Felfedeztem az Aral-tó kazah oldalát

Az Aral-tó kazah oldalán. Hajóroncsok, homokba vesző falu és besbarmak az Infinyitiben.
A bajkonuri rakétafellövés elsodorta az Aral-tavas posztot, most pótolom.

Egykor a világ negyedik legnagyobb tava volt, a kétezres évekre csak egy egészen pici rész maradt meg belőle.
Ez a világ egyik legnagyobb ember okozta természeti katasztrófája.
A kazah oldalon 2005-ben gátat építettek, leválasztva az északi kisebb részt a déli, végérvényesen eltűnni látszó, sokkal nagyobb területtől. Azóta ez az északi Aral szépen lassan növekszik.
Tavaly az üzbég oldalon jártam. Onnan ezt posztoltam: https://akeletibol.com/mindaz-ami-az-aral-tenger-fo-uzbeg-kikotojebol-mujnakbol-maradt/

Kicsit visszalépünk. Megérkezés Aral teńizi, vagyis Aral-tenger (igen, a tenger is türk eredetű szó) állomásra. A várost oroszosan Aralszknak hívják. Az aral szó egyébként türkül szigetet jelent.

A vasútállomás várótermében található eredeti szovjet mozaik arról a dicső tettről emlékezik meg, amikor az aralszkiak Lenin kérésére nem kevesebb, mint 14 vagon halat küldtek. Gondolom, Moszkvába.

A mester nem helyi, az üzbegisztáni Fergana városból érkezett idénymunkára. Nagyon örült, amikor elújságoltam neki, hogy tavaly én is voltam a városában. Az egész régióban nagy becsben tartják az üzbég konyhát.

Saslik salátával, ecetes hagymával, fokhagymás szósszal, üzbég kenyérrel és grúz ásványvízzel. Kazahsztánban.

Ez még bőven Aral város. A központtól pár utcára.

A hullámok korábban a jobbra lévő magaslatot verdesték.

A cipőm viszont teljes mosást igényelt a nap végén.

Még megvan a sarló és a kalapács. Legalább harminc éve rohad itt ez a hajó. Ez látható egyben a poszt nyitóképén.

Aral város jobbra fent. Az előző képeken onnan haladtunk nyugat felé. A Kokaral-gátat 2005-re a fenti kis tótól délre építették fel, és úgy tűnik, ezt a részt sikerül is megmenteni: a vízszint évről évre emelkedik, és egyre több a hal és a vízi madár.
Ettől délre továbbra is súlyos katasztrófa. Az egykor egységes, hatalmas tó keleti fele 2014-re kiszáradt, csak a nyugati, egyre vékonyodó vízfelület maradt meg. Látható a déli részen Mujnak. A korábban virágzó kikötőváros ma 150 kilométerre van a legközelebbi vízfelülettől.
Ott voltam tavaly.
Ezt posztoltam róla: https://akeletibol.com/vacsora-es-hajnal-az-aral-tonal-es-ami-abbol-maradt/

Az előző térképen bejelöltem Akeszpe falut. Ennek egy részlete látható ezen a képen. Kísérteties látvány, különösen a süvöltő szélben. A kiszáradt meder nem köti meg a homokot, amely lassan az egész települést beborítja.

Rég láttam ennyi Ladát, mint Aralban. Talán Azerbajdzsánban négy éve. Ez itt az Infinyiti kávézó.

Bal elöl oroszos szoljanka, jobbra tradicionális “isztáni” étel, a besbarmak (kazahul beszbarmak): tésztás, hagymás húsétel, itt ráadásként krumplival és répával. A beszbarmak öt ujjat jelent, mert hagyományosan így eszik. Hozzá jár a balra fent látható leves: sorpo.