Úton Grúziából Azerbajdzsánba még egy magyarral is sikerült találkozni

Közben úgy alakult, hogy átrepültem Tbilisziből Bakuba. A repülőbe való beszálláskor a délkelet-ázsiainak tűnő légiutas-kísérő hölgy megnézte a beszállókártyámat, a mellette álló kollégájára mutatott, és azt mondta – angolul -, hogy őt is úgy hívják, mint engem: István. “Jó estét” – köszöntött a kolléga magyarul. Amint tudott, odajött hozzám (én a turistaosztályon ültem, ő a bizniszen dolgozott). Kiderült, Marosvásárhelyen született, a romániai forradalom után gyerekként szüleivel Amerikába mentek. Ő már Floridában nőtt fel, és öt éve dolgozik a Qatar Airwaysnél, amely Tbiliszi-Baku-Doha járatot is üzemeltet. A képen a tőle kapott csoki. Megmaradt a business classon.

Ez pedig már a Baku 2015 – Európai Játékok lázában égő Baku csilivili reptere. Valójában a város egészében a feliratokon kívül nem sok nyoma van a láznak.

Ez pedig még a grúz főváros, Tbiliszi látképe a fellegvárral és az odavivő libegővel. Ez a folyó, a Mtkvari áradt ki pár hete.
