A bajkonuri a rakétafellövésen ötszörös űrhajóssal is találkoztam

Bajkonur: a rakétafellövés napja!
Hárman úton a nemzetközi űrállomásra, Gagarin fája, találkozás egy ötszörös űrhajóssal és a titokzatos bajkonuri horgásszal.

Az űrhajósok az indulás előtti sajtótájékoztató után kijönnek az épületből a családtagok, a fotósok és a látogatók elé. Végső jelentést tesznek a kék négyzetekben állva, és indulnak a buszhoz, amely a rakétához szállítja őket. Balra az orosz Oleg Szkrípocska (angol átiratban Skripochka), a parancsnok, neki ez a harmadik űrutazása. Mellette az amerikai Jessica Meir, mögötte pedig félig takarásban az Egyesült Arab Emirátusok első űrhajósa, Hazzaa Ali Almanszúri (Almansoori). Ezt a képet (a nagy tülekedésben, ujjongásban és integetésben) mindenféle zoom nélkül csináltam. Meg is lepett, hogy ennyire közel engedtek az űrhajósokhoz (pláne, hogy valamiért a mi csoportunk bemehetett a kordonon belülre). Mi van, ha egy fertőző beteg ilyenkor letüsszenti őket?

Ez volt az utolsó fellövés arról a rakétaindító állásról, ahonnan Gagarint is fellőtték.
Így nézett ki tehát profi fotón. Nekem esélyem sem volt ilyen képet készíteni, egyrészt technikai hiányosságok miatt, másrészt azért sem, mert látni is akartam az amúgy elég rövid eseményt. Brutáljó volt! Azért egy egész jó videó sikerült belőle…
Viszont ezen a linken számos szenzációs fotó van a kilövésről és az azt megelőző és követő percekről, tényleg érdemes végigpörgetni. Különösen izgalmasak azok a képek, amelyeket az űrállomásról lefele fotózva készítettek a már ott lévő űrhajósok! https://www.theatlantic.com/photo/2019/09/soyuz-ms-15-launch-seen-above-and-below/598903/

A bajkonuri múzeumban balra látható, hogy ülnek hosszú órákon keresztül az űrkabinban a Szojuz űrhajósai (például a három mostani), mellette pedig két praktikus űrállomás-formaruha.

Így van, a hatalmas Lenin tér, amelyen a Centralnaja szállodával szemben a Roszkozmosz helyi székháza áll. Ez csak a tér egyik vége, az űrbe révedő Leninnel, mögötte pedig a Kozmodrom kávézó.

Itt láthattuk először az űrhajósokat, amint a szállodájukból kijönnek, és felszállnak a buszukra. Ez a kísérő busz a felkészítőkkel, helyi potentátokkal és volt űrhajósokkal. Figyeljük meg, hogy az ajtón Gagarin portréja látható a поехали (pajéhali – gyerünk/menjünk!) szóval. Ezt mondta fellövése előtt közvetlenül. A busz ajtaja mellett balra egy öltönyös úr (szerintem korábbi űrhajós, felismeri valaki?), tőle jobbra pedig…

Fjodor Jurcsihin (angolos átírással Fyodor Yurchikhin) ötszörös űrhajós! A világ egyik legtapasztaltabb kozmonautája.
Háromszor járt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), legutóbb 2017-ben, amikor hat hónapon át volt ott parancsnokként.
2002-ben az amerikai Atlantis űrsiklóval ment fel, és részt vett az ISS összeszerelésében.
2007-ben Simonyi (Charles) Károly parancsnoka volt az ISS-en. 2010-ben 163 napot töltött az űrállomáson, és kétszer is űrsétát tett, az egyik alkalommal a most fellőtt Szkrípocskával együtt.
2013-ban a Szojuz és egy időre az ISS parancsnoka volt.
Persze az Oroszországi Föderáció hőse is, ahogy minden űrhajós.
Érdekesség, hogy görög származású, és a grúziai Adzsáriában, a Fekete-tenger partján fekvő Batumiban született (én öt éve jártam ott).
Rendkívül szimpatikus embernek tűnt. A kézfogás előtt az volt a beugró tesztkérdés hogy tudom-e, ki volt a két magyar űrhajós. Másodiknak a kiképzett, de fel nem lőtt Magyari Bélát mondtam. Ja igen, ő is, na de ki volt utána? Simonyi, persze, és jöhetett a kézfogás.
Később még egyszer összefutottam vele az űrhajósok búcsújánál, és megkértem, üzenjen pár szóban a hetvenéves Farkas Bertalannak. Ezt egy villanásnyi gondolkodás nélkül, azonnal megtette. Úgyhogy amint le tudom operálni a kamerámról ezt a felvételt, közzéteszem.

Ez itt Gagariné. Akárhogy rohangáltam fel s alá, Farkas Bertalanét nem sikerült megtalálnom. Pedig az NDK-s Sigmund Jähné és a cseh Remeké is megvolt…

Ezt a brutális radart még a szovjet Hold-program részeként építették.

Aztán jött a fentebb már megénekelt esemény. Az űrhajósok végső földi jelentést tesznek, majd felszállnak a buszra, amely a rakétához szállítja őket.

Mindezzel közvetlenül átellenben ez van. Egészen megdöbbentő a bajkonuri kontraszt. A világon a legmegbízhatóbb rakéta-csúcstechnika és a repedező-málladozó épületek, kátyús utak és általános lepusztultság.

Sokan azt hittük, túl messze van. De igazából így is iszonyú látványos volt. Nem beszélve a hangokról, a morajlásról, a lángokról.

A sárorban is mutatják a visszaszámlálást. A wifi jelszava Gagarin fellövésének dátuma.

Érdekes volt, hogy az utolsó percekben a korábban hangosan dumáló tömeg teljesen elcsendesedett.

A NASA videóképe a felfelé tartó űrhajósokkal. Meir és Szkrípocska látszik.

Itt pedig már az űrállomáson. Ja, ezt sem én fényképeztem. Illetve de, a telefonom képernyőfotója.

Még egy bajkonuri séta másnap reggel. Ez a Szir-daria partja.
A túloldal a történelmi Transzoxánia, vagyis a Szir-daria és az Amu-daria köze.
Annak, hogy itt épült meg a szovjet űrközpont, sok összetevője volt. Az egyik pont a víz közelsége. Emellett kellően távol volt a potenciális ellenségektől és a sűrűn lakott területektől, viszont relatíve közel az Egyenlítőhöz, és itt futott a Moszkva-Taskent vasútvonal (Tyuratam vasútállomás). Ráadásul az “igazi” Bajkonur innen mintegy 320 kilométerre északkeletre fekszik, eredetileg megtévesztésből nevezték ezt a helyet is így. Az amerikai kémrepülők mindenesetre már 1957-ben, vagyis a szputnyikok fellövése előtt lefényképezték a titkos rakétabázist (ahol a cuki kutyák űrhajóztatása helyett a fókusz sokkal inkább az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztésén volt). Borisz Jelcin orosz elnök csak 1995-ben keresztelte át Bajkonurnak az addig hivatalosan Leninszk néven futó települést.

Bajkonur város minden bejáratánál – és külön a kozmodromnál, az űrközpontnál is – orosz határellenőrzés van.

A bajkonuriak egyszerűen рыбак-nak, vagyis horgásznak nevezik ezt a városhatárt jelző űrhajós-emlékművet.
Hogy miért? Hát mert így néz ki a büszke horgász, amikor mutatja, hogy EKKORA HALAT FOGTAM.

MEGOSZTÁS