Érkezés Kazahsztánból Kirgizisztánba, ahol megáll az idő
Érkezés Kazahsztánból Kirgizisztánba. Karakol, ahol megáll az idő.
Szóval a kazah kanyonoktól délre fordulunk. Ez már hamisítatlan kirgiz táj.
Kicsit korábban, a kazah oldalon. Az a kapu, ott elöl, az a határállomás.
A nagyon kedves kirgiz határőr az útlevelemre rápillantva megkérdezte: – ah, Románia?
Meg volt beszélve a találkozó a határra. A sofőr úr kissé húzza a lábát. Előre Kirgizisztánba!
Itt is sok a japán használtautó. Kormány a jobb oldalon, népviseletes néni a balon.
Lenin, Liebknecht, Dzerzsinszkij, Május 1., Október, Komszomol utca…
Na, ez telitalálat! Pravadnyíca – vagyis hálókocsi-kalauznő – vodka. De inkább Kirgizisztán konyakot vettem.
Kiváló hideg leves, a Kínából a 19. században idemenekült hui muszlim kisebbség, a dunganok specialitása. Tojás, ecet, uborka, zöldségek, tészta és valamilyen zselés izé. Tényleg finom. Kirgizisztánban mintegy 65 ezer dungan él.
Kicsit furán néztek az étteremben, de muszáj volt lefényképeznem őket.
Szovjet katonai UAZ terepjáróval. Oké, inkább Ala köl (köl kirgizül tavat jelent), de valamiért Alakul az elterjedt írásmód. Szép lesz!
