatásával kívánok boldog húsvétot!
Húsvétra egy poszt Egyiptomról. Pontosabban az egyiptomi kereszténységről. A piramisos régmúlt és a mecsetes jelen mellett kevés figyelem szokott jutni arra, hogy Egyiptom az arab hódítás előtt keresztény többségű volt, és most is 10-15 millió keresztény, túlnyomórészt kopt él ott, egyre csökkenő arányban.
A koptok egy héttel később tartják, mint a nyugati keresztények – mindenesetre szép húsvétot mindenkinek!

Éppen a kairói karácsonyi mise közvetítését nézte a tévéjén, amikor megszólítottam. A falon keresztény szentek és a kopt egyház vezetői.
Ha jól azonosítom, jobbra fent a kettővel ezelőtti kopt pápa, VI. Cirill vagy Kirill portréja. Az egyházfő címe pontosabban ez: Alexandria pápája és egész Afrika patriarchája Szent Márk evangelista szent apostoli trónján. Az ő utóda 1971 és 2012 között III. Senuda pápa volt. A jelenlegi pápa pedig: lentebb elárulom.


A bejáratát – sok keresztény templomhoz hasonlóan – katonai-rendőri erővel védik. Itt éppen egy katonai szállító harcjárművel. Sajnos az utóbbi években Egyiptomban is többször váltak terrortámadás áldozataivá keresztények és keresztény létesítmények.







A városban élő keresztények és az általuk pogánynak tartott, római és romanizált görög-egyiptomi istenségeket tisztelők konfliktusainak gyakori helyszíne. A megkeresztelkedett Nagy Konstantin császár már 325-ben bezáratta. Miután Theodosius császár 380-tól kezdve államvallássá tette a kereszténységet és további intézkedésekkel szorította vissza a római vallást, az utóbbi kultikus helyeit is egyre gyakrabban érték támadások.
Szerapisz isten figurája Ozirisz és Ápisz egyiptomi istenek hellenisztikus kori egyesítésével alakult ki. Őt tartották Alexandria védelmező istenének. Az ő kultuszának központja volt a Szerapeum.
Az illegalitásba szorult “pogányok” egészen 391-ig kitartottak itt, ekkor azonban a keresztény többség elpusztította a szentélyt és a hozzá kapcsolódó kulturális központot.

Alexandria a korai kereszténység, a keresztény teológia egyik legfontosabb központja lett, rangban közvetlenül Róma után. Egyiptom pedig keresztény többségűvé vált, és ez így is maradt egészen 641-ig, a muszlim hódításig. Alexandriában élt a kora középkor jelentős keresztény belháborújának kiváltója, Arius is. Szerinte Jézus, a Fiú nem egylényegű (görögül homouszion) az Atyával, hanem hasonló lényegű (homoiuszion), vagyis Jézus nem önmagától, örökké létezett Isten, hanem Isten a fiává fogadta, ezáltal Istenné vált. Ariust kiközösítették, és egy sor egyházi fórumon Szentháromság-tagadóként ítélték el.
A 325-ös nikaiai (níceai) zsinaton Konstantin császár is kénytelen volt foglalkozni az egyre veszélyesebb, szakadással fenyegető üggyel. A zsinat egyértelműen az ariánusokkal szemben foglalt állást.
(Ha már húsvéti poszt: A niceai zsinaton döntötték el azt is, hogy a húsvét ünnepe a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő telihold utáni első vasárnapon legyen. Ez – legalábbis a Gergely-naptárat használó katolikusoknál és protestánsoknál – a mai napig így is van.)
Az arianizmust eretnekségnek nyilvánították, azonban még többszáz évig jelen volt. Számos kereszténnyé lett germán állam is ariánus volt, így például a keleti és nyugati gótok, a longobárdok, a vandálok

Ez előtt is páncélozott katonai jármű állt.
A Márk által alapított alexandriai egyház utódának vallja magát a kopt orthodox egyház, a kopt katolikus egyház és az alexandriai görög orthodox egyház. Létezik kopt evangélikus egyház és más kopt protestáns felekezetek is. Az egyiptomi keresztények mintegy 90 százaléka kopt orthodox.

A templom felügyelője eleinte meglehetősen bizalmatlan volt. Nem segített az sem, hogy az útlevelem egy, korábban az asgabati piacon beszerzett, Türkmenistan feliratú tokban volt. Mostanában nem jó itt török útlevelet mutatni – mondta, utalva az utóbbi idők egyiptomi-török vetélkedésére, én pedig inkább nem vitatkoztam. Innentől amúgy nagyon kedves volt mindenki.

A koptok a 451-ban, Khalkédónban (ma Kadiköy, Isztambul egyik kerülete) tartott zsinaton szakadtak el a római központú katolikus egyháztól. Nem fogadták el ugyanis azt a hitelvet, amely szerint Krisztusnak lenne egy isteni és egy emberi természete is. Szerintük csak egyetlen természete – görögül monosz füszisz vagy mia füszisz – isteni természete van. A kopt kereszténységet ezért monofizita vallásnak tekintik.



2012 óta II. Tavadrosz (Teodor) a koptok pápája. Szerintem itt őt láthatjuk Krisztus bal kezénél, szemüvegben. Az előző pápa, III. Senuda halála után 2400 erre jogosult személy három jelöltet választott ki. Ezután a kairói Szent Márk katedrálisban tartott szentmisén imádkoztak annak érdekében, hogy Isten jó pásztorra bízza a nyáját. Ezt követően a három jelölt közül egy bekötött szemű fiú húzta ki az új pápa nevét. Ezzel meg is fordult az addigi sorrend, a jelöléskor ugyanis Tavadrosz a második legtöbb szavazatot kapta. Érdekes választási eljárás.






Nagy Szent Paiszosz, koptul Pisoi vagy Bishoy ókeresztény egyiptomi szerzetes, remete volt. Ez a róla elnevezett templom Port Szaídban. A koptok a keresztény monaszticizmus, vagyis a szerzetesség hagyományának megteremtői is voltak. Remete Szent Antal (251-356) példáját követve sokan vonultak a sivatagba, hogy Istenhez közelebbi életet éljenek. Paiszosz a szerzeteseket kezdetben irányító sivatagi atyák egyike. Sajnos ezúttal nem jutottam el a kolostorokba. Legközelebb.






Kereszt az ajtó felett és karácsonyfa.
Remélem, volt újdonság ebben a posztban is.
Hamarosan visszatérünk a fáraók korához.