Még több fotó Alexandriából: óriás káposzták, villamosozás és történelmi emlékek

Nagy Sándor alapította Kr.e. 331-ben, ma Egyiptom második legnagyobb városa több mint 5 millió lakossal. Óriás káposzták, villamosozás, hellenisztikus és római emlékek.

A Nagy Sándor utáni, makedón-görög erdetű uralkodók igyekeztek összegyúrni a görög és az egyiptomi hitvilágot. Ennek terméke lett Szerapisz is, aki az egyiptomi Ozirisztól, Ápisztól és a görög Hádésztól, Démétértől, Dionüszosztól is örökölt tulajdonságokat. A templomkomplexum könyvtárnak is otthont adott, és itt áll a mai napig az a tévesen Pompeius oszlopának nevezett, Krisztus után 297-ben, vagyis bőven a római időkben állított, 285 tonnás gránitoszlop, amely valójában Diocletianus császárnak állít emléket. Ez látható jobbra. A két szfinx később került ide. De jól mutatnak végülis.

Az óriási kőtömböktől kidudorodik a teherautó platójának oldalfala.

Az erőd 1477-ben épült Egyiptom mameluk szultánja, Al-Asraf Kaitbej rendelésére, az addigra leomlott alexandriai világítótorony, az ókori világ egyik csodája helyén. A sötétebb építőkövek jó eséllyel a világítótoronyból származnak. Az erőd restaurálását a magyar Herz Miksa irányította.

A távolban az újjáépített alexandriai könyvtár is felsejlik.

Lehetne jobban karbantartott is. Ez a kép engem valahogy Havannára emlékeztetett.

Kilátás a corniche alexandria sétányról a régi kikötőre

Kilátás a sétányról a régi kikötőre.

Jelenlegi formáját a huszadik századi átépítéskor nyerte.

1995 és 2002 között épült óriási könyvtár, kulturális, kiállítási és konferenciaközpont. Szép-szép, de számomra kicsit franciásan sok benne a felesleges betonnyúlvány. (Főleg az egyéb részein, nem a képen láthatón.)
Itt állt az ókor egyik legnagyobb és legnagyobb hatású könyvtára a Kr.e. 3. századtól egészen a római korig, egyesek szerint a Kr.u. 3. századig. Az biztos, hogy súlyos károkat szenvedett Kr.e. 48-ban, amikor
Julius Caesar katonái ügyesen felgyújtották, több tízezer papírtekercs pusztulását okozva.

Teljesen véletlenül találták meg a helyet építőmunkások az 1960-as években. Lengyel régészek tárták fel.

Úgy tűnik, feleslegesen jöttem ide, a felújítás alatt álló épületnek ugyanis éppen nincs teteje. És ez még csak az egyik probléma. Mutatom viszont a Lada taxit, ebből rengeteg fut Alexandria utcáin.

Az alexandriai nemzeti múzeum egyik kincse az egyiptomi óbirodalomból. Veska és családja. Figyeljük meg, ahogy anyu finoman apu vállára helyezi bal kezét.

Izgalmas példa a hellenisztikus kor művészetéből. Egyiptomi fejdísz, mégis görög módra megmozduló, három dimenziós figura. Ő Harpokratész, egy másik egyiptomi-görög fúziós istenség. A fentebb megénekelt Szerapisz fia. Ahogy Szerapisz az egyiptomi Ozirisz reformváltozata volt, a fia az egyiptomi Ozirisz fia, vagyis Hórusz hellenisztikus változata lett. Ahogy a kéztartás is elárulja, ő többek között a hallgatás és a titkok istene volt a hellenisztikus Alexandriában.

Ez a ház is a Szerapeumra néz.

Még mindig Alexandria és a görög, sőt már a római és a régi egyiptomi kultúra összeolvadása. Jobbra Ízisz új életre kelteti Oziriszt, balra pedig a sakálfejű Anubisz isten – hoppá! – római legionárius szerkóban. (Nem úgy néz ki, mint a Willy Fogg rajzfilmben az egyik gonosz kutya?) Mindez pedig a Kom El Sokafa (Shoqafa) katakombákban, vagyis római kori, földalatti temetkezési helyen.

Szintén ott: Balra fent az előző képen is látott egyiptomi jelenet, alul viszont klasszikus görög: Hádész, az alvilág istene elrabolja majdani feleségét, Perszepónét. A sírrablók nem sokat finomkodtak, ahogy jobbra látható, olyan lukat ütöttek a falon, hogy a szarkofágot is szétverték.

Ugye milyen szép?

Következik Rozetta, arabul Rasid, ahol megtalálták a rosette-i kő néven elhíresült obeliszkdarabot, amely alapján sikerült megfejteni a hieroglifákat. Aztán elugrunk a Szuezi-csatornához is…

MEGOSZTÁS