Szamarkand, ahova három év után is simán visszamennék
Nosztalgikus poszt üzbegisztáni képekkel. Regisztán és plov. Hú, de jó volt!
További üzbég témájú posztok és rádióinterjú ebben a posztban:
https://akeletibol.com/uzbeg-etelek-uzbeg-vonatok-uzbeg-emlekek-de-kik-azok-a-karakalpakok-radiobeszelgetes/
Mögöttem az 1619 és 1636 között épült Ser-Dor medresze. (Amíg itt ilyen csodák épültek, Magyarország hadműveleti terület volt a Habsburgok, oszmánok és az Erdélyi Fejedelemség között.)
Az iszlám építészet egyik csúcsa. Szintén az 1600-as évekből.
Balra Ulug bég medreszéje (1417 és 1420 között, tehát a mi Zsigmond királyunk idején épült), szemben a Tilja Kori, jobbra pedig Ser-Dor.
Brutális hódító volt, viszont a középkori magyar királyság létét valószínűleg jelentősen meghosszabbította, hogy 1402-ben, az ankarai csatában szétverte a törököket. Nélküle lehet, hogy előbb jött volna Mohács..
Többször visszamentünk. Itt a Ser-Dor homlokzatán a szamárhátíves ejván két oldalán tigris-, rajta pedig emberábrázolás. Az iszlám építészetben igen ritka.
A jellegzetes üzbég rizseshús, a plov szamarkandi verziója. Sok répával, a tetején pedig sült fokhagymával. Mellette az előétel: főtt nyelv.
Szív alakú szikla.
A legnagyobb buli. Pontosabban több buli egyszerre, párhuzamosan. Nagyon ajánlom a Szamarkand éttermet. Rendkívül olcsón nagyon finom vacsora, hamisítatlanul kortárs üzbég környezetben. És még egy üveg konyakot is küldtek a szomszéd asztaltól.
Búcsú Szamarkandtól és a Regisztántól. Visszavágyom!
