A Don-kanyar hősei előtt hajtottam fejet

Oroszország

1943. január 12-én innen, az alább látható urivi hídfőből indult meg a szovjet támadás a II. magyar hadsereg ellen.
A mínusz 30-40 fokos hidegben, túlerővel szemben védekező honvédség arcvonala pár nap után összeomlott. A január elején még 204 ezer fős II. magyar hadsereget mintegy 100-130 ezer fős veszteség érte. Ennyien estek el a harcban, fagytak halálra, sebesültek meg, tűntek el, vagy kerültek fogságba.
A Keletiből Hongkongba tartó utazásomon Kijev és Harkov után, vonattal érkeztem Voronyezsbe.
Onnan jártam be pár helyszínt: Urivot, Korotojakot, valamint Rudkinót és Boldirevkát, ahol összesen közel 30 ezer magyar katona nyugszik.
Innen mutatok most képeket.

A doni áttörés a sztálingrádi csata mellékhadszíntere volt. A most Volgográdnak nevezett városról és az ottani háborús emlékekről itt posztoltam és itt és itt.
A történelmi katasztrófáink közül a mohácsi csatáról pedig például itt és itt.

A II. magyar hadsereg az innenső, vagyis a nyugati partot tartotta megszállás alatt 1942 nyara óta. Szemben, a Don túloldalán volt a vörös hadsereg. Pontosabban éppen ezen a részen egy fontos hídfőállást alakítottak ki a szovjetek, vagyis a nyugati partot is ők ellenőrizték, és pontonhídon biztosították az itt lévő alakulataik utánpótlását. 1942 nyara és 1943 eleje között itt és a Don délebbi, délkeletebbi szakaszain folytak a hídfőcsatáknak nevezett összecsapások, amelyekben a II. magyar hadsereg már a doni áttörés előtt többtízezer katonát veszített.

Kicsit északabbra. Rudkino (Рудкино). A II. Magyar Központi Katonai Temető. 20 ezer 315 magyar katona sírhelye. A temető legmagasabb pontjáról látni lehet a lent hömpölygő Dont. Felemelő érzés.

A rudkinói temető kis múzeumában a Don-kanyarban talált, a magyar hadsereghez köthető tárgyakat állítottak ki.

A gránit emléktáblákra 12 ezer 595 elhunyt magyar honvéd és munkaszolgálatos, valamint 51 ezer 906 eltűnt magyar katona nevét vésték fel. Amint itt is látható, ebbe a központi temetőbe gyűjtötték össze a tágabb térségben szétszórtan eltemetett magyarokat is. A rudkinói temetőt 2003-ban avatták fel.

Kísérőm – téma orosz kutatója – itt mutatott körbe azzal, hogy az áttörés után “itt mindenütt magyar holttestek feküdtek”.

Mindössze 50-szer 60 méter. Ezen a kis területen 8 ezer 375 magyar nyugszik. Innen készült az előző fotó.

Ezt a temetőt 1997-ben avatták fel.

Látható, milyen keskeny itt a folyó.

Itt, Korotojakban volt egy másik jelentős szovjet hídfő a Don “innenső”, itt déli partján.

Nem véletlen, hogy a Don sok magyar katonát a Tiszára emlékeztetett.

A másik oldalról nézve. A honvédő háború orosz emlékműve Korotojak környékén az 1943. januári hadműveletek sematikus rajzával.

Egy másik szovjet-orosz emlékmű. Szoldatszkoje polje. A 141. szovjet gyalogoshadosztály emlékműve. Hálából Gremjácsje falu 1943. januári felszabadításáért. A doni harcokban 1942-ben és 1943-ban a szovjet csapatok is brutális veszteségeket szenvedtek, nem beszélve a civil lakosság szenvedéséről.

Voronyezs (Воронеж – oroszosan inkább “varónyizs” a kiejtése). Szökőkúttal fényképezkedő lányok. A háttérben Nagy Péter szobra. A legendás cár építtette a voronyezsi hajógyárat. Itt gyártották le az első orosz flottát, amelynek a segítségével az azovi hadjáratokban 1695-1696-ban Nagy Péter legyőzte a törököket.

Voronyezst 1942. június végén támadták meg a németek. A magyar második hadsereg ezzel párhuzamosan Voronyezstől délre, a Don vonala felé támadott. Ez volt a Kaukázus, illetve Sztálingrád felé előretörő 1942. nyári német offenzíva (Fall Blau) nyitóakkordja. 1943 januárjában fordult a kocka, és a sztálingrádi csata északi mellékhadszíntereként többek között itt, Voronyezstől délre, a Don-kanyarban törték át a frontot a szovjetek. Voronyezst 1943. január 25-én foglalták vissza. A harcokban a város épületeinek 92 százaléka megsemmisült.

Itt, Voronyezsben fejlesztették ki és gyártották 1941 júniusától a BM-13-at. Ez valószínűleg nem tűnik olyan izgalmasnak, mintha azt mondanánk, hogy ez volt a Katyusa rakétavető, amelyet Sztálin-orgona néven rettegtek a németek és szövetségeseik. És hogy hogy lett Katyusa a BM-13-ból? A voronyezsi gyárat a kommunista internacionáléról, a Kominternről nevezték el, ezt pedig egy K betű jelezte a rakétavetőn. Ezt kapcsolták össze a népszerű katonadallal, amely a katona vőlegényét váró-gyászoló Katyusáról szólt.