60 emberrel egy légtérben 45 fokban: kalandos érkezés Buharába
A termes hálókocsi nyújtotta örömök és érkezés Buharába.
Kissé elméretezték a fekvőhelykiosztást ebben a termes hálókocsiban (oroszul plackart). Pedig teljesen újnak tűnt. Az új kocsik további előnye, hogy van légkondi. Cserébe nem lehet lehúzni az ablakot. Na, ez az én esetemben úgy működött, hogy nem kapcsolták be a légkondit, és ugye természetes levegőáramlás sem volt. Mindezt délután, a Kizil Kum sivatagban, 45 fokban. Hatvan emberrel egy légtérben. Ez nem volt annyira vicces.
A plackart kocsikban (Oroszországban is) az egyik oldalon hosszában, a másikon keresztben fekszenek az emberek.
Mutatom jobbra a nagyit. Amint itt is látható, alul bőven van hely. Aki az emeletre kapott helyet, megszívta.
Sarvar olyan kedves volt, hogy adott egy szép horezmi kenyeret és szomszákat. Szerencsére a túléléshez elengedhetetlen hideg vizet is lehetett venni a büfékocsis embertől.
A Lyabi-Hauz nevű tér az óváros központja. Itt áll Naszreddin Hodzsa, a legendás, csavaros eszű, kicsit őrült, de nagyon bölcs, a fukar kereskedők és urak eszén mindig túljáró buharai utazó és elmaradhatatlan szamara szobra.
Nagypapám sajnos nem, de a tőle gyerekkoromban kapott Naszreddin Hodzsa-könyv eljutott Buharába.
